Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-325

66 CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) ból tisztába jönni, vajon azon 8-dik és 10-dik pont, a mely Erdély földtehermentesitését illeti, és az e pontok alatti érthetetlen szók nem vonatkoznak e valamiképen az úrbéri kárpótlási tőkék összegére ? vajon nem azon papírok egy neme értetett-e? Nézetem szerint ez lehetetlen: mert az 1867. már­czius végéről kapott földtehermentesitési kimuta­tásból látom azt, hogy 58 milliót teszen azon föld­tehermentesitési papírok összege, mely az erdélyi földtehermentesitési alapigazgatóság által kezel­tetik. Ebből hat millió a partiumot illeti. Fel van véve az 1868-dik költségvetésben közel 53 millió, az 1869-diki költségvetés szintén 53 millió s né­hány száz ezer. Ez tehát körülbelül a partiumbeli földtehermentési papir leszámitásával épen azon összeg, a mely Erdélyben kiadatott. Készakarva mondám : Erdélyben kiadatott és nem azt, hogy az erdélyi földes uraknak kiadatott, mert ebben nem csak a földes úri földtehermente­sitési papírok vannak, hanem benne van azon 11 millió is, mely a szászföldi dézsmának kárpótlá­sára, még pedig 7 millión felül az ottani papság nak, 3 millió pedig a fiscus számára adatott ki, mely utóbbiról csak azt vagyok bátor megjegyez­ni, hogy, a mint értesültem, ebből 2.100,000 frt elköltetett, és jelenleg csak 900 száz ezer forint van meg. így állván ezen 600 ezer forintra menő ösz­szeg, a t. képviselőháznak csak a következő mó­dositványt vagyok bátor előterjeszteni: „Az eddi­gi földtehermentesitési pontokat illetőleg, a pénz­ügyminiszter úr bővebb felvilágosításokat szerez­vén, mind azt, a mi annak terhéül a költségvetés­ben alaptalanul tétetett fel, le fogja| számíttatni." Kérem a t. házat, méltóztassék ezen módositvá­nyomat elfogadni. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: A mennyire t. képviselőtársunk felvilágosításokat kíván, e tekintetben, ugy hiszem, magában az elő­terjesztésben meg vannak azon összegek nevezve, a melyek az erdélyi úrbéri k árpótlásra igényeltetnek. Ugyanis a 7-dik pont alattt határozottan meg van említve, hogy az 1867-dik év végéig kiszolgálta­tott 53 millió 498,940 frtnyi földtehermentesitési kötelezvények kamatja kétmillió 808,694 forint; továbbá a 8-dik pont alatt az van, hogy az 1867­dik év végével időlegesen kamatozott 4 millió 406,744 frt után 231.354 frt. Ezen körülmény azért van említve, minthogy ezen összegekről köt­vények kiállítva nincsenek, de az attól való kama­tozás szabályszerű eljárás szerint kimondatott és folyóvá is tétetett. Méltóztatnak tudni, hogy a földtehermentesitési kárpótlások iránti tárgyalások Erdélyben még folynak; tehát vannak urbérisé­geket vesztettek, kikre nézve az összeg meg van állapítva, de a kötvények azért nincsenek kiszol­gáltatva, mert a létező szabályok szerint azok iránt bizonyos igények formáltatnak, vagy azok kiszol­gáltatása szabály szer üleg nem követelhető, a ka­matok azonban ezen kötvények után fizetendők. Világos tehát, miért [kellett ezen összeget külön kitenni, annyival inkább, mert nézetem szerint a törvényhozás követelheti a minisztériumtól, hogy nem csak a kibocsátott úrbéri kárpótlások össze­gét tudja, de egyszersmind tudomása legyen mind azon terheltetésről és a kamatokról, melyeknek kötvényei közforgalomba nem jöttek. Ezen szám­nak határozott kijelölése végett tehát szükséges volt kitenni, hogy 53 millió 498,940 frtnyi föld­tehermentesitési kötvény van forgalomban; 4 millió 406,744 frt lökéről szóló kötvény már utalvá­nyozva van, de nem adatott ki. Továbbá a 9-dik pont alatt a kiállított, de még ki nem szolgáltatott 209,230 frtnyi kötelezvények utáni kamat 11,000 frtban van kitéve; ezek kiállíttattak és a kibocsá­tás nem sokára végbe megy. A mi az 1867. évvégéig járó tőkék kamatait illeti, megjegyzem, hogy az úrbéri és tized-kár­pótlási tőke fejében 10 millió 158,000 frt már megállapittatott, a kiszolgáltatás azonban még nem rendeltetett el; de miután az 1869-dik évben a 10 millió 158,000 frtból valószínűleg 7 millió ki fog adatni, természetes hogy ennek kamatját is előszámitásba kellett venni. A képviselő úr azzal fejezte be előadását, hogy felvilágositást kivan a tételekre nézve. Én más felvilágosítással nem szolgálhatok. Végre azon reményét fej ezé ki, hogy ezen teher leszállít­ható. Megvallom, nagyon szívesen teljesíteném kívánságát; minthogy azonban a létező szabályok szerint Erdélyre nézve ezen kárpótlás kiadandó, nem látok módot, miként lehetne az erdélyi úr­béri kárpótlás terhét leszállitani. A miket a t. képviselő úr a reichsrathra való hivatkozással mondott, épen nem fogadhatom el, mert azokat reánk nézve annyival kevésbbé tartom szabályozóknak, mert ha Erdélyt e tekintetben a reichsrath által felállított szabályok alá vonnók, azon 10 milliónyi előleget, melyet kapott, kényte­len lenne visszaszolgáltatni. Mi egészen más szem­pontból tekintjük ezen előlegeket, és legyen nyu­godt a t. képviselő úr, hogy azon előlegeket, me­lyek a közös pénztárból az egyes földtehermentesi­tési alapoknak adattak, nem tekintem közös^reichs­activáknak, hanem olyan kiadásnak, mely a múlt­ban közös jótállás folytán a kincstárt terhelte. E megnyugtató felvilágosítás után arra ké­rem a t. házat, hogy ezen tételt annyivalis inkább méltóztassék megszavazni, minthogy ellenkező esetben a pénzügyminisztérium nem volna képes kifizetni az erdélyi kárpótlási kötvények kamat-

Next

/
Thumbnails
Contents