Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-13

13. országos ülés máj De mert nem hiszem, hogy ezen utón volna eszközölhető, azért nem vagyok megelégedve ezen törvények általi megoldással; s ugy vagyok meggyőződve, hogy nem csak magam vagyok ezen nézetben, hanem ezen nézetben van az ország igen nagy többsége is. (Felkiáltások a jobb oldalon: Ohó!) A választások, melyek a közelmúltban lefolytak, eléggé tanúsíthatják azt a kormány és azok előtt, kik e házban a törvényeket védelmezik, hogy az én állitásom csakugyan áll. (Ellenmondás a jobb oldalon.) Igaz, hogy ezen nézetek mellett levők ezen házban többséggel birnak. Nem akarom itten taglalni, hogy mi mődon, miképen szereztetett meg ezen többség. (Felkiáltások jobbról: Nem földfelosztás által!) Meglehet, hogy lesz rá alkalom máskor bővebben szólni erre nézve; hiszen Debreczen városának igen t. képviselője azon kifogást teszi az ellen, hogy oly hosszasan szólunk a választások alkalmával előfordult visszaélésekről; azt mondja, nem kell ezek iránt panaszkodni, hanem felelősségre kell vonni a kormányt. Igen is, egyetértek ebben vele tökéletesen, s reménylem, hogy szavának fog állani, s a felelősségre vonatást maga idején indítványozni fogja (Derültség) ; akkor bővebb megvitatás alá fog jönni ezen kérdés. Most én csak átalánosságban azt mondom, hogy ámbár a többség nyiltan be nem vallhatja, de önmagába szállva (Derültség) ugy van ezen kérdésre nézve meggyőződve, mint mi vagyunk. (Derültség. Ellenmondás.) Már most, t. ház! Tagadhatatlan mindenesetre az, mit mi felirati javaslatunkban kijelentünk, hogy az ország nagy része aggodalommal telik el ezen törvények iránt. Az is tagadhatatlan, hogy nem valami csekély értékű törvények felett van ezen aggodalom, hanem olyanok felett, melyek a nemzet állami létét legközelebbről érdeklik. Mit mondunk mi a válaszfeliratban? Azt mondjuk: nem lenne-e következetesebb, nem lenne-e czélszerübb ezen törvényekre nézve oly intézkedéseket tenni, melyek mig &gy részről azoknak, kik megelégednek a jelen állapottal, megelégedésüket még öregbítenék, egyszersmind azoknak, kik a jelen törvényekkel meg nem elégszenek, az aggodalmakat megszüntetnék ? Midőn ily szellemben kívánjuk a közös ügyekre hozott törvények revisióját — nem fogom vitatni, vajon nagyobb vagy kisebb . többség ellen nyilatkozom-e e hazában — azt mondom, hogy nem czélszerü, nem politikus eljárás, ha az ekképen nyilatkozott aggodalmat a kisebb vagy nagyobb többség kíméletlen, rideg hatalmával mellőzi. Azt hiszem, ezen kérdéseknek ily szellemben, ily módon megoldása az egész országban megelégedést, nyugalmat, s természeKEPV. H, NAPLÓ. 1844. i. 21. 1869. 105 tesen egyetértést, és igy az erőnek nagyobbodását fogná szülni. Már most mikép lehet e kérdést ugy megoldani, hogy a megoldás mindazon kellékeknek megfeleljen, melyeket szem előtt kell tartanunk ? Engedje meg a t. ház, hogy visszamenjek azon alapra, melyből ki kell indulnunk, midőn közjogi kérdéseink elintézéséről van szó. Ez alap, nézetem szerint, az 1723 ik 1, 2, 3-ik tczikk, melyeket, nézetem szerint helytelenül és talán jövendőre nézve károsan is, az 1867-ik országgyűlésen hozott törvény sanctio pragmaticanak nevez. Ezt egyébként most vitatni nem akarom, hanem azt mondom, hogy e törvény 2. §-a azt mondja, hogy Magyarország kötelezi magát ugyanazon fejedelmet ismerni el Magyarország királyának, ki a megállapított, az országgyűlés által elfogadott örökösödési rend szerint egyszersmind az osztrák ház tartományaiban uralkodik. Ez képezi, nézetem szerint, a fejedelem egységét, a personál uniót. Már maga a II. t. ez. ezen kötelezettséget hozzá köti a koronázáshoz, a koronázási oklevél kiadásához és a hit letételéhez. Még bővebben kifejti azt az utána következő HL t. ez. és ezen kifejtést az 1790, 1827. tehát egy egész századon keresztül hozott törvényeink megerősítették, ezen kifejtés abból áll, hogy: Magyarország saját törvényei szerint, az osztrák örökös tartományoktól vagy minden más nemzettől függetlenül, önállólag kormányoztassák. Ez képezi tehát az ország önállásának, függetlenségének alapját. Ha már most a két alapelvet szem előtt tartjuk, ha mi a fejedelem egysége mellett az ország önállását s függetlenségét kivánjuk, és ha czélszerü módot tudunk kitalálni, hogy e két kívánat elérhető lehessen : ugy hiszem, megoldottuk azon nehéz feladatot, mely előttünk fekszik, és megoldottuk oly módon, hogy az egész ország megelégedését idéztük elő. Már most azt kérdem, lehet-e a megoldást más utón eszközölni, mint azon alapon, melyen a 67-ki törvényhozás azt eszközölte? és ugy találom, hogy igenis lehet. Az első feltétel az, hogy méltányosság, igazság és az egymás jogai iránti tisztelet szempontjából induljunk ki. Az idézett törvényekből vagy bármely más törvényeinkből többet ennél kimagyarázni nem lehet. Nem lehet kimagyarázni sem közös, sem kölcsönös védelmet, törvényeinkben az nem foglaltatik, és ezen törvényeink szerint Magyarország és az osztrák ház többi országai és népei közt jogilag több kapocs nem létezik, az uralkodó egységét kivéve, mint amennyi létezik Törökország és Francziaország közt. (Nevetés.) Mondom, jogilag és törvény szerint: mert a dolog természetéből következik, igenis, hogy miután egy u