Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-13
108 13. országos ülés május 21. 1869. millió kárt okoz, és igy a quota tulajdonkép nem 30, hanem 90 milliót tesz. A kereskedelmi és vámszerződés szintoly módon vau megkötve, a mely a mi hátrányunkra és az osztrák tartományok javára szolgál. Sok tekintetben ugy vannak megadóztatva bizonyos czikkek nálunk, hogy az osztrák tartományokban levő iparosok a mi iparosainkkal, a mi gyárosainkkal a versenyt kiállhatják. En ezt igazságtalannak tartom. Ha az osztrák tartományokban levő iparos nem képes oly olcsó áron kiállitani valamely czikket, p. a czukrot, ennek természetes következménye nem az, hogy mi cziikorgyárosainkat megadóztassuk ugy, hogy az vele a versenyt kiállhassa; hanem természetes következménye az, hogy akkor azon osztrák gyáros foglalkozzék más valamivel és vegye a czukrot ott, a hol azt legolcsóbban kaphatja. Ha e részben legalább viszonosság volna, azt mondanám, hogy ez közgazdasági szempontból legalább igazságos, mert viszonos lenne, de kérdem, vajon a brünni posztógyáros ugy van-e megadóztatva, hogy vele a magyar posztógyáros a concurrentiát kiállhassa 1 ? De arra senki nem gondolt,hogy a magyar posztógyárosból mi lesz, mig arra nagy gond fordíttatott, megélhet-e az osztrák szesz-, czukor- és posztógyáros? hogy mennyit nyerhessen a szeszből, sóból, dohányból a magyar birodalomban. Ezen kérdések tehát, uraim, nem levén a méltányosság és igazság szempontjából megoldva, soha nem képezhetnek oly alapot, mely alap a nemzet megnyugtatását fogja maga után vonni. En azt hiszem, t. ház, hogy ezen kérdések megoldási alapjáuL szolgálhatna azon eszme, melyet én itt megpendítettem, hogy t. i. Magyarországnak legyen egy külön külügyminisztere; és', a mint ez igen természetes, hogy Magyarországnak legyen saját hadserege is: ezt már maga a védképesség is megkívánja, mert kétséget nem szenved, hogy a véderőt csak nemzeti hadsereggel lehet azon fokra emelni, mely megkívántatik ahhoz, hogy minden körülménynek megfelelhessen. Ezen kérdésnek ily módon megoldása, azt hiszem, megelégedést és nyugalmat fogna az országba hozni. A mi már most a trónbeszéd további részeit illeti: nem fogom azok taglalásával a t. házat hosszasan feltartóztatni; (Helyeslés) de mindenesetre kívánok néhány megjegyzést tenni azokra, mik benne vannak, és azokra, mik nincsenek benne. Első tekintetre mint a legfontosabb kérdés, mindjárt feltűnik az, hogy, — mint válaszfelirati javaslatunkban előterjesztjük, — ezen országgyűlés még mindeddig csonka, még kiegészítve nincs, mert az 1848, 5. t. czikknél fogva a határőrvidéket megillető képviselők közöttünk jelen nincsenek. Ezt, kérem, tagadni nem lehet; hogy ez való, az tökéletesen áll; és mert áll, állnia kell annak is, hogy ezen országgyűlés csonka, ámbár ezt Pulszky képviselő ur elfogadni nem akarja. Ez tény, és ezt tagadásba venni, nézetem szerint, nem lehet. Ezzel összeköttetésben vau igen természetesen az ország területi épsége is. Hogy Magyarországnak és a magyar koronához tartozó Horvátés Szlavón országoknak nevezetes részét képező terület még mindig a magyar kormánynak hatóságán kivül legyen: az, nézetem szerint, sem az ország integritásával, sem a koronázási eskü és hitlevéllel meg nem egyeztethető. Azt mondják, nehézségekkel jár ennek visszaállítása. Hiszen végre minden dolog kisebb vagy nagyobb nehézségekkel jár; de már most a harmadik esztendőben vagyunk; két esztendeje elmúlt, mióta az alkotmány visszaállíttatott. Vajon történt-e csak egy lépés is azon irányban, hogy ezen nevezetes része az országnak Magyarországhoz visszaesatoltassék? így vagyunk Fiúméra nézve is. Hiszen Fiume kétségtelenül Magyarországhoz tartozik. 0 nemcsak elismeri azt, hogy hozzánk tartozik, de minden áron visszacsatoltatni kíván Magyarországhoz. Ki szakította el Magyarországtól? A Bach-rendszer, azon rendszer szakította el, mely rendszer elszakította a Vojvodinát , kiczirkalmazta a külön-külön kerületeket az országban. De ezen rendszer megszűnt: ezen rendszert mi törvénytelennek, sőt maga a felség is törvénytelennek nyilvánitá, elfogadta a törvényes alapot, és az ország integritásának visszaállítását kir. hitlevéllel íogadta. Ennek teljesítése tehát mulhatlan kötelesség. A mi azt illeti, hogy a Bach rendszer alapján valamely más, különösen pedig Horvát- és Szlavonországok is igényt tartanak Fiumére: hiszen kérem, igényt tartani szabad; hanem azt, hogy ez jogos és igazságos igény, be is kell bizonyítani, mielőtt azt figyelembe venni lehetne. Nem lehet mellőznöm Dalmátiának visszacsatoltatását sem; de miután ezen terület az utolsó időben tettleg nem tartozott Magyarországhoz, elhiszem és elismerem azt, hogy ennek visszacsatolásánál már merülhetnek fel oly nehézségek, melyek a századokon át tartott elszakadás viszonyaiból nőtték ki magukat. Erre nézve tehát elhiszem, hogy hosszabb idő, bővebb megfontolás kell, ámbár végleg mégis a magyar koronához kell tartoznia. De nem hagyhatjuk említés nélkül azt, hogy egy másik igen nevezetes része Magyarországnak, t. i. Erdélyország, vagyis Magyarországnak a Királyhágón túli része, mely törvényileg
