Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-12

94 12. országos Ülés május 20. 1869. Tisza Kálmán:... elutasithatlan kötelességünk, hogy most ez iránt határozott nézetünket kifejezzük. Különben nagyon fogok örülni, ha a t. miniszterelnök ur bebizonyitandja, mit mondani szíveskedett: hogy nem áll, mintha mi feleletre nem vonhatnék azt, ki külügyeinket kezeli; nagyon fogok örülni, ha felmutatja nekünk a magyar külügyminisztert, ki e háznak felelősséggel tartozik. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : Ezt mondani eszem ágában sem lehetett! Tisza Kálmán: Ezen nézetből indulva ki, hitem szerint a válasz-feliratnak feladata kijelenteni a közjogi helyzet iránti nézeteinket, jelezni az irányt, melyet a reformok körül követni akarunk, fölhívni a figyelmet azon legfontosabb kérdésekre, melyek a trónbeszédben mellőztettek, és e mellett kifejezést adni annak, hogy a nemzet a béke föntartását határozottan akarja. E feladatnak megfelelni volt czélja azon válaszfeliratnak, melyet a ház asztalára elvrokonaimnak is nevében letenni szerencsém volt. Ajánlom azt a ház szives figyelmébe a részletes tárgyalás alapjául, elfogadás végett. A mi a többi válaszfelirati javaslatot illeti, én részemről azok egyikét sem tehetem magamévá. A mi azt illeti, melyet a basahidi kerület főjegyzője tett le a ház asztalára, nem egyes adatot véve, de véve az egészen elvonuló szellem dds tartalmat: azon meggyőződésem van, hogy nincs helyéu azon tesület tanácskozási asztalán, melynek hivatása Magyarország és a magyar trón biztosítására és jóllétére törekedni; helyén lenne az igen is oly tanácskozási testület asztalán, minő azonban, reménylem az Istentől, soha együtt ülni nem fog, (Elénk helyeslés) melynek feladata lenne Magyarországnak és az osztrák császárságnak romjaira egy uj államot alkotni. (Helyeslés.) Ezen javaslatról tehát többet nem szőlők. A mi pedig a tisztelt ház bizottsága által beadott válaszfelirati javaslatot illeti, ezt sem tehetem magamévá: nem, mert hiszen az mind a közjogi viszonyokra, mind a belreformokra nézve egyszerűen viszhangja a trónbeszédnek, melynek egyes részei ellenében nézetemet az imént nyilvánítani bátorkodtam. Mellőz az igen sok és különösen fontos kérdést, melyet mellőzött a trónbeszéd, és bár fölemlité is Dalmatiának és a határőrvidékeknek ügyét, mégis azt mint a messze távolban megoldhatót jelenti ki. De nem fogadhatom el még azért sem, mert hitem szerint a béke hanti óhajtás kifejezésében is nem eléggé erélyes és határozott. Azonban hasonlólag nem fogadhatom el azt sem, melyet Simonyi Ernő t. képviselő ur és több elvtársai a ház asztalára letettek. {Halljuk!) E válaszfelirat javaslatában jórészt beníoglaltatik mindaz, mi abban foglaltatik, melyet én benyújtottam. De van abban azonkívül sok igen is hosszura terjedő értekezés, mely szerintem válaszfeliratba nem való ; van továbbá benne olyan, mi a régi országgyűlések sérelmi felirataiban foglalhatna helyt; van végül olyan, mi legalább az én politikai álláspontommal határozottan ellenkezik. Nem akarván hosszas részletekbe bocsátkozni, csak két utóbbi állitásomra nézve leszek bátor egy-egy példát felhozni. E válaszfelirati javaslat elpanaszolja a fejedelemnek azon sérelmeket, melyek a kormány által a választások folyama alatt elkövettettek. En, t. ház, magam is nem csak hiszem, de tudom, hogy ily sérelmek történtek, és meg vagyok arról is győződve, hogy ha azon eljárás, mely most a kormány által követtetett, fentartatnék, ha tudniillik a választóknak kitörlése, a választóknak beiratása, a választásra hivatott testületek feloszlatása a kormány által elrendeltethetik, ha a választás napját tetszése szerint megváltoztathatja — minek eredményét ma is láttuk a temesvári kérdésnél — ha, mondom, ez gyakorlatban maradna, akkor meg vagyok róla győződve, hogy igen rövid idő alatt megmaradna a szabad választás mint formaság, de lényegileg, a választási apparátus működtetésével ugyan, de a kormány nevezné ki a képviselőket. {Ellenmondás jobb felől.) Ep ezért részemről is szükségesnek tartom, hogy válaszfeliratunkban kifejeztessék az, a mint kifejeztetni ajánlottam is, hogy a kormánynak ily befolyásától is megőrizni a választások szabadságát kötelességünknek tartandjuk. De azt hiszem, a népképviselet alapján álló képviselőházhoz az, hogy a kormány által elkövetett hibák vagy törvény-sértések ellen panaszt emeljen a fejedelemnél, nem méltó. {Helyeslés jobb felől.) Nekünk ezek irányában más teendőnk van, nekünk teendőnk azon kormányt, mely hatáskörén túl ment vagy törvényeket sértett, feleletre vonni. [Helyeslés.) Igaz, hogy ettől a többség elüthet; de ha elüt ettől, elüt a panaszkodástól is; e tekintetben tehát semmi különbség sincs; és ha elüt, nem marad más kötelességünk} mint oda törekedni, hogy megszerezzük azon erőt, a mely még hiányzik arra, hogy feleletre vonhassuk, és akkor feleletre vonva megszüntessük azon szomorú állapotot, midőn a törvény szentsége és a jogok biztossága iránti hitet épen azok ingatják meg, kik azt fentartani hivatvák. Ez tehát, t. ház, oly passus, melynek a válaszfeliratbafelvételéthelyeselhetőnek nem tartom. De sokkal fontosabb a másik ok, mely miatt e válaszfelirati javaslathoz semmi szin alatt nem