Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-14
134 14. országos ülés májns 22, 1869. Én teljesen meg vagyok az iránt győződve, ha e nemzet, ha ez országgyűlés évek során át, és érett tapasztalás után a közjogi törvényeknek gyarlóságait és hiányait nem csak átalánosságban ós csak is gáucsolólag, miként eddig történt, de tényleg, egészben és elemeiben ki tudja mutatni; ha egyszersmind képes lesz a jobbat, a czélszerübbet, a mi most még csak agyunkban zűrzavarosán, nyughatatlan vágyként létezik, tényleg felmutatni; képes lesz a jobbról, a czélszerübbről a velünk egy érdekű fejedelmet és egyérdekű örökös tartományokat meggyőzni — mert hiszen érdekeink még igen-igen soká egyek fognak maradni! — ha létező közjogi törvényeinknek mindnyájunknak egyenlően hasznos megváltoztatása akkor fog időszerűén javasoltatni : e részben méltányos igényeink is alkotmányos utón érvényesíttetni és teljesíttetni fognak. Ez eszélyes eljáráshoz azonban nem ellenszenv, de évek sora és érett tapasztalás fog bármely időben és korban ige'nyeltetni. Ezek azon nézpontok, a melyek engem arra bírtak, hogy az utóbbi feliratokhoz nem csatlakozhatom. Engedje meg a tisztelt képviselőház, hogy még egy pár óhajtást koczkáztassak. Midőn a felség által alig egy hóval ezelőtt az országgyüle's ünnepélyesen meg lett nyitva, midőn a felségnek a kilátásba helyzett reformtörvényekre ujjmutatása egy egész nemzetet, egy ege'sz országot elismerő örömre gerjesztett: ott a helyszínén nem egy honfitársunk, de az országban ezer és ezer polgártársunk azon őszinte nyilatkozatra fakadt; ha e három éves országgyűlés a kijelölt reform-törve'nyeket korszerűen isten segélyével mind életbe léptetheti: ugy e három éves országgyűlés lesz a gondviseléstől hivatva arra, hogy e sokat szenvedett magyar hazának e's a magyar nemzetnek második státorává váljék; ugy ez országgyűlés lesz arra is hivatva, hogy az alkotmányosan és korszerűen átalakítandó magyar hazát és magyar nemzetet, emberi számítás szerint lehetőleg, ismét századokra biztosítsa! Ha e feladat áll, az én hitem és meggyőződésem pedig az: ugy e felülről és alulról, a fejedelemtől és néptől egyaránt reánk bizott feladatot teljesíteni a mi kötelességünk. Teljesítsük azt, tisztelt képviselőtársak! egész odaadással. Hagyjunk fel ez alkalommal is a meddő vitával. Gazdálkodjunk a mindennél drágább idővel; takarítsuk azt meg lelkismeretesen, és lehetőleg a falatkenyérként oly szükséges reform-törvények érdekében. S bizonyosak lehetünk benne, hogy a terhes, de szép feladatot, így, de csak is így, ezen három év alatt teljesíthetjük. Még egyet, uraim, a kik egész életüket a haza hűséges szolgálatának szentelték, azon férfiainktól a nyilvános, a magánéletben, a journalistikában nem egyszer aggályosan halljuk emlegettetni: hogy a tényleges jelenségek után hazánkban, különösen fajunknál a valódi hazafiság csökkenőben van azért, mert most már a nyilvános pályára lépő férfiú szokva van, csakis vérmérséke és hajlamainál fogva először is pártállást választani, s pártállásának a hazafiságot áldozatul hoznia, csakhamar második természetévé válik. Ez aggálynak, ez észrevételnek mennyiben van helye, nem vitatom. De hogy sok igazság rejlik benne, azt törvényhatóságainknak két éves nyilvános életmozzanatai, de sőt az utóbbi országgyűlésnek is egyes jelenségei, nem kis mértékben igazolják. Rajtunk áll, tisztelt képviselőház! ez aggályt, ez észrevételt e függő kérdésnél is tényleg megczáfolni. Mi rajtunk áll az értékek legdrágábbjával, az idővel, és épen a reform-törvények érdekében, hűségesen gazdálkodni. Mi rajtunk áll követni a nemes példát, a melyet im tegnapelőtt a balközépnek tisztelt, általunk is méltán tisztelt vezérszónoka, Tisza Kálmán képviselőtársunk a minő jeles, ép oly tapintatteljesen rövid felszólalásával, mindnyájunk követésére tanúsított. S azon óhajtás mellett, hogy mi, a kik még ez ügyben felszólalni kivántunk, bármely pártárnyalathoz tartozzunk, az adott szép példát mind tárgyilagosság, mind kellő rövidség tekintetében hiven követni fogjuk: miként már jeleztem, egyszerűen és felelősségem érzetében kijelentem, hogy én a bizottság által beadott válaszfelirati javaslatot fogadom el. (Helyeslés jobb felől) Vukovics Sebő: T. ház! (Halljuk!) Ezen tanácskozás alatt azon egyszerű conversationalis tónust fogom követni előadásomban, mely természeténél fogva legalkalmasabb akkor, midőn ily számos ügy pendíttetik meg, hogy lehetetlen akármely egyes kérdést is ki merítő discussió tárgyává tennünk. (Halljuk!) Mielőtt azonban magára az előttünk fekvő kegyelmes királyi beszédre és az arra adandó válasz gyanánt elénk terjesztett több rendbeli javaslatra észrevételeimet tenném, én, mint a régi országgyűlés egyik embere (Halljuk!) kötelesnek érzem magamat visszautasítani azon gúnyos megtámadást, melyet a közvetlen előttem szólott érdemes képviselő ur a régi országgyűlés eljárására irányozni méltóztatott. Az nem áll; azt Magyarország történelme czáfolja meg, hogy a sérelmek tárgyalásának nem volt egyéb következése, mint az, hogy az illető iratok lomtárba
