Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-325

\ 88 CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) absolutismus hanyatlik, és utolsó kinövése a caesarismus; könnyítve van az által is, hogy most nem csak a nemesség áll az alkotmányosság védfalán, hanem minden állami polgár. De másik küldetése nehezebb, mert ellenében áll a nemzetiség eszméje, és pedig nagy kiterjedésben. Ma azon eszme kezd uralkodóvá válni, hogy a nagy nemzetek Európában consolidalódjanak, hogy egyesüljenek, és ezen eszme tekintetéből látjuk a szabadelvű németeket is, hogy az alkotmányos szabadságot egy időre háttérbe szoritják, és a Bismarkismus előtt meghajolnak, és pedig csak azért, hogy concentrált erővel legyőzessenek az egyesülés akadályai. A kisebb nemzeteket, kik Európa keletén vannak, különösen azokat, kiknek nemzeti történetök van. és kik nem akarják, hogy a nagy, habár rokon nemzetek tengerében elsülyedjenek, nagy veszély fenyegeti. Magyarország Európának gordiusi csomója, melyet a Duna vág ketté. Mi Magyarország feladata ilyen állapotban ? Hogy a kisebb nemzetek védpaizsa legyen a nagyobb nemzetek ellen. Mi által érhető ez el ? Minden nemzetek és nemzetiségek igazi kibékitésével; ez pedig csak ugy érhető el, ha egy nemzet, egy nemzetiség sem fog arra törekedni, hogy a többi nemzeteket és nemzetiségeket elnyelje és magává alakítsa , hanem ha minden nemzetnek és nemzetiségnek biztosíttatik nemzetisége a politikai téren. Ennek nevében mondjuk mi: „Adjatok minden nemzetiségnek tűzhelyén municipalis nemzetiségi életet, az állami kapocs pedig túlnyomóan a ti kezetekben legyen." Mit válaszoltok ti? Ti azt mondjátok: „Mi nem ismerünk Magyarországban több nemzetet, több nemzetiséget mint olyant, mi csak egy politikai nemzetiséget ismerünk, és az a magyar." Ti ezt válaszoljátok: „Nektek vannak országaitok, melyekben nemzetségiek politikailag fejlődhetik, ott van a román nemzetiségnek Románia, a szerbnek Szerbia, nekünk magyaroknak ezen kívül nincs más országunk." De ha némely magyarországi nemzetiségnek más helyen is van politikai tere, ezért itten levő millióit más nemzetiségnek áldozza-e fel? Nem gyöngül-e ez által maga a nemzetiség is más vidékeken ? Ha a magyar nemzet elődei... Elnök {csenget): A képviselő rlr oly hoszszas idézeteket olvas, hogy ugy jön ki a ház előtt, mintha az egész beszédet olvasná ; figyelmeztetem a t. képviselő urat,hogy a ház szabályai szerint tiltva van az ily hosszú idézeteket olvasni. MileticS SzvetOZár: Majd kész leszek. Név szerint, ha az aristokratia, mely nyolcz századon át uralkodott, többet tett volna a magyar nemzetiség részére, és ha nem elégedett volna meg minden nemzetiségek plebs-e feletti uralommal, La a többi nemzetek a nemzeti öntudatlanságban a cultura által meg lettek volna hódítva, és a magyar nemzetbe átolvasztva: most a nemzetiségekről többé szó sem volna. Most már későn van. A magyarok magok is elismerik, hogy Magyarország, nagy-magyar értelemben, nem volt; én pedig azt mondom, hogy ez értelemben nem is lehet és nem is lesz. Mondjuk ki tisztán : a magyarországi nemzetiségek, a románok, a szerbek és így tovább, most már azért sem engedhetik meg, hogy tizenöt, és idővel húsz egész huszonöt millióból álló nagy magyar nemzet keletkezzék, mivel ez épen az ő nemzetiségökre nézve a keleten veszélyes volna. Mi lehető egyensúlyt kivánunk a nemzetek közt keleten, mert ez egyedüli alapja és biztositéka minden a keleten levő nemzetek egyenjogúságának. Egy államférfiatok monda, hogy a nemesség, mely többnyire magyar volt, nem más nemzetiségek kedvéért és javáért tette le kiváltságait a haza oltárán, hanem azért, hogy politikailag egy nagy magyar nemzetet teremtsen ; mi pedig azt válaszoljuk, hogy azon árért, miszerint a magyarokkal csak mint egyének legyünk egyenjogúak, nemzetiségünket fel nem áldozhatjuk, és nekünk utvezetőül fog szolgálni a nagy férfinak, Nagy Pálnak, azon mondata: „Az elvesztett alkotmányos szabadságot kedvező körülmények közt visszaszerezheti a nemzet, az elvesztett nemzetiséget azonban soha többé." Mi akarjuk mind az alkotmányos szabadságot, mind saját nemzetiségünket; és Magyarországnak csak az a jelentősége, azon „raison d'étrea

je van, hogy nem csak az alkotmányos szabadságnak, hanem a nemzetiségek egyenjogúságának, valamint a kisebb nemzeteknek a nagy nemzetek elleni védpaizsa legyen ; és ezen árért adjuk mi a magyar nemzetnek, vagy inkább a magyar nyelvnek a központi előjogot; de supremátiát vagy inkább exelusiv souverainitást soha sem, és pedig azért sem, mert azt a szerbek tiltják: a 316 vértanú, kik közül többeket ismer a képviselő úr, ki a III. osztályban azt mondta, hogy nemzetiségi kérdés nem létezik. Bevégzern szavaimat azon óvással, hogy a szerb kérdést Magyarországban a nemzetiségek átalános kérdésével nem tekinteni bevégzettnek; bevégzern azon ajánlattal, hogy javaslatunk a részletes vita alapjául elfogadtassák ; végre azon barátságos mementoval, hogy: „non si hodie sic, semper ita érit!" KvaSSay László: Szabad legyen csak pár rövid szóval indokolnom szavazatomat. (Halljuk!) T. ház! A lefolyt húsz éves sajnos állapotnak egyik szüleménye a napi renden levő nemzetiségi törvényjavaslat, mely főkép azon okból keletkezett, hogy politikai és nemzetiségi szabadság közt különbség tétetik, és e nézet leginkább a nem-magyar ajkú nemzetiség szóvivőinél vert gyökeret. E kettőt