Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-325
74 CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) nyelv nem lesz állami és hivatalos nyelv, és hogy ha e hazában több nemzetek ismertetnek el, akkor az ország szétdarabolása elkérülhetlen. Ez előítélet, és előitélet ellen nem lehet harczolni, melynek állhatatlanságát azonban már fenébb kimutattam. Emez elvből indul ki, a nemzetiségi elvből, mely egész Európ i által el van ismerve, és mely ellen sophismákkal harczolni igen, de érvekkel nem lehet. Még csak néhány megjegyzést fogok tenni. (Halljuk!) A központi bizottság törvényjavaslata által a népet és a községeket akarják teremteni a hivatalokért, nem pedig a hivatalnokot a népért. A központi bizottság törvényjavaslata által még a hitel is a magyar nyelvtől tételeztetik fel, mint ha bizony oly okmányoknak, melyek más nyelven vannak szerkesztve, semmi hitelök nem volna. (Hol van az?) Tessék megnézni a 18. és 20. szakaszokat. Ugy hiszem, előadásomban némileg feleltem Eötvös miniszter úr tegnapi beszédére a privilégiumra nézve. (Sevimit se felelt!) Azt monda ő, hogyha a megyék kikerekittetnek, és azokban egy nyelv fog mint hivatalos nyelv használtatni, az által privilégiumot teremtünk. Hát az által nem teremtünk privilégiumot, ha azt mondj'uk, hogy minden honpolgárnak, hogy hivatalképes lehessen, a magyar nyelvet tudnia kell ? Miféle különbség van e két privilégium közt? Semmi, mint nincs semmi különbség egyik privilégium és a másik közt. Továbbá, szakadással vádolnak, és azzal, hogy kifelé gravitálunk. (Halljuk!) Szakadással, kitől? az osztrák háztól? Ugy hiszem, ez nem minket románokat ér. (Hát kit ?) Olvassák a történelmet. A magyaroktól? Mikor kisértette meg a román elválni testvéreitől? Mutassanak egy adatot a történelemből: én nem hiszem, hogy fel fognák találni. (Zaj.) Bartal György képviselő úr azzal zárta be beszédét, hogy együtt kell élnünk és együtt kell halnunk. Ugy van. De midőn együtt kell élnünk, ne teremtsünk oly törvényeket, melyek nem életünket biztosítják,legalább nem a mi nemzeti életünket, és ne teremtsenek önök oly törvényeket, melyekről a sz. irás szavai szerint önök is elmondhatják, hogy: nekünk törvényünk van, és a mi törvényeink szerint meg kell halnotok; és a mikor nem lesznek ilyen törvények, akkor együtt fogunk élni és együtt fogunk halni. Azért felkérem a t. házat, ne szavazza meg a központi bizottság törvényjavaslatát, ne szavazza meg mindenben még a mi törvényjavaslatunkat sem, (Halljuk!) hanem ha már három év alatt nem tisztáztattak az eszmék, ha három év alatt annyi különféle tőrvényjavaslat készíttetett, hogy maihalomra gyűlt, akkor mondjuk ki, hogy még az eszmék nincsenek tisztázva, mert különben nem is lenne annyi törvényjavaslat; de ha mégis törvényt akarunk hozni, akkor fogadják el, igen, fogadják el a kisebbségnek törvényjavaslatát a részletes tárgyalás alapjául. (Zaj.) Hiszen önök is mondják, fogadjuk el a központi bizottság javaslatát ; hát nekünk ne legyen szabad mondani: fogadjuk el a kisebbséget ? Tegyünk meg azon minden módosításokat, de vegyük be ezen módosítások közé azokat is, melyeket Dobrzánszky Adolf tegnap előadott. E szerint én a részletes tárgyalás alapjául a román és szerb képviselők által készitett törvényjavaslatot fogadom el, a központi bizottmány javaslatát pedig el nem fogadhatom. Elmondtam. (Helyeslés a szélső hal oldalin.) DapSy VilmOS : T. ház! El kell ismernem, mert hiszen az üres padok mutatják, hogy a háza szőnyegen levő mindkét törvényjavaslatot már is eléggé megvitatottnak tartja; el kell ismernem azt is, hogv oly nagy még az általunk teendők halmaza szemben a rendelkezésünkre álló idővel, hogy e tárgy felett hosszasan vitatkozni, elméleti vitatkozásokba bocsátkozni, felesleges. (Helyeslés.) Hogy mégis, bár csak néhány perezre, igénybe veszem a t. ház figyelmét, annak oka választóim iránti kötelességem teljesítésének érzetében fekszik. Választókerületem népessége ugyanis kevés kivétellel magát a szláv néptörzshöz számitja; sőt választókerületem 1848 óta mai napig a legnagyobb contingensét adta azoknak, kik az utóbbi időkben a panszlavismusról lettek hirhedtek. Szükség van tehát arra, hogy választókerületem szláv ajkú lakosainak érzelmeit talmácsoljam és rólok a rajok hárítható vádak árnyékát is elenyésztessem. (Helyeslés) T. ház ! A mily fontos, ép oly nehéz a szőnyegen levő tárgynak megoldása. Járatlan az ösvény, melyen haladnunk kell. A törvényhozás hasonló törvények alkotásával eddig még nem foglalkozott. A különböző nemzetiségi igények egymástól messze eltérnek, bizonyos irányban túlzottak. És ez az, a mi ezen tárgynak békés megoldását nehezíti. Az isteni gondviselés ugy akarta, hogy a nagylelkűségéről ismeretes magyar törvényhozás legyen e tekintetben is az úttörő. Meg fog-e felelni a várakozásnak ezen törvény, melyet a t. ház bölcsesége meg fog szavazni, arról előre semmi bizonyosat nem felelhetek. Sokak és mészsze terjedők azon igények, melyeket nem maga a nép, hanem annak hivatlan szóvivői e tekintetben teremtettek. (Felkiáltások : Igaz ! Ugy van ! Ellenmondások a szélső bal oldalon.) Szlávajku választóimat . . . (Zaj, zugás^ ellenmondások a szélső baloldalon.)
