Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-14
14. országos ülés május 22. 1869. 139 alapja az egyezkedésnek nem lehetett, mint egy felől a pragm. sanctiő teljes erőbe visszaállítása, más oldalról pedig Magyarország alkotmányának visszaadása; de ezek mellett ösmerek én még egy mást is, a mit szintén az egyezkedés alapjának tekintek, és a minek megtagadására vagy viszszavonására részemről én soha javaslatot nem tennék az államadósság részben elvállalása, a mely mellett a nemzet a maga becsületszereteténél fogva megmaradni óhajt. (Helyeslés.) De ezeken kívül én alapot a jelen állásra nézve, mást nem ismerhetek el. Érdemes barátom — pedig igen régi barátom volt, miután sokáig állottunk ugyanazon egy oldalon — Pulszky Ferencz azt állította, hogy minden egyezménynek két oldala van, és mindenik félnek kell az egyezkedésnél engedményeket tenni. Már most kérdem, vajon nem tett-e a magyar nemzet teljes mértékben elegendő engedményeket? Kitöröltük a 48-ki törvényekből mind azt, a mi akár a királyi méltóságnak lett volna obnoxius, akár pedig legkevésbbé zavarhatta volna az örökös tartományokbeli vagyis inkább a ceászárságbeli társaink nyugalmát és érdekeit, eltöröltük a nádorság iránti törvényt; eltöröltük azon törvényt, mert arról szól, hogy az országgyűlést a budget megszavazása előtt eloszlatni nem lehet; eltöröltük a nemzet jogainak nagy garantiáját, a nemzetőrségi törvényt, hogy magunkat com placensekké tegyük; eltöröltük azt is, mit a 48-ki törvényekben választási jog gyanánt megadtunk a határőrvidéknek : és végre azt állítom, ha bármely eonsiderátióval tartoztunk volna a többi tartományoknak vagy a dynasztiának, ezen tekinteteket kimerítettük akkor, a midőn az általam már emiitett államadósságokat elvállaltuk. És mind ez nem lett volna elég? még ehhez az kellett, hogy legnagyobb jogától foszszuk meg az országgyűlést, hogy elvegyék tőle azon öt érzéket, mely nélkül nem nyúlhat hozzá semmiféle teendőihez? Mivé alacsonyítottuk le az országgyűlést? (Elénk ellenmondás jobb felől; bal Jelöl: Ugy van!) Igen szívesen visszavonom szavamat, és azt mondom, mivé változtattuk át az országgyűlést? Ez talán nem sért. Átváltoztattuk másodfokozatu választó testületté. Mi nem vagyunk az országgyűlés a maga teljes mértékében, mi ide jöttünk, hogy válaszszuk azon testületet, mely tőlünk függetlenül rendelkezik az ország legfőbb jogairól. Mert mi a delegatio? A delegatio, véleményem szerint, a nemzet legfőbb jogai felett idegenek általi korlátlan dispositiónak törvényesítése. Ez néni szenved kétséget, mert ha tekintjük, hogy mi czélből alkottatott a delegatio: emlékezhetünk arra, hogy főkép oly nehézségek fordultak elő, melyeknek kedviért annak létesítése szükséges vala, noha én részemről nem ismerem el, hogy valamely nehézség miatt az országgyűlés teendőit kisebbíteni kellene: mert hiszen az országgyűlést épen a legnagyobb nehézségek megoldása végett választja a nemzet, és ha van a nemzetnek nehézsége, akár a maga keblében, akár a fejedelemmel, akár a fejedelem koronája alatt levő más országokkal: épen ezen nehézségeket és pedig minél nagyobbak azok, annál inkább e helyen kell megoldani; mondom, ily nehézségek miatt, alkottatott a delegatio. E delegationak tulajdonképeni gyakorlatba vétele tehát csak akkor kezdődik, midőn e nehézségek valósággal életbe lépnek ; és ez esetben ugy állunk, hogy, ha ezen összesen 120 magyarországi és ausztriai képviselőből álló delegatiőban valamely egyenesen Magyarország érdeke elleni ügy jönne szőnyegre, melyben Ausztriának valamennyi delegátusa egyetért a magok javaslatának keresztül vitelére, nem volna szükséges egyéb, mint az, hogy a 60 ausztriai delegátus együtt tartván, csak egyet vonnának magokhoz a magyar delegátusok közöl, és ekkor talán Magyarországnak egyik legfontosabb érdeke felett idegenek, más országok képviselői határoznának. {Nagy zaj. Elénk helyeslésből felől. Felkiáltások jobb felől: De viszont is ! Felkiáltások bal felől: Nem akarjuk viszont!) Én tehát, hogy tovább ne fáraszszam a t. ház figyelmét, ismételve kijelentem, hogy Debreczen város képviselőjének, Tisza Kálmán érdemes barátomnak felirati javaslatát pártolom. (Elénk éljenzés a bal oldalon.) Samassa József: T. ház! (Halljuk!) j A válaszfelirat diplomatikus nyilvánítása a kép[ viselőháznak: mennyire van a kormány politikáí jávai megelégedve. Diplomatikus nyilvánitása a képviselőháznak érzelmeiről, véleményéről, vágyairól a kormány, az ország, az egész világ előtt. E szerint a válaszfelirati átalános viták minden képviselőnek bőséges anyagot nyújtanak a kormánypolitikája felett szemlét tartani ; a minisztereket bárminemű politikai fegyverekkel megtámadni, rovogatni, szóval mindazt, a mi szivén fekszik, kimondani. Itt, nézetem szerint, e részben helyén van mindent elmondani, itt döntetik el a minisztérium sorsa: mert, nézetem szerint, a biztosíték a felelős kormány mellett nem abban van, hogy esetleg a minisztériumot vád alá lehet helyezni ; hanem hogy annak létele a többségtől függ. Ez elégséges eszköz arra, hogy senki, ki bizonyos színvonalon nincs, a kormányra ne juthasson, és hogy a minisztérium megszűnjék minisztérium lenni, mihelyest a többséget elvesztette. A ház által kiküldött bizottság válaszfelirati javaslata ellenében a ház asztalára letett válaszfelirati javaslatok és az ezek alapján megkezdett és folytatott viták elég tanúságot adnak arra, hogy az 18* '
