Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-14
124 14. országos ülés május 22. 1869. ülésben, az elnöki székelőtt, állva, következő esküt tesz." Méltóztassék tehát Filippovics Simon ur az esküt letenni. Széll Kálmán jegyző (felolvassa az eskümintát, melyet Filippovics Simon az elnöki szék elé állva, utána mond.) Elnök: Következik a VI. biráló bizottság jelentése. Horváth Döme előadó (felolvassa a VI. biráló bizottság jelentését, mely szerint Zlinszky György igazoltatott.) Elnök: Zlinszky György képviselő ur igazolását a ház tudomásul veszi. Most a IX. bírálóbizottság jelentése fog felolvastatni. Széll Kálmán jegyző (felolvassa a jelentést, mely szerint Eöry Sándor igazoltatott.) Elnök: Ennélfogva Eöry Sándor képviselő ur igazolását a ház tudomásul veszi. Elnök: Következik a napi renden levő tárgy: a válaszfelirati javaslat feletti tárgyalás folvtatása. A jegyzőkönyvet, mint eddig. Mihályi Péter ur fogja vezetni; a szólni kívánókat szintén, egyik oldalról Széll Kálmán, másik oldalról Jámbor Pál jegyző urak fogják följegyezni. Simonyi Lajos b.: T. ház ! Sok, számos és sürgős teendőnk közt nem tartom ugyan czélszerünek a válaszfelirati vitának a végtelenségig történendő kiterjesztését (Helyeslés) ; de azok véleményében sem osztozom, a kik ezen tanáeskozmányban csak meddő vitát látnak, mely semmi eredményre nem vezet. Igaz, hogy az által törvények nem alkottatnak; de valamint a kormány a trónbeszédben kijelöli azon utat, melyen haladni akar: ugy az országgyűlés többsége I a válaszföliratban megmutatja azou irányt, a melyen halad ; az a fölötti vitában pedig az országgyűlést képező minden párt kimondja azon elveket, melyeket vall és azért minden alkotmányos országban a válaszfelirati javaslat fölött folytatott j parlamenti viták nagy fontossággal birnak és ! nagy figyelemben részesülnek. A szőnyegen levő tárgyra áttérve, mindenekelőtt kijelentem, hogy a Debreczen városa t. képviselője által benyújtott felirati javaslatra fogok I szavazni és pedig azért, mert ebben ki van fejezve i azon meggyőződésem, hogy a jelenlegi központi állapotot nem tartom sem kielégítőnek hazánk ; önállása és a 'függetlenség tekintetében, sem elég ! biztosnak, hogy ezen nemzet anyagi és szellemi j fejlődése kellőleg emelkedhessek. Tagadhatlan ugyan,' hogy a közjogi alap í csak egyik tényező a nemzet életében, mig a másik és főbiztosítékot a nemzet fentartási és fejlődési életereje képezi; de épen ez gátoltatik és akadályoztatik meg a közjogi alap hiányos volta által. Fölötte nehéz azon verseny, a melyre kiállani kényszerítve van minden nemzet, egy olyannak, a mely sorsának nem egyedüli ura, a mely fölött az országgyűlésen és kormányán kivül még a delegatiók és a közös miniszterek döntő befolyást gyakorolnak, a melynek sem önálló pénzügye és hadügye nincs és igy önálló kormánya sem lehet. Igyekeznünk kell azon, hogy e hiányokat mielébb megváltoztassuk, és hogy valahára ez állam megnyerje azon biztos alapot, a melyen már eddig is oly fényesen tanusitott életerejét kifejthesse. A közjogi alap ezen hiánya azonban legkevésbbé sem fogja gátolni az ellenzéket abban, hogy a belreformok terére (Atalános helyeslés) lépjen; tette ezt eddig is, a mint ez egy szabadelvű ellenzéktől máskép nem is várható. (Helyeslés.) Bebizonyította ezt kezdeményezése által a vallásegyenlőség, a hűbéri viszony maradványainak megszüntetése tárgyában, valamint minden kérdésben, minden alkalommal: és azért alaptalan gyanúsítás volt eddig és leend ezután is azon ellenünk szórt vád, hogy mi a belreformok és belső átalakulás nagy munkájában gátlólag hatunk, és hogy abban kellőleg részt nem veszünk. (Helyeslés.) Olvassa el bárki a múlt országgyűlés naplóját és meg fog győződni az általam mondottak igazságáról. Bátran merem állítani, hogy az ellenzék ezután sem fog a passivitásnak most már terméketlen terén megállani, vagy akadályoskodni, hanem a legnagyobb készséggel fog hozzájárulni a belreformok eszközléséhez, melyek csakugyan égető szükséggé váltak. (Atalános helyeslés.) Ezen igen szükséges együttműködés azonban csak azon esetben remélhető, ha a kormány és a jelenlegi többség azon demokrat és szabadelvű irányban fog eljárni, a melyet annyiszor oly fennen hirdetett, és ha fogja követni azon elveket, melyek az 1848-ki törvény által nyertek kifejezést, a melyekhez e haza népe, fölfogni és méltányolni tudván azok nagy horderejet, már is oly hiven ragaszkodik. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Ennek ellenkezőjét előre föltételezni legkevésbbé sincs szándékomban, mert a jövendő és a következmények fogják legjobban megmutatni, sőt kétszeres lesz az a fölötti örömünk, ha látjuk, hogy közös erővel fogjuk eltávolitani azon romokat, a melyekkel, mindenféle okoknál fogva, magánéletünkben találkozunk, és ha hozzá fogunk azon épitkeze'shez, mely annyira kívánatos. De, hogy az ne legyen ismét egy ujabb provisorium, melyet rövid idő múlva nemcsak javítani, hanem átváltoztatni is kellene, nézetem szerint elkerülhetetlenül szükséges az, hogy a belreformok eszközlésénél megtartassék azon sorrend, mely egye-