Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-325
CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1S6S). 89 azonban egymástól elkülöníteni, nézetem szerint, lehetetlen, lehetetlen pedig azért, mert a polgári szabadságnak egyik kelléke, hogy minden bonpolgár saját anyanyelvével élhessen, és ezt a közéletben oly tág körben érvényesíthesse, a meddig azt csak a kormányzat lehetősége megengedi. {Helyeslés.) Ezen jog biztosítása pedig nem képezhet nemzetiségi kérdést, hanem igenis nyelvi kérdést, mely kérdés minden egyes, a nyelvvel érintkezésben levő törvényjavaslattal lett volna megoldandó. {Helyeslés). A nemzetiségi szabadság az átalános politikai szabadság alá esvén, a hol ez utóbbi biztosítva van, szükségkép biztosítva kell lenni az élőbbemnek, és e végett, nézetem szerint, a napirenden levő törvényjavaslat legalább is felesleges. Igenis, absolut államban, oly államban, a hol a politikai szabadság egészen hiányzik, csakis ott volna helye az ily rendelkezésnek, mert ott az uralkodó akarata lévén az elhatározó, ennek rendelkezése egy nemzetiséget nyelvétől is megfoszthatna ; de alkotmányos államban, egy oly államban hol a valódi szabadság honos, ily veszély soha sem állhat elő. Azonban, t. képviselőház! a többség másként méltóztatott határozni, és én alávetem magamat e határozatnak, és e szempontból röviden fogok a napirenden levő törvényjavaslathoz hozzá szólani. {Halijuk!) De mielőtt ezt tenném,kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy én most nem az országos szempontból, hanem kizárólag mint tót-ajku választóim képviselője, csakis azok érdekében szólalok fel. {Fölkiáltások : Itt csal: mint országos képviselő szólhat!) Midőn a kisebbségi törvényjavaslatot elolvastam, azt hittem, most nem nemzetiségi kérdést kell tárgyalni, hanem áíalában eldönteni, fenálljon e továbbra is Magyarország? vagyis, hogy Magyarország számos lakóinak érdeke ugy hozza-e magával, hogy rontsuk le ezeréves államunkat és más nemzetek szövetségében kisértsük szerencsénket? Mert ha a kisebbségi törvényjavaslat még most e czéllal nem is áll elő, mindenesetre Magyarország feloszlásának csiráját foglalja magában, ugy, hogy ha azt elfogadjuk, Magyarország felbomlása csak idő-kérdéssé válnék, mert feloldoznók vele ama számos értelmiségét, mely a nem-magyar ajkú honfiak közt lakik, és melytől eddig édes hazánk tetemes életerőt merített,miután ez kapcsolatot képezett a nem-magyar ajkú honpolgárok közt és hazánk szive között , és az által, hogy egyrészt a nem-magyar ajkú honfiak anyagi és szellemi érdekei ugy itt a központon, mint otthon előmozdítaná, másrészt pedig közöttök a hazaszeretet lángját terjeszté, egy bár morális, de oly erős köteléket képezett, melyet szétrontani, hacsak mi magunk KÉPV. II. NAPLÓ. 156 5 / S . XI. azt nem tennők, senkinek másnak hatalmában nem állana. Azonkívül ez ideig minden nem-magyar ajkú polgárnak az érdeke a közös haza érdekével össze volt kapcsolva, olyannyira, hogy az egyiknek anyagi és szellemi jólléte a másikétól függött, ugy hogy az egyiknek a felvirágzása a másiknak felvirágzását , az egyiknek bukta a másiknak bukását vonta volna maga után ; ha pedig a kisebbségi törvényjavaslatot elfogadjuk, ezen köteléket meggyöngítjük, és a nem-magyar ajkú honpolgárok érdekeit a közös haza érdekeitől elválasztjuk. Ezen bekövetkezendő tényekkel szemközt a kisebbségi törvényjavaslat 1-ső szakaszában foglalt állami egység, s a területi épségnek fentartása, ha nem szatíra, bizonyára merő phrasis és semmi egyéb. Az én tót választóim azonban a közös haza és a köztök fenálló kapcsolatot semmi tekintetben lazábbá tenni nem óhajtják, mert őket geographiai fekvésűk, anyagi és szellemi érdekeik a magyarral egy erős államot képezni utalják. Mert az alföld rónái csak oly hazája a tótnak, mint a felföld hegyei: mert őket egy ezredéves életök és történelműk e hazához köti; mert ezredév óta tót és magyar nyelven szóínak imáink a mindenhatóhoz a közös haza boldogságaért j mert e hazának talán egyetlen tere nincs, a hol a magyar vér nem ömlött volna össze a tótok vérével a közös haza és közös szabadság megvédésében, s a hol magyar és tót jeleseink hamvai egymás mellett ne porladoznának ; mert végre, miként Bartal György t. képviselőtársam mondotta, nemzeti nagy költőnk szózata csak ugy áll reájok, mint a magyarokra : A nagy világon e kivül Nincsen számodra liely ; Áldjon vagy verjen sora keze : Itt élned, halnod keli. Ezen körülmények tehát oly köteléket képeznek, melynek szétrontása vagy csak meggyöngitéseis tagadása volna a múltnak, s a legnagyobb hálátlanságot tanusitanók őseink iránt, kik e hazát annyi véráldozattal fentartották, ha mi ezt most nemzetisági ürügy alatt gyöngitenők. Sokszor gondolkodtam arról, mi leliet oka, hogy mig a déli szlávok mentül nagyobb önállóságra vágynak, addig az éjszakiak mentül szorosabb kapcsolatra törekednek a magyarral ? Azt hiszem, ennek oka abban keresendő, hogy mig a i déli szlávok távol voltak a szerencsétlen lengyel katastrophától, addig az éjszakiak annak szemtanúi valának s egy század óta hallották az átkokat, látták a kétségbeesés egyik legborzasztóbbik nemét a szerencsétlen lengyel áldozatokon. Ilyennek látványa lehetetlen, hogy a legdühösebb pan12
