Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-14
14. országos ülés május 22. 1869. 133 azok, én szerintem, nem egyéb, mint igen eszélyes, igen körmönfont pártprogrammok. Ez állitásomat igazolja azon ténykörülmény hogy a reformkérdések érintésénél azokban a kitűzendő reformtörvények, nem átalánosságban, de többször vagy megszorító, vagy jogkiterjesztő partialitással körvonaloztatnak. így például az első biróságok szervezése föl említésénél, ugyszőlván egyikben conditió sine qua non-ként kimondatik, hogy a szervezés általuk csak is a törvényhatóságok rendezésével együttesen fog eszközöltetni. így a választási és sajtótörvények fölemlitésénél, azok egyikében jóformán kimondatik, hogy e két törvény általok semmi esetre se megszorítással, csak is jogszélesbitéssel oldathatik meg. Ezen részletezés, szerintem 1 egy pártprogrammba igen, de egy több pártárnyalatból alakuld országos testület nyilatkozatába aligha ülhetik. De ha e megszorító, vagy jogkiterjesztö részletezések a szövegben benne hagyattatnának is: önként azon kérdés merül fel, vajon e fölemlités czélszerü, vagy károssá válhatik-e? Én szerintem felesleges, de sőt esetleg károssá is válhatik. Tudjuk, uraim! reformkérdések irányában a közérzület, a közvélemény sokszor igen hamar át szokott alakulni. íme, például hozom fel a megyerendezés kérdését. A megyerendezés szükségét a felelős kormány már két évvel ezelőtt felismerte. — De mert itt és ott a közhangulat és közérzület nem volt eléggé kedvező: általa mind eddigien felszínre nem lett hozva. S ha egy két képviselő itt a múlt országgyűlésen a megyerendezés szükségét szorgalmazta, bizonyos lehetett benne,' hogy a többségnél zokon^ szavakra talál. És ime! ma már örömmel tapasztaljuk, hogy a megyerendezés szükségét minden pártárnyalat, ugyszőlván minden képviselő óhajtja, s ösztönszerűleg belátja, hogy a törvényhatóságok határozott rendezése jövendőnknek egyik életszüksége. így leszünk mi, tisztelt képviselőház! a többi reformkérdésekkel is. Épen azért nem helyeselhetem, hogy bármely válaszfelirat, egyes reformtörvényeknek akár megszoritő, akár jogkiterjesztő partialitásába egyelőre már kiterjeszkedjék. Ha később a közérzület, és közszükségnél fogva változtatni kell rajta: már az compromissiőval jár. De különben is az ilyes részletezés, én szerintem, csakis a kérdéses reform tárgyalása idejére és alkalmára tartozhatik. Nem helyeselhetem továbbá azon módot, miszerint a hivatkozott válaszfeliratokban a kiegyezési törvényeknek revidiálása és változtatása sürgetőleg igényeltetik. Nem tagadom én, tisztelt képviselőház! hogy az úgynevezett közösügyi törvényekbe én sem vagyok szerelmes. Azért-e talán, mert a törvénykönyvben és történelemben ez érdekben előttem praecedens nem levén, ez eljárási mddozat én előttem is még mindig szokatlannak tűnik fel. Azért-e talán, mert mint magyar ember, ha pusztán szivemet és hajlamomat követem, hazámnak és nemzetemnek örömest több befolyást és önállást szeretnék érvényesíteni. De mert a bizonyost a bizonytalanért, a létezőt ez idők szerint másként nem is létesithetőért feláldozni nem tudom, nem szeretem; mert erős meggyőződésem, hogy a létező közjogi törvények helyett még eddig körülményeink közt kivihetőleg is jobbat felmutatni senki sem tudott, mert azok czélszerü megváltoztatásához előzőleg évek sora, érlelt tapasztalás, és számilag kedvező viszonyok igényeltetnek: és mindezen indokoknál fogva a válaszfeliratban való revisiosürgetést időszerűnek és szükségesnek nem találhatom , azt részemről nem pártolhatom. De ha netalán a válaszfelirat valamelyikében benne hagyatnék is: ugyan mi jót eredményezhetne 1 Én azt hiszem, a közügy lefolyására nézve inkább utólag kárt, mint nevezetes hasznot fogna eredményezni. Én tartok tőle, hogy épen ugy járnánk vele, mint apáink jártak 1790-től egész 1848-ig, a hírneves gravaminalis országgyűlési ügymenettel. Hiszem, emlékeznek önök vissza, hogy a jogsérelmi ügyek annyi országgyűlésen át mi nagy szerepet játszottak. Minden országgyűlésen hűségesen ismételtettek, apránkint elvesztette érdekét az ügymenet a nemzet előtt, a kormány mindinkább közönyössé vált, és lassan-lassan az egész gravaminalis ügy az országos levéltár lomtárába sétáltatott. Óvakodjunk, tisztelt képviselőház! Igenkönynyen megtörténhetik, ha közjogi törvényeink revisiója általunk derüre-borura, országgyűlésről országgyűlésre minduntalan szóba hozatik, ha a meddő vitákra, reformtörvényekre jótékonyabban felhasználható idők fognak rendszeresen elpazaroltatni: ugy a nemzet s a közvélemény előtt a nagy fontosságú életkérdéseink iránt folytonos érdeklettséget aligha tudunk kelteni, s a kártékony közöny alulról és felülről aligha nem fogna bekövetkezni. Az én hitem és meggyőződésem a közjogi törvények revisiójára nézve egészen más.
