Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-325
62 CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) vidékek lakóit, kik szintén azon közmunkákat is j tartoznak megtenni, melyeket többi részei Erdély- | nek is megtesznek. És ebben fekszik a törvénytelenség, mely törvénytelenséget a t. háznak lehetetlen továbbá is fentartani. A mi a t. pénzügyminiszter úr által felhozott I azon más két indokot illeti, hogy Erdélyben a ! földadó kevesebb 0 /°-re szállíttatott, mint Magyarországon, és hogy a sóra nézve is kedvezményi ár engedtetett; következőleg ilyen rendkívüli terheket megtartandóknak véleményez: bátor vagyok alázatos véleményemet abban kifejezni, hogy nem azért határozta a t. képviselőház Erdélyben a földadónak '/„-ét kevesebbre, mintha ez által Erdélynek különös praerogativát akart volna adni, hanem átlátta az erdélyi i'öldadóprovisorium körül elkövetett azon hiányokat, melyeknél fogva az erdélyi földnek jövedelmenagyon aránytalanul számíttatott ki, elannyira, hogy ott a 29%-t behozni válósággal Erdélynek nagyobb terheltetése lett volna, mint Magyarországnak. A mi a sót illeti: engedje meg a t. miniszter úr, hogy erre nézve egy pár megjegyzést tegyek. Igaz, a t. ház kedvezményi árt adott Erdélynek a só tekintetében; de bátor vagyok tapasztalásból, szemmel látott tapasztalásból kifejezni azt, hogy a kedvezményi árnak Erdély népe nagyon kevés hasznát veszi. Ugyanis a pénzügyi igazgatóságnak illető orgánumai, kik most is legtöbbnyire külföldiekből állanak, ezen dolgot ugy kezelik, hogy akkor, mikor a t. ház 5 e / b-ad résszel szállította alább a só árát, Erdélyben fentartották az eddigi apró sóárulásokat, melyekből a köznép veszi a sót, ezek pedig s a velők egyetértő ott levő financz-had , a politikai administrationak minden közbejövetele nélkül, ugy szabályozták az apró sónak árát, hogy V 10-ed résszel fizeti most Erdély népe kevesebbel a só árát, mint a leszállítás előtt. Ez eredménye annak a törvénynek, melyben a kedvezményi ár megadatott. Én ennélfogva, t. ház, miután sem törvényesnek, sem méltányosnak nem látom ezen utvámok bár ideiglenes fentartását is, pártolom Gajzágó indítványát, s kérem a t. házat, méltóztassék ez utvámjövedelmet a költségvetésből kihagyni. Bónis Sámuel: T. ház ! Ha arról volna szó, hogy egy törvénytelen adónemet megszavazzon a t. ház, én ez ellen okvetlen fölszólalnék. A szó azonban jelenleg nem arról van. Mi nem vagyunk még tökéletesen normális állapotban. A szó most csak az ország jövedelméről van. Ha mi most itt ezen jövedelmét az országnak meg nem semmisítjük: vegyék erdélyi barátaink figyelembe azt, hogy micsoda segedelemmel járul az úrbéri kárpótlás fejében Magyarország az övékhez; vegyék figyelembe azt, hogy a jövedéki adót mennyire köny- | nyitette Magyarország nálok saját rovására. A baj nem itt fekszik, hanem ott, hogy most kétszeres kezelés szükséges a töltéseknél, a mi meg fog szűnni, ha a megyék rendeztetnek. Az az abnormis állapot, hogy a közmunkákkal nem a kormány, hanem a megyék rendelkeznek, a töltés felügyelése költségeit pedig viszi a kormány, holott minden közegek, melyek arra szükségesek, a megyéknél vannak és fizettetnek. Én azt hiszem, hogy ha a minisztérium a jövő törvényhozás elé mindjárt a megyék rendezése törvényét elő fogja terjeszteni, az ilyen kétszeres kiadások magoktól ki fognak maradni. Csanády Sándor: T. ház! A t. pénzügyminiszter úr nyilatkozata engem egyátalában nem győzött meg arról, hogy az ut- és hidvámoknak a budgetbe hozatala törvényeinkbe ne ütközzék. Ugyanis maga pénzügyminiszter úr oda nyilatkozott, hogy az ut- és hidvámoknak a budgetbe vitelét szentesitette a 65-ki törvény; de maga a pénzügyminiszter úr is elismeri azt, hogy ezen szentesitett törvény csak a f. év végéig tart: még is most a pénzügyminiszter úr jövőre nézve is kívánja megadóztatni túl a Királyhágón lakókat az ut- és hídvám által, mely adónem, szerintem, törvényellenes. És tehát Gajzágó képviselő itr indítványát pártolom. Gajzágó Salamon: T. ház! Mint indítványozó, azt hiszem, néhány szóval igénybe vehetem a t. ház figyelmét. (Halljuk!) Én már akkor , mikor a személyes kereseti adóról a múlt évben itten szó volt, kinyilatkoztattam azt, hogy én, mint erdélyi képviselő és mint erdélyi egyén. mindig és mindenkor szoros kötelességemnek fogom tartani, sem magamat, sem Erdélyt a szorosabb értelemben vett Magyarország rovására az adónemek s azon terhek alól, a melyek az állam polgárát, mint állampolgárt jogosan illetik, s melyeket az állam, minden polgárától jogosan megkövetel, ki nem vonni. Podinaniczky Frigyes b.: Én is fizetem. Gajzágó Salamon: Akkor kimondottam, hogy én csak akkor érzem magamat tökéletes öntudatomban, ha oly szemrehányásokkal, a milyeneket más többször hallottam: hogy Magyarország Erdély rovására igy meg amúgy megadóztatja magát, hogy Magyarország Erdélyért igy ugy sokat áldoz: többé nem találkozom. Ennélfogva nekem mai nap is igen roszul esett mind a pénzügyminiszter úr nyilatkozata, min'd t. Bónis képviselő úr azon megjegyzése, hogy miután Magyarország Erdély előnyére magát egyben másban megadóztatja, különösen a földtehermentesitési papírokban s a sóra nézve, tehát Erdély ne követeljen többet , hanem hagyja meg azon száz
