Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-12

12. országos Illés május 20 1869. 93 gyalását mellőznők, melyek a trdnbeszédben ki vannak jelölve: teljes valószínűséggel és alappal következtetni lehetne ebből azt, hogy a közjogi alapot részünkről is kielégítőnek, hogy azt megnyugtatónak tartjuk; lehetne következtetni azt, hogy a reformkérdések megoldására kitűzött irány helyeslésünkkel találkozik, és hogy belenyugodtunk abba, hogy a meg nem említett kérdések mellőztessenek. {Helyeslés bal felől.) Igaz, t. ház! a többség, ha jónak látja, megteheti; de én azt tartom, hogy nekem és mindazoknak, kik velem együtt más nézetben vannak, kötelességünk megkísérteni, hogy a válaszfelirat más szellemben szerkesztessék, és kötelességünk, ha ez nem sikerülne is, megtenni legalább azt, mit a többséggel szemben is megtehetünk, hogy jelezzük azt, miszerint a képviselőháznak egy tekintélyes része másként vélekedik. {Helyeslés hal felől.) Ezen nézetből indulván ki, szükségesnek tartom én, hogy már most a válaszfelirat által értesíttessék alkotmányos fej ed elmünk, hogy az ország a közjogi megoldásban megnyugvást nem talál, értesíttessék arról, hogy olyannak tekinti azt, mely ha hosszas ideig életben lenne, a részben és névleg visszaállított államélet lassú halálára vezetne, (Élénk helyeslés bal, és ellenmondás jobb felől) és hogy annálfogva annak megvál. toztatását óhajtja. Szükségesnek tartom, hogy szemben azon öszpontosítási és kormány-teljhatalomra vivő törekvéssel, mely a trőnbeszéd némely passusaibe'l is kitűnik— de melynek létezése a kormánynak, mely a trónbeszédet is hivatalánál fogva sugalmazta, egész eljárása által napnál is fényesebben kitűnik — mondom, hogy szemben ezen törekvéssel, mi az önkormányzatban, mely demokratiai alapon szervezendő és a községekre is kiterjesztendő (Élénk helyeslés balfelől), a személyes és egyesületi szabadságban, a szabad sajtóban véljük feltalálni a [törvénynyel párosult rend biztosítékait, hazánk emelkedésének legjobb eszközeit. (Elénk helyeslés bal felől.) Szükségesnek tartom, hogy kinyilatkoztassuk most már, hogy mi a választási joggyakorlat szabadságának a pártszenvedélyek túlcsapongásánál — mely a trónbeszédben egyedül emlittetik meg — még egy veszélyesebb ellenségét is ismerjük, és ez a kormány beavatkozása. (Élénk helyeslés bal felől, zajos ellenmondás jobb felől.) Szükségesnek tartom, hogy jelezzük, miszerint némely megemlített kérdéseknek — minő a büntető törvénykönyv alkotása, minő az államháztartás •— legnevezetesebb részei mellőztettek; szükségesnek tartom, hogy tiltakozzunk az ellen, mintha a vallásszabadság kérdésének elhallgatátásában megnyughatnánk; hogy tiltakozzunk az ellen, mintha Fiúménak — melyet hozzánk a szellemi ragaszkodás és az anyagi érdekek kapcsai fűznek — mintha Dalmatia ügyének, mely nem mellőzhető többé kötelességmulasztás nélkül, — már csak a Horvát-Szlavon-országokkal kötött egyességnél fogva is — elhalasztásába beleegyezni bírnánk (Helyeslés bal felől); tiltakozunk végre az ellen, mintha megnyugvásunkkal találkozhatnék az, hogy a határőrvidékek jelen állapotukban maradjanak (Elénk helyeslés bal felől) és ez által megörökíttessék összes alkotmányos életünkön azon szégyenfolt, hogy van az országnak egy oly területe, mely alkotmányon kivül áll. Szükségesnek tartom ezen kivül, hogy határozottan, ne csak óhajunkat fejezzük ki a béke fentartása iránt; de nyilatkoztassuk ki azt is, hogy elvárjuk a kormánytól, miszerint megtegyen mindent annak biztosítására, és hogy minden oly tényei, melyek annak megzavarására vezethetnének, roszalásunkkal találkoznak éshos-y azokat elitéljük. (Élénk helyeslés bal felől.) Én azt hiszem, midőn egy állam ily határozottan a béke fentartása mellett nyilatkozik, magát egyátalában meg nem alázza; de sőt jelét adja annak, hogy érti saját szellemi és anyagi érdekeit, hogy érti az emberiség összes érdekeit, melyek nem a háború rombolásait, de a béke áldásainak biztosítását kívánják, (Helyeslés bal felől) s mint ilyen ugy mutatva be magát más nemzetek és államok közt, mint az emberiség érdekeinek zászlóvivője, elismerésre számolhat, elismerésre annyival inkább, mert csak ha az államok és nemzetek magok fognak ily határozottan a béke föntartása mellett nyilatkozni, csak akkor fog megszűnni a pénz- és véráldozatok azon roppant sorozata, melyet a mai fegyveres béke áldástalan korszaka fölemészt. Nem azok, kik ezt akarják, de igen is megalázták a nemzeteket és állomokat azok, kik könnyelmű és kihivó magaviselet és nyilatkozatok által azon hitet ébresztik, mintha azon állam a béke meg zavarására törekednék, azt ugy tüntetik elő? mint a harcz ingerlőjét, a mely harcz veszélyé* azután hogy el lehessen kerülni, következik a nyilvános, a hivatalos meghunyászkodás. (Helyeslés bal felől.) Azt tartom, hogy minden állam kötelessége biztositani magát az iránt, hogy azok, a kik a kül ügyeit kezelik, sem háborúba ne keverhessék, sem ily szomoritó helyzetbe ne hozhassák. Nekünk pedig, kiknek a már sokak által dicsőitett közjogi helyzetben azon sors jutott, hogy külügyeinket olyanok kezelik, kiket még csak utólagosan feleletre sem vonhatunk. . . Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: De hogy nem !