Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-13

13. országos Illés május 21. 1869. 113 nem lehetett, Az mondatott ugyan akkoron a. delegatioknak volt elnöke s a t. ház mostani elnöke által, hogy ezen kérdés a delegátiok elé tartozik. Ezt én részemről egyátalában soha el nem ismertem, el nem ismerem és a jövőre sem fogom elismerni. Én azt mondom, a magyar országgyűlésnek hozzászólni joga van a külügyek menetére nézve és joga van tudósíttatni a kormány által arról, hogy mi történik a kül politika terén. {Helyeslés.) Ha tekintetbe veszszükazon „piros könyvet," mely elénk terjesztetett, azt találjuk, hogy bizony az csak azért terjesztetett be, hogy mégis valami legyen. (Derültség.) Ama könyvnek elején van a bevezetés, melyben tett állitások támogatására némely okmányok bemutattatnak a háznak. Megjegyzem azomban, hogy az ezen bevezetésben kifejtett állításokkal az azokat támogató okmányok mindenkor meg nem egyeznek. Az mondatott p. o., hogy minden alkalommal, a hol csak a kormány befolyását gyakorolta a béke érdekében, az e tekintetben fölmerült nehézségek kiegyenlítésére gyakorolta befolyását, és ennek bizonyítására van ott négy okmány, melyek elsejében Beust miniszter gr. Kálnoky urat Londonban oda utasítja, hogy serkentse az angol kormányt, miszerint keleten erélyesebb politikát kövessen a czélból, hogy az által a poroszt kényszerítse az osztrák keleti politikához csatlakozni. Én megvallom, ezen túlságos buzgalmat békés eljárásnak részemről nem tartom, és nem találom azt, hogy ez legyen íőokmány annak indokolására, hogy a kormány mindenek felett a béke érdekében működik. (Helyeslés bal felől.) A második főokmány, mely állítólag a béke mellett bizonyít, azon magyarázat, melyet ismét Beust külügyér Ausztriának az európai országoknál levő képviselőihöz intéz, és melyben azt magyarázza, hogy nem ugy kell érteni a bécsi reiehsráth comitéjében tett nyilatkozatát, amint ő azt ott mondta, mert akkor csakugyan háborús színezete volna a dolognak, hanem békés szellemben kell érteni. Ezt magyarázza ott a követeknek es felhívja őket, hogy az illető udvarokkal hitessék el, miszerint a bécsi reiehsráth comitéjében részéről tett nyilatkozata csak azért történt, hogy azt rá bírja a kívánt rendkívüli nagy hadsereg megszavazására, és ezen levélben azon különös érv is találtatik, hogy ő, t. i. Beust miniszter, azt találta legfőbb érvnek az osztrák. országgyűlés rábírására, szavazná meg a 800,000 katonát, minthogy Magyarország ezt már elfogadta. Megvallom, ezen négy levél közöl egyetlen egyet sem találok, mely azon tételt bizonyítaná, hogy a kormány törekvése a béke fentartására volt irányozva. így mondja továbbá, hogy a kormány képviselőinek jelentéséből az látszik KÉPV. H. NAPLÓ 18ff I. ki, hogy Németországban s, Európa más államaiban is a Habsburgi uralkodó ház alá tartozó államok alkotmányos fejlődése iránt sok r-okon"szenv mutatkozik, s ezen rokonszenv bebizonyítására, közöltetik itt öt levél, melyeknek ketteje magától a külgyminisztertöl származik, ketteje pedig Münchenből az ottani követ gf.Trautmansdorfftól van intézve. Londonból is van egy levél, mely röviden érinti, hogy lord Stanley ugy nyilatkozik, hogy ha itt az átalakulás liberális elvekre lesz alapítva, akkor ő azt hiszi, hogy ennek tartós maradandó sikere lesz. A másik két levél, mely Münchenből érkezett, azt mondja, hogy ott a közvélemény a hírlapokban is, de különben is a nyilvános helyeken sok rokonszenvet mutat az ausztriai és magyarországi viszonyok iránt. Ezen levélben az a nevezetes dolog is van, hogy az mondatik, hogy azon financzialis rendszabályok, a melyek a szelvények megadóztatását illetőleg a bécsi reiehsráth által hozattak, távolról sem gerjesztettek oly ellenszenvet a külföldöu, mint azt a fönálló hangulatból következtetni lehetett volna. T. ház! En azt hiszem, mikor arról van szó, hogy Európában rokonszenvvel viseltetnek-e valami iránt *? akkor nem Münchenből kell két levelet küldeni, hanem sokkal jobban szerettem volna látni: Parisból, Berlinből, Florenczből, Sz.Pétervárból leveleket ennek bebizonyítására. A mi pedig a szelvények megadóztatását illeti, igaz, hogy midőn hallották a külföldön, miszerint az állam hitelezői meg fognak adóztatni, de nem tudták, hogy mily mértékben: mindenki tele volt várakozással és feszültséggel. Mikor azonban azt hallották, hogy csak 20 százalékkal adóztatnak meg, azt mondták, hála Istennek, hogy nagyobb nem lett a megadóztatás! Ép ugy van ez, mint most, midőn az ország több részében azt mondják : a fagy ugyan elrontotta a gyümölcsöket, hála Istennek azonban, hogy a gabonát még megkímélte. (Felkiáltások: Bizony hát Istennek! Derültség.) Ezt valami nagy vívmánynak tekinteni nézetem szerint nem lehet. ííem fogom a t. házat azzal fárasztani, hogy ezen egész okmányok tömkelegén keresztül menjek. (Helyeslés a jobb oldalon.) Mondhatom, magam átolvastam azokat, de bizony igen hiányos tudósításnak találam azt arra nézve, a mit a külügyi politika állásának felvilágosítására szükségesnek láttam volna. Remélem a jövő piros könyv, mely talán nem sokára ismét elénk fog terjesztetni, vagy legalább a delegatio utján néhány példányban hozzánk is kerül, kimerítőbb és bővebb tudósitásokat, s parlamenthez illőbb felvilágosítást fog adni, mint a milyeneket az utóbbi tartalmazott. A külpolitikát illetőleg szintén nem tartom szükségesnek bővebben szólani. Hiszen a választó