Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-14
146 15. országos Illés május 24. 1869. nos anyagot fognának nyújtani a választási törvény átalakítására. (Elénk helyeslés.) Miletics képviselő ur nincs megelégedve az 1868. LIV. t. czikkel, mely a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában hozatott. En pedig azt hiszem, kevesen vannak nem csak e házban, hanem az egész országban, a kik ezen kérdésnek újból szőnyegre hozatalát óhajtják. (Helyeslés,) Kutassa bár a t. képviselő ur a civilizált világ bármely törvénykönyvét: nem fog találni hasonló törvényt akármely országban, mely valamely ország különböző nyelvű tagjaira nézve hozatott volna ; és ha meggondolja, hogy Magyarországban ezen engedményeken tulmenni egy volna az abdieatioval : akkor azt hiszem, maga is azon belátásra fog jutni, hogy kivánsága legalább is nem méltányos és kivánságának teljesítése által ezen országnak és igy tulajdon nyelvrokonainak is jóllétét ásná alá. (Helyeslés.) Debreczen városa egyik nagyérdemű képviselője nem elégszik meg a trdnbeszédben előadott bérreformok hosszú sorával, és megütközését fejezi ki a felett, hogy különösen a vallásszabadság a trónbeszédben még csak nem is emlittetik. (Halljuk!) T. ház! A vallás kérdését magam is igen fontos kérdésnek tartom; de midőn azt vagyok szerencse's tapasztalni az országban, hogy nincs egyén vagy vallás felekezet , mely háboritlanul ne gyakorolhatná vallását, (Felkiáltások a baloldalon : Van!) és azt van alkalmam tapasztalni, hogy épen ez ügyek élén a kormány tagjai közt oly érdemes férfiút vagyunk szerencsések tisztelhetni, ki nem egyszer adta fényes jelét annak, hogy annyira tud a felekezetességen túlemelkedni: ily körülmények közt nem látok okot a feljajdulásra. Hogy pedig az országnak teendői közt sokkal sürgősebbek is vannak ennél, azt semmi sem igazolja annyira, mint a legközelebb lefolyt pár hó, midőn az oly sok irányban nyilatkozó közvélemény mindennel inkább foglalkozott, csak épen a vallásügygyei nem. (Helyeslés.) Vukovics képviselő ur nehezteléssel nyilatkozott a tekintetben, hogy a kilenczes választmány által kidolgozott válaszfelirati javaslat csak érdemesnek sem találta megemliteni, miszerint ha nem is a többség, de mindenesetre az országnak egy része a delegatiók intézményével és egyátalában a közjogi megoldással nincs megelégedve. Nem akarok ahhoz szólni: helyes volt-e vagy nem ennek mellőzése? De Vukovics képviselő ur igazságérzetétől elvártam volna, hogy ugyanazon észrevétellel kisérje az ellenzék feliratát is, mely nem tartotta érdemesnek azt nyilvánitani, hogy az ország egy nevezetes re'sze, szerintem többsége, a kiegyezkedéssel meg van elégedve. (Élénk éljenzés jobb felől.) Én, t, ház, miután meg vagyok győződve, hogy a kilenczes választmány által kidolgozott válaszfelirati javaslat mind alakilag egy felirat fogalmának, mind tárgyilag a korszerűségnek e's szabadelvüségnek leginkább megfelel: e javaslatot a részletes vita alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés jobb felől.) Szilágyi Virgil: Azt gondolom, uraim, és ezen gondolat fog vezetni rövid nyilatkozatomban , hogy valamint a trőnbeszéd feladata, körvonalozni az ország helyzetét és kifejezni a kormány czélzatait a függő kérdések iránt: ugy a válaszfelirat sem lehet egyéb, mint hü tükre az ország hangulatának. A válaszfelirat, nézetem szerint, legalább igy fogom fel, nem agitationalis eszköz. Rendes viszonyok közt a válaszfelirat keretébe sem hosszadalmas értekezéseket, sem politikai manifestumokat szorítani nem lehet. Érlelni az eszméket, tisztázni a függő kérdéseket, felvilágositani, megnyerni a közvéleményt, az országgyűlési teremben és azonkívül, a politikai és társadalmi küzdelem feladata; hanem ünnepélyes kifejezést adni annak, a mit megérlelt a küzdelem, tolmácsolni azon várakozást, melyet a megalakult közvélemény egy törvényhozó testület meginduló munkálkodásához csatol: ez kétségtelen kell, hogy helyet foglaljon a válaszfeliratban. Azt kérdem magamtól.' mit akar az ország a jelen pillanatban? Azt akarja-e, hogy javítási és haladási érdekeink másod sorba szorításával minden erőnket és minden igyekezetünket kizárólag és egyedül közjogi követelésünk érvényesítésére s a létező igen kedvezőtlen közjogi alap megváltoztatására fordítsuk? A választási mozgalmak folyama alatt elég alkalmunk volt megfigyelni a közvélemény jogosult nyilvánulásait, és ezek arról győztek meg engem, hogy az ország választó polgárainak többsége, merem mondani, igen élénken óhajtja alkotmányosságunk kedvezőtlen közjogi alapjának megváltoztatását; (Zaj. Jobb felől: Ellenkezőleg! Nem óhajtja!) de azt a jelen conjuncturák mellett elérhetőnek nem tartja. Ha elérhetőnek tartaná, nagyobb erélyt és ellenállást, fejtett volna ki a választásoknál a kormányzati befolyásokkal széniben. Az idő tanulságai, uraim, minél tovább megyünk a gyakorlat terén, annál inkább meg fogják győzni a nemzetet a közjogi alap veszélyességéről, valamint arról is, hogy ezen közjogi alap megváltoztatását határozottan akarnia kell. A mint ezen elhatározás be fog következni, meg vagyok győződve, ezen közjogi alap is össze fog omlani. Hogy a jelen viszonyok közt különösen és főleg a reformtörekvéseket, az anyagi gyarapodás akadályainak elhárítását és a nemzet erejének minden irányban kifejtését kívánja tőlünk, ez, nézetem szerint, kétséget nem szenved.
