Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-13

13. országos Illés május 21. 1869. 119 tozott népjogi viszonyokban vissza tükröző haladó kor által fényesebb tevékenységre levén hivatva. És ha azon időben oly jelentőségű volt már ezen kapocs létrejötte; mennyivel inkább kellé fejlődnie az idők haladtával, tökéletesbülnie, culminálnia oly fokban, melyen a külvédelem edzettsége mellett a belvirágzás és fejlődése ezen államnak a magyar faj érvényre hozatalát szükséges eorollariurhként biztositá. És itt, igen tisztelt uraim — voilá le revers de la medaille — az éremnek másik oldala: Magyarország a pragmatica sanctió, ezen unió üdvös oldalainál fogva lehetett csak is a reá jóformán és nem ritkán támaszkodó bécsi kormánynak támlája; de szinte csak is ezen államjogi függetlenség traditionalis megőrzése képesítette őt viszont azon támaszkodásnak gyakran nyomasztó súlyát eltűrni, illetőleg mérsékelni és azon pillanatokban, hol feledve az uralkodóház Magyarorezágnak az állami fennállásra megszavazott, létesített áldozatait és feledvén igy egyszersmind legbiztosabb palládiumát: képes volt, mondom, Ausztria irányában érvényre emelni a jogos ós állami szerződésekből folyó, legtisztább igazságú s végre majd mindig a vallásos és indulatjukban tán legkevésbbé gyarló fejedelmeinknek a jó útra térő restitutiók sorában adott elismerésüknek kifejezését. Nem kivánom, t. ház, tovább feszegetni és kimutatni, miszerint ujabb időkben is, hol Ausztriát egy nagy vész, azaz önmaga systemája által előhozott keserves leczke érte, mely hasonlatosságot szül az olaszországi falusi népről mesélt egy elfogott scorpiónak kivégeztetésóvel, midőn őt, égő parázszsal körülrakván ez kimenetelt keres és végre önmagát saját mérgével öli meg, hogy mondom újabb időkben is voltak bizonyos államok, melyek nemzetünk higgadt gondolkozású részében is a pragmatica sanctióból — megengedem , másokra kényelmetlenül — folyó elvektől elpártolást szítanak ; és hogy ezen kísérlet nem sikerült: nem az ügyesség nélküli alkalmazást, de bizonyítja szerintem azon kapocs fenálhatásának még el nem avult voltát. De szintén bizonyítja azt is, uraim, hogy Magyarországnak létére, jövőjére, békés oly sokoldalú fejlődést igénylő anyagi szilárdnlására egy támasz kell, melynek különbeni biztonságául szolgálhat az, hogy a bécsi kormány annyi históriailag megalapított tanúság után Magyarország államjogi viszonyainak ápolását — meglehet tán némi reactionarius töredék kivételével, melyet csekélyre becsülni se akarnék — de saját életkérdésének elutasithatlanul követendő elvéül tűzte ki. Lehetetlen tehát, tisztelt képviselő ház, hogy azon kapocs, melynek megtámadása az európai diplomátiának oly sokoldalú cselszövényekre adott és adhat, az ő érdeki szempontjából, igazolt alkalmat, hogy ez a magyar államnak üdvös ne lenne mindaddig, mig nemzetünk államjogi önállását latba nem veti és ezer éves alkotmányát szem előtt tartván mindig, hogy ezen alkotmány nem ezer éves, de ezer éven át fejlődött, tehát a korszakok kívánalmaihoz idomulni nem jogfeladás még, hogy, mondom, mindaddig, mig ezen legdrágább örökölt kincsét hiven megőrizni képes lesz, a sanctio pragmatica sem válhatik mi reánk veszélyessé. Egész valómat eltöltő hitem : miszerint oly erős védfal ez minden működő ármány ellenében, mely előtt elbágyad a rósz akarat, a fajküzdelem, a külföldnek leghiúbb törekvései; és ha jövő fejedelmeink, okulván a jelenleg dicsőén uralkodó király bölcs visszatérésének okain, és ha még nemzetünk élén álló férfiak a koronaörökös rokonszenvét gyarapítva hazánk irányában, mint gyermeknek oltják gyöngéd szivébe, hogy Magyarországot kedvelni egyet jelent a birodalom erejével, dicsőségével, ha ezen királyi gyermek a salus reipublieae suprema lex ésto törvényét miatyánkként elfogadandja : akkor, ugy gondolom, ő neki a dolet cordi meo paterno poenitentiától, és egy országos vész után, a magyar királyi trónra emelt dynastiának egy ép oly vészben elsülyedésétől nem kellend soha félniök. Bocsánat, hogy oly hosszasan veszem igénybe idejöket, de ha megengedik, még egy kevés türelmet kérnék. A lefolyt országgyűlés működésének eredményeit, felfogásom szerint, nem ideje jelenleg bírálat alá venni. Sok a bevégzett, sok maradt függőben, és nagy lényeges kérdések, ugy mint a népnevelés ügye behatólag ugy szólván, kezdeményezve se voltak: mert, megengedem, 3 esztendő 17 évi szünetelés után, melyen át egész Európa fejlődött, csak mi menénk vissza, valóban egy országnak regeneratiójára nagyon kevés ; azért méltányossággal többet, mint a bevégzett, kívánni lehetetlen. Mi illeti a bevegzetteket, ezek igen örvendetes benyomást szülhetnek ; de gyakorlati eredményök, életbe léptetésök nagyrészt a jövőnek műve, hol is életrevalóságukat a legjobban fogják bizonyíthatni. Eltekintve tehát az ország anyagi felüdülését előmozdító, életbe vágó: t. i. kereskedelmi, közlekedési és jogi téren való intézkedésektől, a közjogi kérdések volnának felfogásom szerint leginkább azok, melyeknél mulatni tán most is igazolható, igazolható pedig kivált azért, miután ez azon alap, melyen építeni a jelen országgyűlésnek feladata; feladata a nemzetnek a már most egyenlített tért minden erőfeszítéssel és önmegtagadással felhasználni. Meg vagyok győződve, fel fog tűnni önök előtt, igen tisztelt uraim, ha én ezen kérdések