Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-325
CCCXXV. OESZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) 73 nem oldja meg és nem oldhatja meg azon az utón, melyen jelenleg az országgyűlés teszi. S mit mond tovább ugyan csak azon felirat? Azt mondja, hogy mi, t. i. az országgyűlés, a nemzetiségi kérdés megoldásában is az igazság és testvériség elvét fogjuk követni. Megkisértsem-e kimutatni, hogy a központi bizettság törvényjavaslatában sem az igazság, sem a testvériség elve követve nincs ? Hiszen van-e igazság, testvériség ott, hol se az egyéni, se a nemzeti, se az egyházi, sőt még a társulási szabadság és egyenlőség sincs semmi tekintelbe és semmi figyelembe véve ? Azt mondják, a törvény nem ismer különbséget polgár és polgár között, s hogy a múlt idők törvényei sem kötötték a polgári jogok élvezetét egyik vagy másik nemzetiséghez, hanem az akkori idők fogalmához képest egyedül a nemesi oklevelekhez. Ezt megengedem ; hanem engedjék meg nekem kimondanom, hogy épen a központi bizottság törvényjavaslata az, mely különbséget tesz polgár s polgár közt (Zaj), mert a nemmagyar nyelvű polgárokat arra kényszeriti, hogy tanulják meg a magyar nyelvet, ha hivatalképességgel akarnak birni; e szerint tehát a régi nemesi oklevél helyett most egy más privilégiumot akar: a magyar nyelvet. Már pedig b. Eötvös miniszter ár tegnap nagyon kikelt a privilégiumok ellen. Itt tehát én korán sem látom a nyelv egyenlőségét, sőt látom azt, hogy a törvény különbséget tesz polgár és polgár közt, és ezt én ellenkezőnek tartom az egyéni szabadsággal és egyenlőséggel. De sérti a központi bizottság törvényjavaslata még a nemzeti szabadságot és egyenjogúságot is, mert felállíttatik egy hivatalos vagy is úgynevezett állami nemzet, a magyar, és a többieket semmi tekintetbe sem veszi, mintha azok sem történileg, sem törvényileg, sem jogilag, sem tényleg nem léteznének, pedig Dobrzánszky Adolf követtársunk nagyon jól kimutatta tegnap történetileg és törvényileg, hogy léteznek. Hogy tényleg léteznek : nézzenek körül a hazában , uraim ! Mag} arország nyelvi és nemzetiségi tekintetben soha sem volt specificus magyar állam; már Sz. István magyar király önmaga elismerte, hogy az általa birt államban több nemzetek laknak, és ő maga monda, hogy egyik nemzet a másik fölött ne uralkodjék : „ne latinus super graecum, nec graecus super latinum dominet." E szerint tehát, és a természeti jogok örök törvényei szerint is, nem lehet jogában egy nemzetnek se a másikra nyelvét ráerőszakolni, mert a ráerőszakolás csak visszerőszakolást szül, és erre, ugy hiszem, szükségünk nincs. De sérti továbbá a központi bizottság törvényjavaslata még az egyházi szabadságot és egyenlőséget is, mert azt rendeli, hogy az egyházi hatóságok a kormánynyal az úgynevezett állam KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 / 8 . XI. hivatalos nyelvén levelezzenek, ugy egymás közt is, vagy pedig annak nyelvén, a kivel közlekednek : tehát mindenkivel magyar nyelven. Ha, uraim, szabad államban szabad egyház van, akkor nem szabad oly törvényt alkotni, mely az egyház autonóm jogát még csak nyelvi tekintetben is sértené. De sérti a központi bizottság törvényjavaslata még a társulatok szabadságát és egyenjogúságát is, mert ott is épen azokat rendeli a nyelvre nézve, miket az egyháznál. Midőn tehát ezen törvényjavaslatban nyelvi korlátozás van, midőn az az egyéni, nemzeti, egyházi, sőt még a társulatok szabadságát sem veszi semmi tekintetbe, én akkor nem hiszem, hogy annak egyrészt életrevalósága legyen , másrészt pedig a mennyiben az a népekre rá erőszakoltatnék, azok által- csak csapásnak fog tekintetni, melynek, mint erkölcstelennek és igazságtalannak, valaha meg kell szűnni. Elnök: Bátor vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy érvei előadásának nem nyer fontosságot az által, hogy ha kifejezéseiben sértőleg jár el, a mennyiben fel sem tehető az, hogy egy országgyűlés erkölcstelen törvényt hozzon. (Élénk helyslés.) Ennek következtében bátor vagyok képviselő urat felszólítani, hogy állítását vonja vissza. (Zajos helyeslés.) Papp Zsigmond: Hiszen csak hypothesist mondott! Hodossiu József: Ezen észrevételt nem veszem magamra, mert elnök úr félremagyarázta szavaimat. Elnök: Akkor meg kell kérnem képviselő urat, hogy azon kifejezést méltóztassék ugy indokolni, hogy az félremagyarázható ne legyen : mert azon esetben is, ha csak félremagyarázható ezen kifejezés, nekem kötelességem az ellen óvást tenni. (Helyeslés.) Hodosiu József: T. ház! Röviden párhuzamot akarok vonni a két törvényjavaslat , a központi bizottság törvényjavaslata és a román és szerb képviselők törvényjavaslata közt. Emez az egyenlőség, testvériség és igazság törvényjavaslata, amaz a magyar nyelv és nemzetiség ráerőszakolása a többi nemzetekre. Emez több nemzeteket ismer cl az ország politikai integritása közt, a másik pedig nem ismer csak magyart, és magyart, és mindig magyart, a mi a tényekkel ellenkezik. Emez szabad statusban szabad egyházat, szabad egyént akar, amaz pedig az egyént is, az egyházat is megfosztja egyik legtermészetesebb jogától. (Nem áll!) Emez egyesülésre hivja fel a nemzetet, amaz eltaszít a magyar nemzettől minden nemzetet. Amaz egy előítéletből indul ki: mert előítélet az, ha azt tartjuk, hogy ha a magyar 10
