Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-13

106 13. Országos ülés május 21. 1869. Tejedelem alatt élünk, éljünk ugy, hogy e fejedelem-egységi kapocs mind a két félnek hasznára váljék és eszerint ugy intézzük dolgainkat, hogy megőrizvén függetlenségünket, közös fejedelmünk erejét növeljük akkor, midőn ő az európai status-tanácsban bennünket képvisel. Ezért nem látom szükségesnek akár a delegatiot, akár a közöz minisztériumot, akár a közös hadsereget. A delegatio intézménye, s ezt tagadni nem lehet, egyik és másik fél önállását és függetlenségét lerontja. Hiába mondják azt nekem, hogy nekem is van jogom mások dolgaiba bele szólni. Én nem kivánok azokba beleszólani. (Felkiáltások: Hát Csehország?) Csehország dolgaiba sem akarok bele szóllani, {Derültség.) csak azt óhajtom, hogy midőn a fejedelmi egység kapcsa által összekötve vagyunk egy nemzettel, azon nemzet keblében az elégedetlenség ne szittassék. Én mondom, nem óhajtok más emberek ügyeibe bele szólani; de ellenben azt sem kívánom, hogy a mi ügyeinkbe mások bele szóljanak. Hogy pedig ez így van a delegatio által, azt tagadni nem lehet. Hiszen maga a miniszterelnök azzal ajánlotta leginkább a delegátiót, mert — úgymond — az oly intézmény, mely senkinek sem tetszik, (Derülltség.) sem itt nem tetszik az, ellenzéknek, sem Lajtán tdl nem tetszik a foederalistáknak, sem Bécsben nem tetszik a centralistáknak. (Derültség.) De nem találom szükségesnek a közös minisztériumot sem. Mert a mi a hadsereg kérdését illeti: azt hiszem, azt tagadni nem fogja senki, hogy két független nemzeti hadsereg egymás mellett igen jól megélhet, s hogy egymásnak azon kölcsönös segítséget nyújtani fognák, mely arra szükséges, hogy a kellő esetben egymásnak nem közös, nem kölcsönös, hanem inkább viszonos védelmére le* gyének. Ezt már az utolsó időben az osztrák katonai hírlapok maguk elismerik, és azt mondják, hogy utoljára abban a hadsereg dualismusában semmi oly dolog nincsen, miért azt elfogadni ne lehetne. Ezért nem is tartom szükségesnek hoszszasan indokolni a közös hagsereg szükségtelenségét; ügy hiszem, hogy azt mindenki könnyen felfogja, hogy létezhetik egy magyar hadsereg s egy osztrák hadsereg, s ezen két hadsereg ugyanazon korona védelmére és szükség esetében ugyanannak érdekei mellett fogjon fegyvert. Nem szükséges hosszú indokolás talán arra sem, hogy bebizonyítsam, miszerint a mi pénzügyminiszterünk a maga felelősségére is bárhová megfizetheti azon pénzt, melyet most a közös pénzügyminiszter fizet; {Helyeslés bal felől) és igy hosszas indokolás arra sem szükséges, hogy a közös pénzügyminiszterre szükség nincs. Hanem a legnagyobb nehézség, ugy látszik, a külügyek intézésében' van. (Halljuk!) En t. ház, azt hiszem, ha mi hivek maradtunk volna az 1848-dik törvényeinkhez, s azokat -agy a mint vannak,visszaállitottuk volna: ott meg fogtuk volna találni megoldását ezen nehéz kérdésnek. Andrásy Gyula gróf miniszterelnök; Ugyanazon eredményre jutottunk volna! (ügy van! jobb felöl.) Simonyi Ernő: Az 1848-iki törvények Ill-ik czikkének 13. §-a azt mondja: „A miniszterek egyike folyvást ő felségének személye kö| rül lesz, s mind azon viszonyokba, melyek a hazát az örökös tartományokban közösen érdeklik, befolyván, azokban az országot felelőssége mellett képviseli." Ezen §-nak értelme világosan nem az volt, hogy ő felsége személye körül legyen ezen miniszter csupán azért, hogy nemesi diplomákat espediáljon s rendeket osztogasson: (Derültség balról) mert ezek épen azok a dolgok, melyek bennünket az örökös tartományokkal közösen egyáltalában nem érdekelnek. (Derültség.) Hanem igen is az 1848-iki illető törvényszakasz intentiója az volt, hogy befolyjon Magyarország felelős minisztere a külügyek kezelésébe. Mert, t. ház, midőn én megengedem, hogy a viszony természete, hogy az okosság törvényei megkívánják, hogy miután egy fejedelem alatt élünk, egymásnak viszonos segítségére, ereje emelkedésére legyünk, hogy ne mondjuk azt, hogy az osztrák császár háborúi nem a magyar király háborúi, vagy hogy a magyar király háborúi, nem az osztrák császár háborúi; ha, mondom, megengedem ezt: akkor megkívánom, hogy a magyar minisztériumnak hasonló befolyása legyen s a magyar országgyűlésnek egyenes felelőséggel tartozzék azon miniszter, kinek egyenes befolyása van a béke s háború kérdésére. (Helyeslés bal felől.) Én, t. ház, az 18 48-ki törvénynek ezen §-át mindig ugy értelmeztem, de ugy értelmeztetett az akkoron is, hogy a király személyéhez rendelt miniszter nem nemesi diplomák expediálására s rendek osztogatására szánt miniszter, hanem külügyi miniszter lesz; ugy is neveztetett az mindjárt az első pillanatban. Ha már most azon kérdés merül fel: hogy lehet nekünk külügyi miniszterünk, miután ő felsége többi országai és nemzetei szinte azon jogot kívánnák ? akkor egyenesen azt felelem : legyen tehát két külügyminiszter, melyeknek mindegyike saját illető országgyűlésének felelős. Már most, ha az a kérdés: mi történjék, ha ezen miniszterek egymás közt meg nem egyeznek ? akkor azt mondom.- történjék az, mi mindenkor történik, ha a miniszterek egymással nem egyeznek meg, t. i. az, hogy ő felsége határoz és azon | miniszter, ki azon politikát nem osztja, lemond