Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-14

14. országos illés május 22. 1868. 127 hető? {Elénk helyeslés a jobb oldalon.) E részben pedig, valamint a határőrvidékre nézve, ugy Dalmátországra nézve is azt, mit a feliratban mondandónak vélek, szerény nézetem szerint, kielégítően látom kifejtve és e részben is megnyugszom abban. A mi azon indokolást illeti, melylyel ezen válaszfelirati javaslat elénk terjesztetett: magamtői azon véleményt elutasítom, mintha azt minden pontjában szint annyira elfogadnám, mint magát ezen válaszfelirati javaslatot; nem azért, mivel én azon indokolást, mintha mindegy volna minő rendben, minő sorozatban tárgy altassanak e hon reformjára vonatkozó kérdések, sem közönyösnek, sem átalában elfogadhatónak nem vélem. Nem vélem közönyösnek azért, mivel politikailag és administrative nagy fontossággal bír az : minő sorban vétetik egyik vagy másik kérdés elő; másrészt pedig nem hiszem^ hogy átalában a mi viszonyaink olyanok lennének, hogy azok minden iránvban egyenlően sürgetnék az orvoslást. Én szintén helyeslem az indokolás azon felfogását, miszerint e hazában sem reactionarius, sem forradalmi irányzatokat felismerni nem óhajt; az erre vonatkozó kitételt azonban szintén nem sajátíthatnám el, mert azt sem eorrectnek sem diplomatiainak nem találom. T. ház! A többi válaszfelirati programmok kiváltképen két irányban térnek el a többség által bemutatott válaszfelirati javaslattól: az egyik az, miszerint magát a közjogi kérdést vonják ujabban a tárgyalások körébe; a másik az, miszerint magukat a reformkérdéseket már itt tüzetesen tárgyalják. Legyen szabad azon rövidséggel, melyet kifejteni képes vagyok, e két szempontból irányukban nézeteimet kifejtenem. (Halljuk!) Magyarországnak államjoga, Magyarországnak államjogi helyzete, jogi szempontból, nem az elméletnek, nem egy törvényhozásnak műve. Fönállt az mindenkor; Magyarország jogilag önálló, független állam lenni soha meg nem szűnt. Hogy ezen magyar államjog micsoda mérvben, minő alakban érvényesíttetett ez idő szerint, az épen a tényleges viszonyok, az erőtényezők viszonylatától függött. Nem is mondja szerintem a trónbeszéd, miszerint Magyarország államjoga lett volna az ujabb közjogi törvények által ujabban helyreállítva, mintha nemzedékek során át Magyarország államjoga lett volna függőben; hanem egyenesen csak azt mondja, hogy Magyarország államjogának némely függőben volt kérdései intéztettek el. És ennél csakugyan több is történt, mert Magyarország államjoga és közjoga kérdésessé vált, és hogy az nem kérdéses, az azon nagy vivmány, melyet az utolsó időben a törvény és igazság, és ő felsége az országnak kivívott. Azt pedig, hogy Magyarország áílamjoga és közjogának némely kérdései már hosszabb idő óta nem feleltek meg azon igényeknek, melyek a tényleges viszonyokból felmerültek: ' azt kérdésbe vennünk nem lehet. Én nem helyeselhetem azon felfogást, mely Magyarország államjogát, közjogát, vagy egész sommáját azon kérdéseknek, melyek az 1867-ki törvények által elintéztettek, ujabban és sommásan kérdésessé akarja tenni. Nem hiszem és nem is igyekszem magammal elhitetni, hogy azon intézkedés, mely e részben érvényesült, a lehetőleg legjobb legyen, és elutasítom magamtól azon feltevést, mintha azon egyes kérdések, melyek e részben elintéztettek, a fejlődő viszonyokkal nem lennének máskép elintézhetők és módosíthatók; azonban maga Magyarországnak államjogi helyzete ugy a mint a jelen viszonyoknak megfelel, a jelen közjogi törvényekben, szerintem, oly kielégítő megoldást lelt, a melyhez nyúlnunk, a melyet zavarnunk egyelőre nem csak hogy szükségtelen, hanem veszedelmes, káros lenne magára e hazára nézve. (Helyeslés jobb felől.) A pénzügy, hadügy, külügy

r

, s delegatiok kérdései azok, a melyek ellen részletesebben intéztetnek a megtámadások. Ha ezen kérdéseket egytől egyig analyzáljuk, azt fogjuk látni, hogy akárminő megoldást találnának azok, e részben mást nem tehetnénk, mint azt, a mi jelenleg történik, s hogy azoknak más irányban való megoldása a mi belügyeink rendezésére, semminemű befolyást nem gyakorolhatna. Azt tartom magam is, hogy a pénzügyi kérdést ugy megoldani, hogy az örökké azon alapon maradjon, a melyre mi azt jelenleg helyeztük, nem lehetséges, és nem is lenne czélszerü. A mi feladatunk az: a belreformok terén a magyar államerő tényezőinek, a magyar vagyonosodásnak kifejtése által oda törekedni, hogy idővel pénzügyi kérdéseinknek czélszerü megoldása lehetségessé váljék, s ha majd ezen téren az állam eléri a kívánt eredményt, akkor, ugy hiszem, mind a mi részünkről, mind azon államok részéről, melyek érdekei a mieinkkel legszorosabb összefüggésben vannak;, ezen helyzet csak örömmel fog üdvözöltetni. Ha a hadügyi politikára vonatkozólag, azon politikai irányzatot tekintem, mely e ház minden oldaláról nyilvánult, ugy azt hiszem, hogy a jelen törvénykezés csak utat és módot szolgáltat arra, hogy a magyar had jövendő kifejlődésének alapja megvettessék; szüksége azonban e részbeni rögtönzéseknek fön nem forog. A külügyekre vonatkozólag Magyarország mint önálló állam tényleg szerepel. Ilyennek is-