Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-12

92 12. országos Ülés május 20. 1869. volt. Minden egyezmény következménye az, hogy mindkét félnek engedni kell. (Helyeslés.) És azért nagyon természetes, hogy azok, kiknek vérmérséklete hevesebb mind a Tiszán, akarom mondani a Lajtán tul . . (Derültség) mind a Lajtán innen, ezen egyezménynyel nincsenek megelégedve. Ezen egyezmény nem első a magyar történelemben, voltak már előbb is ilyenek; volt 1687-ben, volt 1723-an ily egyezmény ; ezekbe se egyezett bele mindjárt az egész ország ; akkor is volt kisebbség, melynek ez nem tetszett; volt sok súrlódás, volt baj és szerencsétlenség : és mi volt mégis a következmény ? Az, hogy az egész nemzet belenyugodott ezen egyezményekbe, jelenleg alaptörvényeit tiszteli bennök, és ezekre hivatkozik mindenkor, midőn alkotmányos önállósága és függetlensége védelméről van szó. Ügy lesz ez az 1867. egyezménynyel is: (Zaj a hal oldalon) bele fog a nemzet nyugodni abba is, annál inkább, ha látja, hogy már azon rövid idő alatt is, mely óta fenáll, mily kedvező fordulatot adott az az egész nemzetnek. Ha kimegyünk a teremből és körülnézünk csak a fővárosban is, azt látjuk, hogy mind a házaknak, mind a telkeknek értéke 30, 100, 200 százalékkal emelkedett, hogy a külföld és tőkéi bizalommal fordulnak felénk ; azt látjuk, hogy mig régi időkben a gyár-alapitó társaságok nem vokak képesek az ipart meghonosítani, most attól félünk, hogy piaczunk nem lesz képes megemészteni a sok vállalatot, melyek mindennap keletkeznek. Ezen sok vállalatnál, ezen sok bankok, vasutaknál ezer meg ezer mivelt fiatal magyar ember talál alkalmazást és nem növeli ezentúl, mint eddig kellett növelnie, az intellectuális proletariátus veszedelmes seregét. (Helyeslés.) És ez nem csak itt törteink a fővárosban, hanem történik aprovincziában is. A napszám csaknem amerikai arányban növekedett: nincsen széles e hazában munkás kéz, mely munkahiány miatt henyélni kényszerülve volna. Oly állapot ez, melyet Angolország is irigyel tőlünk, j Minden napszámos, minden zsellér, sőt minden i kisebb gazda képes egy heti munkája után lerőni adóját: ez szintén oly állapot, melyre büszkék lehetünk. És mikor látom, hogy az egyezménynek ilyen következményei vannak, akkor ezen egyezményt én a hazára nézve vészhozónak semmiképen nem ismerhetem el. (Helyeslés.) Van még egy másik tekintet is. Ezen egyezmény alapján koronáztuk meg fejedelmünket, ezen egyezmény alapján szerződtünk mi ő felsége többi országai és királyságaival, ezen szerződés alapján egyezkedtünk mi horvát testvéreinkkel: azt hiszem tehát, hogy az országgyűlésbe vetett bizodalmat veszedelmes volna most megingatni, veszedelmes volna a magyar szó szentségét visszavonni, midőn látjuk, hogy háromszoros, négyszeres kötés erősitémeg ezen szerződést és ezen állapotot. Ugyanazért kérem a házat, méltóztassék a részletes tárgyalás alapjául a bizottság javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Tisza Kálmán: Tisztelt képviselőház! Én részemről nem szándékozom az általam elvi rokonaim helyeslésével benyújtott válaszfelirafc javaslatot hosszasabban indokolni. (Fölkiáltások: Hangosaiban! Nem halljuk jól!) Az indokolás legnagyobb részben magában a trónbeszédben van, mely igenis megnyitotta az arénát előttünk, hogy szólhassunk több tárgyhoz: mert én legalább azt gondolom, hegy a parlamentáris praxis nem az, hogy az ellenzék egyes egyedül ahhoz szólhasson, a mit a többség jónak lát válaszfelirati javaslatába fölvenni, de ellenkezőleg az, hogy a trónbeszéd képezi alapját a további vitatkozásoknak. Ezen trónbeszéd, ha mellőzte volna azt, hogy súlyt fektessen a közjogi viszonyok megoldásának bevégzett voltára, ha, midőn a reformkérdéseket felemlíti, nem jelölt volna egyszersmind irányt ki, melyben az egyik vagy a másik kérdés megoldandó, ha továbbá annyi részletes sok kérdés megemlítése nem tenné oly annyira jellemzővé némely igen nagy fontosságú kérdések kihagyását: akkor valóban a válaszfelirat nézetem szerint is igen rövid és egyszerű lehetett volna. De miután a kormány, valószínűleg azért, hogy szemben az oppositióval, közjogi álláspontját a fejedelmi nyilatkozat által erősítse, (Ellenzés a jobb oldalon)—a mi aligha egészen correct alkotmányos eljárás — jónak látta, hogy a közjogi helyzet ily modorban megemlíttessék; miután jónak látta, hogy a reformkérdések némely legfontosbjaira nézve irány is jelöltessék ki, melyben azok megoldandók, mint például midőn a törvényhatóságokat a felsőbb kormányközegek felelősségével elvi ellentétben állónak mondja ; midőn annyi kérdés megemlítése mellett is egy betűvel sem tmlíttttik a villás szabadsága a mi kétszeresen feltűnő a szent székek tárgyában folyt vita után; miután nem említtetik meg csak az sem, mi az ország integritására tartozik : hitem szerint lehetetlen mindezeket hallgatással mellőzni, lehetetlen ki nem fejezni közjogi tekintetben nézeteinket, lehetetlen hasonlólag nem jelezni az irányt, melyben a fontosabb reformkérdéseket megoldandóknak tartjuk, lehetetlen ki nem jelölni azon legfőbb kérdéseket, melyek mellőztettek, pedig alig lehettek volna mellőzhetők. (Helyeslés hal felől.) Lehetetlen: mert ha mindezekről hallgatva, nyilatkoztatnók magunkat készeknek, a mint pedig készeknek nyilatkoztatjuk, s mindazon reformkérdéseknek tár-