Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-325
86 CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) több, a központi javaslat szerint a peres fél, ha ügyvéde nincs, köteles azt aláírni vagy kereszt vonását arra is rátenni, a mit nem ért, hanem a tolmácsnak hinni, és annak lelkiismeretére támaszkodni kénytelen. Azt mondják, hogy megkívántatik az arány a hivatalokban, a méltóságokban, sőt a népképviselő választói kerületekben is; de a hol választás van, ott ez fog dönteni, a kinevezésnél pedig csak ajánltatik az arány, melyet a központi javaslat huszonnegyedik szakasza is tekintettel a képességre meghagy, a választói kerület szervezése pedig csak mellékletes követelés és a megyei kikerekités mellett felesleges is volna. Kötelességemnek tartottam, javaslatunkat, a kisebbség javaslatát igazolni, és az ellenérveket megdönteni; most a többség javaslatának kritikájára kerülne a sor; de ennél nem fogok soká tartózkodni, már azért sem, mivel arról más társaim már szóltak és szólni fognak; csak röviden meg fogom jelölni ezen javaslat jellemvonásait. Ezen javaslat, meljmek czime „a nemzetiségek egyenjogúsága" épen a „nemzetiségek egyenetlen joguságának" pontjából indul ki, és épen az a jelszava, hogy a polgárok mindenben egyenlők, csak a nyelvben nem, azaz épen abban nem, mi alapja a nemzetiségnek. Kiinduló pontja ezen javaslatnak a Magyarországban levő nem-magyar nemzetiségek negatiója; keresztülvitelének módja a nem-magyar nyelvek paralyzálása, egyfelől a sok nyelv keveréke által, másfelől az állami, azaz a magyar nyelv által; következménye a nem-magyar nemzetiségek magyarosítása valamint a politikai, ugy a culturéletben is. Nem csak hogy tekintetbe nem vétetik a nemzetiség in concreto, és annak egyenjogúsága, hanem maga a polgár sincs biztosítva egyenlő egyéni jogában és egyenlő egyéni szabadságában sem a politikai, sem az igazságszolgáltatási körben. Hogy a polgár, ki más nyelven nem is tudna beszélni, a községekben és a municipalis gyűléseken saját nyelvén szólhat; hogy egyesek és társulatok az által ok alapított intézetekben saját nyelvűket, illetőleg a többség nyelvét rendelhetik el ügykezelésinek,- hogy aa egyház és a nem-municipális községek, hogy az egyházi hatóságok saját nyelvöket, illetőleg a többség nyelvét használhatják illető hivatalaikban és tanodáikban: az annyira világos, és annyira fenállt eddig is, hogy e tekintetben nincs szükség különös engedményekre. A törvényszékeknél különben fordítások uralkodnak, és ha a felek nem akarják ezeket saját költségökönhitelesen elkészittetni, vagy a forditás fölött vitatkozni, kénytelenek mások fordításaira és a tolmácsokra támaszkodni, vagy mind a magán szerződési közlekedésben, mind a perekben a magyar nyelvet használni. | Azon engedmények, miszerint a fenálló hatóságok, vagy az egyes hivatalnokok a politikai és törvénykezési ügyekben, valamint az ügyvédek is nem-magyar nyelvet használhatnak, csak ideiglenesek és praecariusok, és a municipiumok s a törvényszékek első szervezésével el fognak tűnni, hogy meg sem említsem azt, miszerint magoktól az egyházi hatóságoktól is megkívántatik, hogy jegyzőkönyveiket magyar nyelvre is lefordítsák, és mi a legfőbb, a többség javaslata mind az ezer nyolezszáz hatvanegyediki nemzetiségi bizottmáy, mind az ezer nyolezszáz hatvanhetedik évi albizottmány engedményeinél alantabb áll, és sokkal alantabb annál, mit a magyar államférfiú és a mai magyar kormány tagja ezer nyolezszáz hatvanötben kilátásba helyezett, mondván, hogy a municipiumok magok választhatandják az ügykezelési nyelvet, hogy saját nyelvökön fognak a kormánynyal közlekedhetni, hogy a kormány a határozatokat is a municipiumok nyelvén fogja kiadni, és végre hogy magán az országgyűlésen is szabad hsz mindenkinek saját nyelvén beszélni. Az ezer nyolezszáz hatvanegy- é* hatvanhetedik évi bizottmányi javaslatok fentartották legalább a lehetőséget, hogy a municipium melyben a kikerekités nélkül is valamely nemzetiség többségben van. a politikai és igazságszolgáltatási adniinistratióban saját nyelvét hozhassa be ügykezelési nyelvül, miután az öntudatától és akaratától függne ; a központi javaslat szerint erre a törvény által elvan zárva az ut. Különbek voltak mind az egyes emberek, mind a publicistica, mind magoknak az országgyűléseknek ígéretei ezer nyolezszáz hatvantól, sot ezer nyolezszáz negyvennyolczíól is ezer nyolezszáz hatvanegyig. Megemlítettem a mai közoktatásügyi miniszter urnák Ígéreteit. Somssich Pál úr ezer nyolezszáz hatvanegyben márczius nyolezadikán az ugyanazon évi márczius tizenötödikéi „Magyar Sajtó" szerint monda : „Egy nemzet sem annyira magas tudományú és fölebbvaló, hogy másokat a maga gyámsága alá vetni hivatottnak érezhetné magát;"' de természetesen mai nap a nem-magyar nemzetiségek fiai, ha három milliomot is számítanak, nem képeznek nemzetet. A „Pesti Napló 4 ' ezer nyolezszáz hatvanban deczember tizenhetedikén kétszáz kilenczvenötödik számában ezt írja : „Az európai politika e pillanatban a nemzetiségek jogainak érvényesítését tűzte ki jelszavául, és határozottan azok ellen fordul, kikben e jogoknak eltipróit látja;" de most természetesen a „Pesti Napló" szerint csak addig sütött a nemzetiségek napja, mig az uj Mózes a magyarnemzetet az egyiptomi tengeren, vagy jobban mondva a Lajtán át nem vezette, és meg nem mentette. Mocsáry úr azt irta, hogy „a nemzetiség érzelme mindenkinek kebelében megvan ;
