Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-12

12. országos ülés május 20. 1869. Q| véreinket itt közöttünk látjuk, nem találjuk ugyanazon egyetértést, mely az előbbi kérdésekre nézve a négy feliratban létezik; hanem azt kiszszük, hogy Miletics képviselő ur ellen-véleménye nem fog itt viszhangra találni és nem fogja megzavarni azon örömünket, melyet érezünk azon, hogy azon viszály, azon természetellenes villongás megszűnt, mely a két testvérnépet egy ideig elidegenítette egymástői, és hogy azon kapcsolat helyre van állítva, mely Sz. István koronájának minden részeit összetartja. (Atalános helyeslés.) Ezen ponttal természetes összeköttetésben áll a határőrség kérdése is. Erre nézve azután nincs semmi vélemény-eltérés közöttünk, mindnyájan egyforma vélekedésben vagyunk. Csakhogy itt is nagy különbség van a modorban: mert a 26 képviselő felirata csonkának nevezi ezen országgyűlést mindaddig, míg nem látjuk e teremben a határőrvidék képviselőit is, és kötelességmulasztást emlit oly kérdésben, melynek nehézségeit mindnyájan érezzük és tudjuk, hogy ezeknek megoldása mind a geographiai helyzet, mind a culturai állapotok következtében csak fokonkinti lehet. Mindnyájan jól tudjuk, hogy a határőrvidéki intézmény túlélte magát: ne galvanizáljuk tehát a halottat igazságos követeléseinknek kihívó és visszatetszést kelthető modorával és hangjával. Híven azon egyezményhez, melyet horvát testvéreinkkel kötöttünk, felhoztuk a dalmát kérdést is ; azonban itt is megemlékezve mindazon nehézségekről, melyek a százados elszakadás óta kinőtték magokat, ós érintve azon érdekeket, melyek ezekkel kapcsolatban vannak: mert kimondom világosan, ezen kérdést nem lehet csak itt eldönteni; ebbe beleszólása van a birodalmi tanácsnak is, ebbe beleszólása van főkép Dalmátországnak magának. En ugyan azt hiszem, egyéni nézetem szerint, hogy a tengermellék kevésbbé fogja tekinteni azt, vajon ő felsége jobb vagy bal kezével birja-e? hanem tekinteni fogja inkább azt, melyik államterület készebb és képesebb a spalatrói kikötőt kiépíttetni, a Narrenta folyamot hajózhatóvá tenni, és ez által Bosznia termékeinek a piaczot megnyitni, összeköttetésbe hozni Dalmátországot a mivelt Európa vasútvonalaival. A mely államterület ezt készebb és képesebb kivinni, az fogja bírni ezen századok óta elhanyagolt tartományt. Ezen kérdés tehát nem annyira a jog, mint a kifejlődés kérdése. Ha azonban van kérdés, melyre nézve egyátalában nincs köztünk véleménykülönbség, és mit mindnyájan egyaránt örömmel hallottunk, ez bizonyosan az, hogy a trónbeszéd kijelenti, miszerint a külállamok irányában fenálló barátságos j viszonyok biztos kilátást engednek a béke további fentartására. Békét óhajt mindenesetre Magyarország minden lakója, és azt mondhatjuk, Európa minden nemzete is. Kifejezést kellett tehát adnunk ezen közohajnak — ámbár az mindenki előtt ismeretes is — de kifejezést kellett neki adni azért, mert vannak a külföldön lapok és tartattak itt hazánkban is választási beszédek, melvek bennünket azzal gyanúsítottak, hogy a birodalom csak azért kívánja a békét, hogy megerősödjék, és csak addig kívánja azt, mig teljesen megerősödött, Mindenki tudja azonban, hogy Magyarország se a boszú, sem a terjeszkedés politikáját soha sem helyeslé és helyeselni nem is fogja. Hanem még sem tartjuk szükségesnek, hogy bekalandozzuk a német és keleti kérdés tömkelegét. Mert tudj juk jól, hogy a kormány ismeri az országnak hanI gulatát, a béke politikáját folytatja és azt folytatni is akarja. Azt látjuk továbbá, hogy a 26 követ javaslata és Miletics javaslata különösen kiemeli a be nem avatkozás politikáját, és mégis a beavatkozási viszketegnek nem tud ellentállani. Mert mig azt kívánja egyrészt, hogy mi se kelet, se nyugat felé be ne avatkozzunk, mégis szomszédaink ügyeibe avatkozik. (Helyeslés.) Szól ugyanis a cseh, szól a galicziai dolgokról, s elfeledi azon elvet, hogy mi ne mérjük a szomszédokat más mértékkel, mint a milyennel megengednők, hogy ők mérjenek bennünket. {Helyeslés.) Mit moadanánk mi, ha a bécsi birodalmi tanács ezen példát követvén, akarna a mi belügyeinkbe avatkozni % (Helyeslés.) Méltó indignatióval visszautasítanék az ily usurpatiót. Ne avatkozzunk azért a szomszédok dolgaiba, nehogy ők is hasonlókép járjanak el irántunk. (Helyeslés.) Ha tehát oly sok és nagy horderejű kérdés van, melyekre nézve egymás közt elvben egyetértünk, s csakis a modorra nézve különbözünk egymástól: hogyan van mégis , hogy négy és nem egy felirati javaslat került a ház asztalára? és hogyan van, hogy nálunk is nem történt az, a mi más parlamentalis országokban történni .szokott, hogyha t. i. mindjárt az országgyűlés kezdetén akarnak mérkőzni a pártok, egy-egy módositvány benyújtása által alkalmat vesznek arra, hogy minden párt megmutassa a magaarejét? Tudjuk, hogy ennek egyedüli oka az, mely a pártokat alakította, s ez azon közjogi alap, melyre a múlt országgyűlés reá állott, melynek következtében a mostani kormány alakult és melyet a mostani választások újra megerősítettek. Ezen egyezmény, ezen szerződés sokaknak nem tetszik; de ez na;>yon természetes, é3 minden egyezmény természete ez : mert én oly egyezményt nem ismerek, hol az egyik fél mindent megnyer, a mit követel, a másik ellenben mindent elveszt, a minek birtokában 12*