Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-14

140 14. országos ölés május 22. 1869. alkalmat felhasználják képviselőtársaim a bal oldalról, érzelmeik nyilvánítására; fogadják részemről ezéit őszinte hazafiúi üdvözletemet (Balfelől derültség) mert akként vagyok meggyőződve, hogy minden komolyabb küzdelem, minden jó szándékú vita, valamint az erkölcsi világban az igazsághoz, a politikában a szabadsághoz vezet. Vannak időszakok a nemzetek életében, melyekben a kifejlőde's, az előmenetel, a haladás vágyát a létező viszonyok érzetének élvezete váltja fel. Ezen időszakok természetes jelleme bizonyos szellemi mozgalom, melyet minden hazafi őszintén üdvözöl, a mely legtöbb esetben a tulcsapongó nemzeti erők szüleménye és jele, de ezen, a nemzetek és országok kifejlődésében oly magasztos szerepet játszó korszakok sajnos veszélyekkel is környezvék. Az élénk szellemi mozgalom könynyen idétlen szellemi kapkodássá fajul. Gyakran mind a népek, mind a kormány által hibák követtetnek el ezen viszonyok közt, a melyek annál veszélyesebbek, minthogy a nemzet jövőjét gyakran csirájában fojtják el. Nem csak hasznos, de szükséges is visszatekinteni azokra, a mik történtek, sze'ttekinteni : mi irányt vívtunk ki magunknak? fontolóra venni a hibákat, melyek ezen kitűzött ösvényen elkövettettek, és ily módon még azokból is tanúságot véve, elősegíteni azt, mi minden kifejlődésnek mellőzhetlen föltétele : az anyagi és szellemi helyzetűek tökéletes ismerete. Nem osztozhatom tehát részemről azok nézetében, kik az e vitatkozásokban eltöltött időt tökéletesen elveszettnek mondják, már csak azért sem, mert habár igazán tudom, hogy a nemzet már eszmél és gondol, még sok olyan is van, kire Senecának e mondása : „maiunt eredére quam indicare" ráillik. Ha a vitatkozásokat jól fogtam fel, ugy vettem észre, hogy ezekben nem csak egy miniszteri kérdés rejlik. Én ezekben többet látok; mert a vita nem két minisztérium, nem is ugyanazon politika két árnyalata közt, hanem két külön politika közt foly. A túlsó oldalon roszalják a kormány által védett és képviselt politikát, és azt változtatni akarják nem csak a személyekben, hanem az ügyekben. Különösen pedig e politika alapját, az államj'ogi viszony kérdésének ismeretes elintézését hibásnak, helytelennek, károsnak és veszélyesnek tartják a nemzet önállóságára és függetlenségére, magának a trónnak biztonságára, sőt az európai békének f öntartására nézve.Néha jeles tehetségüek nem az alap hiányán akadnak fen, hanem azokon, a melyek az ellenkezőből erednek. Ezek roszaínak mindent, mi az ellenvéleményüek támogatására fölkozatik. Itéletök hibás, ha mindjárt sok érvvel támogattatik is. Nem fogják rósz néven venni, ha szabadságot veszek magamnak kijelenteni, hogy azon Ítélet, melyet az ellenfelirati javaslat a közjogi viszonynak történt elintézésére nézve felhoz, hibásnak mondható. Kifejezem ez iránti nézetemet. Vannak a nemzetek tűzhelyéhez tartozó életügyek közt nem ritkán olyanok, a melyeket a magasabb és internationalis élet létkörébe tartozó szempontból kell megérlelni, és nem állanak azon mindennapi dolgok körében, mik felett csupán a nemzeti érzelem szempontjából kell ítéletet hozni. Eyen kérdésnek tekintem én azon szerződésszerű kiegyezést, mely Magyarország és a lajthántuli tartományok közt létesült. Az ily kérdéseknél, nézetem szerint, egyéb tekinteteken kivül a nemzeti erő is számba vétetik. Már pedig a nemzetek ereje közönségesen a külhatalmakhozi állástól, fekvésük és természeti hatalmuk mivoltától függ. Albion elszigetelve, már fekvésében képviseli hatalmának és erejének kútfejét, függetlenségének biztositékát. Magyarország Európának csaknem középrészében terülvén el, erős természeti határokkal bír. Ezenfelül a határos szomszédok közt a természet bő áldásaival dicsekhetvén , azok birhatását folytonosan kívánatossá tevék és teszik. Tekintve ezen állásunkat, nagy bölcseségre vala szüksége e nemzetnek, és ennek sugallatában oda kellett mindinkább törekvését fordítania, hogy gondos lépésekkel közeledhessék azon ezélhoz, melyet a hazára nézve üdvösként magának kitűzött, nehogy bizonytalan jövőnek kétes reményei után kapkodva, saját politikai állását veszélyeztesse. Most, midőn az előrehaladt civilizatio egymással semminemű kapcsolatban nem levő nemzetek közt még a századok szülte gyűlölet sánczait is lerontotta, csakhogy béke és egyetértés által a nemzetek lételét szilárdítsa: nekünk nem lehetett nem táplálnunk azon óhajtást, hogy íentartva jogi és önálló lételünket, a lajtántuli népekkel békében és egyetértésben élve, egymás érdekeit kölcsönösen támogassuk. Ma tehát, midőn a nálunknál hatalmasabb nemzetek másokkal társulás által törekszenek szilárdítani nem csak politikai állásukat, hanem anyagi előmenetelüket is : nekünk az egy fejedelem alatt élő nemzetek irányában ez annál inkább főhivatásúnk. Átlátta tehát a nemzet, hogy az örökös negatio nem elég arra, hogy az ország jólléte, felvirágzása elővarázsoltassék, és átlátta, hogy a kölcsönös kímélet, okos engedékenység és közös érdekeinknek férfiakhoz illő el nem fogúit tekintetbevétele azon kapocs, mely bennünket testvérileg kötend össze, a lajthántuli országok becsületes érzelmű polgáraival. Ezekből eredni fog, mert erednie k ell, a viszonylagos bizakom és hazánknak ezen t alpkövekre építendő jóléte. Az ország eljöttnek