Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-13

iin 13. országos i tünk, hogy t. i. a szükséges beruházásokat kamatlan kölcsön utján kívánjuk létesíteni. Ezen kamatlan kölcsön említése a házban derültséget idézett elő a múltkor. {Ralijuk!) Erre csak azt mondhatom, hogy az 1848-iki minisztérium a miniszteri tanácsban ezen eszmét elfogadta, s miután az már egyszer el volt fogadva, nem látom át, és nem is hallottam eddig érveket az iránt, hogy miért ne lehetne azt most is fölkarolni? {Fölkiáltások: Szívesen; de ki nem vihető!) Ezután jön egy szakasz, melyet pénzügyminiszter ur tett a trónbeszédbe, s melyben az mondatik, hogy: „önök alkotmányos tárgyalása szabályszerüleg ki fog terjedni az állam költségvetésre is." Ez az „is" itten klassikus. {Derültség.) Hogy az államköltségvetésre igen is kellő gondot fogunk forditani annak idejében, terme'szetes; hanem megvallom, amint ezt válaszfeliratunkban is szükségesnek láttuk kijelenteni, hogy már egyszer idejét látjuk annak, hogy nem csak a sok pénznek megszavaztaiásáról legyen szó, hanem már egyszer ezen pénznek hová fordításáról való számadás is mutattassák be a képviselőháznak. {Helyeslés.) En azt tapasztaltam, hogy más államokban a bevételek és kiadások rendesen minden év végével előfordulnak a parlamentben ; nálunk azonban már két költségvetést megszavaztatott és most a 3-dik igértetik megszavazás alá bocsáttatni; de számadásról még eddig szó nem volt. En tehát kívánnám, hogy az ebbeli számadás mielőbb az országgyűlés elé terjesztessék, valamint a költségvetés is: hogy aztán ne legyünk kénytelenek ugy tenni, mint a múlt országgyűlésen kénytelenek voltunk, hogy az 1868-i költségvetést en bloc elfogadta a tiszteit ház, az 1869-kin pedig körülbelül 3

/4 óra alatt keresztül ment. A költségvetés és számadások megvizsgálása a képviselőház legkiválóbb kötelességei közé tartozik. Azért én reménylem, hogy e részben a miniszter ur panaszra okot nem fog szolgáltatni, hanem hová hamarább a lehető legtökéletesebb költségvetést fogja a ház elé terjeszteni. Itt ismét egy mulasztást látok a trónbeszédben. Midőn az ország költségeiről van szó, azt hittem, hogy itt egy más kérdést is lehetne megemliteni. Mikor ugyanis azt mondjuk, hogy mi a múlt kornak feudális maradványait el akarván törölni, kárpótlást akarunk azokért adni, és midőn a törvénytelen kormánynak tett szolgálatok fejében is nyugdijakat fizetünk, mikor a minket jogilag nem kötelező osztrák államadósság fizetésére bennünket igen nyomasztóan sujtoló összegeket elvállalunk, akkor saját hazánkfiai irányában sem mulasztjuk el megtenni azon kötelességet, mely a nemzeti becsület vódpajzsa alatt fogadtatott meg. {Helyeslés a bal oldalon.) En ugy május 21. 1869. hiszem, hogy, a kormány e részben nem is terjeszt törvényjavaslatot a ház elé; de ha oly törvényjavaslat előterjesztetik a háznak bármely független tagja által és ennek kiviteli módja gyakorlatilag is lehetségesnek bebizonyitattik, senki sem lesz e ház tagjai közöl, ki a nemzeti becsületszó beváltását ellenezni fogja. Ezután van egy szakasz, melylyel, ugy látszik; nagy baja lehetett Horvát- és Slavonországok miniszterének. Ugy látszik, az mondatott neki, hogy már helyén volna, hogy ő is járuljon egy szakaszszal a trónbeszédhez, de nehéz volt kitalálni, hogy hát mit mondjon. (Derültség.) Kifejezi tehát reményét, hogy mi horvát és slavontestvéreinkkel jó egyetértésben fogunk maradni. En is hiszem, hogy mi nekik és ők nekünk nem fognak okot szolgáltatni arra, hogy máskép, mint legjobb viszonyban éljünk egymással az országgyűlésen. Ezek körülbelül kimerítik a trónbeszédnek a reformokra vonatkozó részét. Még csak néhány szóval akarom megérinteni azon passust, mely itt a külviszonyokra vonatkozik: „A külállamok irányában fenálló barátságos viszonyaink biztos kilátást engednek az iránt, hogy a bérreformokra szükséges béke és nyugalom nem fog megzavartatni." Megvallom, jobban szerettem voma, ha a külügyekre vonatkozó ezen passus, mely szerint ő felsége békében van a külállamokkal. mint önálló szakasz lett volna befoglalva a trónbeszédbe s ne csak indokául hozatott volna fel annak, hogy hiszen nem fogunk megzavartatni a reformkérdések megoldásában, mert béke van. Ebben, ugy hiszem, igen nagy külömbség van; mert egyik azt fogta volna bizonyítani, hogy igenis mi elismerjük, hogy a magyar országgyűlésnek joga van a külügyekhez hozzászólani, másik pedig azt mondja, hogy béke lesz, tehát a reformokban nem fog benneteket senki háborítani. En igenis azt hiszem, hogy joga van és a parlament természetéből foly, hogy joga legyen a külügyekhez az országgyűlésnek hozzászólani, annak az országgyűlésnek, mely 14—15 millió népet képvisel, igen is joga sőt kötelessége van felügyelni arra: miként vezettetik a kormány által a külállamok iránti politika? Es e részben, megvallom, sokkal több felvilágosítást kívántam volna, még azon minisztertől is, ki a magyar országgyűlésnek nem felelős, s kinek lételót én országunk függetlenségével és állami önállóságával ellenkezőnek tekintem. Kívántam volna, hogy bővebb felvilágosítást adjon azon országgyűléseknek, a melyeknek ha felelősséggel nem is, de felvilágosítással mindenesetre tartozik. A külügyministerium által a múlt országgyűlés végével akkor nyújtatott be ezen a külügyeket felvilágosító tudósítás, hogy ahhoz már hozzá szólani egyátalában