Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-13
13. országos Illés május 21. 1869. 109 is vissza van csatolva Magyarországhoz, és tettleg is sem mimás akadály nem létezik, mint az, hogy, ugy látszik a minisztérium kényelmesebbnek tartja kivételes törvényekkel, kivételes módon kormányozni ezen nagy országrészt. Mert, hogy Erdély tettleges és tényleges visszacsatolását két év óta nem lehetett volna eszközölni, azt egyátalában nem látom át. Ezen ideiglenes, ezen nem rendes, nem alkotmányos, hanem provisorius állapotnak következése azután az is, hogy a képviselő választások nem a törvény szerint, annál kevésbbé magyar törvény szerint, hanem miniszteri utasitás szerint történtek, mely utasítások sok tekintetben a törvénytől eltérnek (Nem áll'! jobb felől); azért mondjuk mi, hogy alig tekinthetjük az erdélyi képviselők választását az ottani nép valódi akarata kifejezésének. (Elénk ellenmondás jobb felől.) Eshogy mi nagy fontossággal bir ez a mostani országgyűlésen, kitetszik abból, hogy ha tekintetbe veszszük azt, hogy a kormán ynak,hogy a jobb oldalnak körülbelül oly számú többsége van, mint a mennyi képviselőt Erdély küldött. Erdély rendes alkotmányos állapotba való visszahelyezése tehát, ugy hiszem, helyes kívánat, melyet a trónbeszédre adandó válaszban az országgyűlés kifejezzen. Á határőrvidékre, Dalmátországra, és Fiúméra nézve a mulasztás, mely a trónbeszédből kitűnik, annál inkább kirí, hogy maga a kizárólagosan a többségből választott bizottság Is felvette a maga válaszfeliratába azon kivánatot, hogy azok visszacsatoltassanak. Annál nagyobb pedig a mulasztás a kormány részéről, hogy a trőnbeszédben ez iránt semmi említés nem történt. Ezek után a trónbeszéd áttér a reformok kérdésére és ezen áttérést egy különös passussal külön szakaszszal eszközli, a mely körülbelül a kormánynak íntentióit a modorra és elvekre nézve magában foglalja, mely kifejezi azon elveket, melyek szerint a reformokat keresztül akarja vinni. Itt t. i. az mondatik — kihagyva a szükségtelen incisumokat —: szakitva a múlt hagyományaival, átalakítani az ország intézményeit az uj viszonyok szükségeihez képest. Ugyan ezen eszme van kiemelve ismét a trónbeszéd végén egy hosszú paragraphusban; ott ismét az mondatik : feledni a multak hagyományait, mindazt a mi tarthatlanná vált, és egyúttal megalkotni az uj eszméknek megfelelő intézményeket. Igen, de ha tekintetbe veszszük a kormány eljárását, intézkedéseit az országban, ugyan mit jelentsen ezen passus, mely a trőnbeszéd végén és elején oly nagyon kiemeltetik? Nézetem szerint azt jelenti, hogy be akarják hozni a centralisatiot, a bureaucratiát, a miniszteri omnipotentiát, (Elénk ellenmondás jobb felől) és ezekből akarnak azután oly alkotmányt alkotni, mely sem a nemzet jellemével, sem szokásaival, sem történeti hagyományaival meg nem egyezvén, össze fog dűlni mint egy kártyaház a válság első pillanatában. Vigasztalásunkra az mondatik a trőnbeszédben, hogy kormányunk nem fog késni ez irányban felhívni önök munkásságát. Hanem én reménylem, hogy a t. ház igen is k^sni fog munkásságával hozzájárulni ily intézmény létrehozásához. (Elénk mozgás a jobb oldalon.) Azután a trónbeszéd áttér a birdságok rendezésére. Az átalános elvek, melyek a bíróságokra nézve itt elmondatnak, nézetem szerint helyesek, mert senki sem akarhat mást, mint a bírónak valóságos függetlenségét, mint a bírónak részrehajlatlanságát, mint a bírónak képességét biztosítani. Itt, nézetem szerint, a kivitelben, a mi módon magyarázatban van a fő súly. Erre nézve pedig majd a kinevezések fogják megmutatni, majd ki fogja mutatni maga az élet, hogy miként kívánja a miniszter tettleg, gyakorlatilag alkalmazni az itt kimondott elveket. Megvallom, ha tekintem az nj szervezet megkezdését, és tekintetbe veszem magát a legislegelső kinevezést, egy magas bírói hivatalra, megvallom, nem sok bizalommal viseltetem a gyakorlati kiyitel iránt. A mi az első bíróságokra nézve mondatik, miután mi azt hiszszük, hogy ezek a helyhatóságok rendezésével lesznek összekötendők, e részben itt további fejtegetésre, nézetem szerint, szükség nincs, hanem a büntető törvényjavaslatra, melyet a trónbeszéd ígér a minisztérium által előterjesztendőnek, arra nézve igenis szerettem volna, ha azon fő elvek, melyekből a büntető törvénykönyvnél ki akar indulni az igazságügyminiszter, már itt magában a trónbeszédben jelöltettek volna ki. Én azt kívántam volna, hogy kijelöltetett volna legalább azon elv, hogy a büntető törvény az esküdtszéki eljárásra lesz alapítva. Én ugy tudom, hogy az l84:3-ki országgyűlés egy igen nevezetes munkálatot készített a büntető törvényt illetőleg. En azt hittem volna, hogy bármikor, bármely időben alakuljon is egy felelős magyar minisztérium, egy szabadelvű elvekkel bíró alkotmányos kormány, annak első dolga lesz ezen munkálatot elővenni, és ha abban valamely hiányt talál, a mennyiben már most a korszellem egy negyed századdal előbbre haladt, hogy azokat az előhaladt kor igényeihez képest pótolni fogja. E helyett mi történik 1 ? E munkálat napfényre nem hozatik, a munkálatról szó sincs, hanem a mennyiben a sajtótörvényekben látjuk, hogy a hozzávaló alkalmazkodás a 48-ki törvényekben igen is meghagyatik, mi történik % Az, hogy az esküdtszékek oly módon rendeztettek, hogy az esküdtszék Magyarországban épen egyetlen egy százalékra reducáltatik. A
