Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-14
126 14. országos ülés május 22. 1869. bad sajtd üdvös hatást nem gyakorol, mely azt eltűrni nem képes. E haza népe eléggé érett arra, hogy a jó és rósz közt, az igazság és valótlanság közt választani tudjon; bebizonyította azt az utóbbi években szabadabban mozgó sajtó működése. A hűbéri viszonyok maradványainak megszüntetését eszközölnünk kell, valamint az adóügy rendezését is. Meg kell szüntetnünk a szabad föld eszméjével annyira ellenkező egyedáruságot, és élénk figyelmünkben részesítenünk a jövedelmi adó azon nemét, melynek következtében különösen az iparos osztály túl a rendén sújtatik. A mit különböző nemzetiségű honfitársaink ügyében évek előtt mondottam, a mi mellett a nemzetiségi törvény hozatala alkalmával küzdöttem, azt ma is csak ismételhetem, hogy tudniillik ezen honfitársainknak teljesittessenek mindazon kivánságaik, a melyek a magyar állam épségével és a közérdekkel megegyeznek. (Atalános helyeslés.) Azon atalános jog-egyenlőség*nél fogva, mely a nemzetiségek irányában is nagyrészt életbe van léptetve, nézetem szerint e honfitársainktól függ, hogy azt élvezzék és tovább íejleszszék: mert erős meggyőződésem az, hogy alkotmányos országban csak az lehet tényező, ki, sem passiv, sem exclusiv politikát nem követ. (Atalános helyeslés.) A kereskedelmi és ipartörvónyeknek readezését és újból alakítását, vagy inkább azoknak hozatalát, mert jelenleg ilyek még nem igen léteznek, a törvényhozás legfőbb feladatai közé sorolom, mert összes jólétünkkel szoros összeköttetésben áll az, hogy oly intézkedésekről gondoskodjunk, melyek az anyagi jólétet annyira emelő kereskedői és iparos osztályt, hazánk viszonyait különösen figyelembe véve, ezen szép hivatásuk betöltésében elősegítsék. Tiszt, ház! azon felirati javaslatban, mely igen tisztelt elvbarátom által a ház asztalára letétetett, a magas trón iránti köteles tisztelettel, a házhoz illő méltósággal ki van jelölve azon irány, melyen, nézetem szerint, egyedül haladhatunk, hogy mind az állam mind az egyes honpolgárok biztonsága és jóléte eléressék: azért én a fölirati javaslatot a t. ház becses pártolásába ajánlom. (Éljenzés bal felöl.) Zichy Nándor gr.: T. ház ! Midőn a válaszfélirat tárgyalásánál szót emelek, legelőször is bátor vagyok azoa álláspontot jelezni, melyet ezen tárgyalásban elfoglalni kívánok. (Halljuk.) En ugyanis szavazatommal a ház által kiküldött bizottság részéről elénk terjesztett válaszfelirathoz járulok. Négy válaszfelirat fekszik előttünk és azok különböző szempontból tárgyalják mindazon kérdéseknek sommáját, melyek e hon állapotára vonatkozhatnak. A kérdés e tekintetben, nézetem szerint, az, hogy mi ezélja a válaszfeliratnak % Szerintem az nem egyéb, mint a felelet a felelős kormánynak a legmagasztosabb utón a házhoz jutott azon nyilatkozatára, a mely a jövendő törvényhozás működésének némileg irányt és utat kivan g szabni, a nélkül, hogy ez által a parlamenti tárgyalásoknak természetét változtatná meg, mely épen a kormányzati tevékenységet a felelős kormány és a ház közt megosztja, elanynyira, hogy sem a kezdeményezést, sem az irányt egyik vagy másik kezébe kiválólag át nem ruházza. Ha azonban helyzetünket tekintem, lehetetlen, hogy némi jogosultságát ne lássam annak, hogy azon válaszfelirati javaslatok, melyek a ház elé terjesztettek, tágabb körrel foglalkozzanak, több kérdést vonjanak a magok keretébe, mint ez különben történnék, és a dolog természetével megegyeztethető volna. Találom pedig ennek jogosultságát abban, miszerint, a mint tagadni nem lehet, tökéletesen normális helyzetbe jelenleg még nem jutottunk. Nem jutottunk tökéletes normális helyzetbe sem azon megnyugvást tekintve, melylyel mindnyájunknak a jelen állapothoz ragaszkodni kellene, sem pedig a beligazgatási kérdéseket és belső állapotaink egész összegét tekintve. És ezért én csak örömmel üdvözlöm ezen alkalmat, melyet a különböző válaszfeliratok nyújtanak már azért is, hogy mindezen kérdésekre nézve a ház nyilatkozhassak. A ház küldöttsége által elénk terjesztett felirati javaslat két különböző elvet látszik előttem magában foglalni: az egyik az, melynél fogva szárazan és egyszerűen tudomásul veszi azon törvényjavaslatok programmját, melyeket a minisztérium a ház asztalára leteendőknek jelez ; másrészt pedig oly kérdést von tüzetes tárgyalás alá, mely ugyan sajátlag a mi alkotmányos és parlamentáris kormányzatunknak körébe tartoznék, mely azonban, fájdalom, jelenleg még abban nincs, és Dalmátország s a határőrvidék kérdésének ezen kivételes helyzetében látom annak indokolását, hogy a ház többsége által elénk terjesztett programm e tárgyról bővebben szól. En nem helyeselhetem azon felfogást, mely azt mondaná, hogy a határőrvidék jelen állapota szégyen folt és annak a magyar képviseletben való hiánya mintegy szegyen volna Magyarországra nézve: mert én azt hiszem, hogy ezen állapot a tényleges viszonyoknak, az elmúlt sajnos idők szomorú következménye; azonban a tényleges állapotban én megszégyenitőt nem találok és én annak megítélését nem azon szempotból kívánom felfogni, vajon szégyenünkre vagy becsületünkre válik-e az? hanem abból, mikép volna orvoslása legczélszerübben és legildomosabban eszközöl-