Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-324

54 CCCXXIV. OKSZÁGOSÜLÉS (November 25. 1868.) lomra a nemzetiségeket, mintha én a magyar faj- ! nak suprematiát kívánnék alkotni a többi nemzeti- | ségek fölé. Már a 4 8-ki törvények szerint, a kiváltságos jogok alkotmányos nemzeti jogokká váltak, s igy nem csak a született magyar képezi a nemzetet, hanem bármely nemzetiséghez tartozó honpolgár egyaránt tagja a politikai magyar nemzetnek, és pedig annyira, hogy a született magyar elesik igényeitől örökre, ha ész-, erő- és fáradozásban mások által tulszárnyaltatik. Ha hazafias érzelem és testvéri összetartás lelkesíti keblünket, bár különböző nemzetiség szülöttei, egyaránt erővel fogjuk hazánk fenállását és csorbulása nélküli épségét fentartani azon földnek, melyen annyiszor apáink vére folyt és a melyhez minden szent nevet egy ezeredév csatolt. Érdemes képviselő Deák Ferenczelső indítványát pártolom s a tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Borlea Zsigmond : T. ház! Már elmúlt 20 éve , hogy a szabadság, egyenlőség s testvériség magasztos nagy szavai az országban szerte hangoztattak. Azóta, t. ház, az ausztriai birodalomban s igy ez által Magyarországban is igen sok kormányrendszer s kormány változott, s ez utóbbiak nagyobb része, állitásuk szerint, mindnyájan a szabadság, egyenlőség s testvériség magasztos elveiből indulván ki, ezekről sokat beszéltek, azonban, fájdalom, az e hazában lakó s nagy többségben lévő nem magyar nemzetekre nézve ezen magasztos eszmék, melyeknek tettleges alkalmazása nélkül hazánk soha nagy, soha nyugodt s soha boldog nem lehet, mindig csak ezifra, üres frázisok maradtak. Ezen sajnos tapasztalat mellett is. habár optimistának nem mondhatom magamat, mégis, miután a t. háznak 1866-dik évben ő felségéhez intézett legalázatosabb felterjesztésében a nemzetiségi kérdésnek az igazság, méltányosság s testvériség szerinti megoldása igértetett, s miután at. ház ugyancsak 1866-dik évi ápril 21-kén tartott ülésében, midőn a bizottságokat szervező bizottmány javaslatának tárgyalása folyamában 14 román képviselő pótinditványt adván be, ennek tárgyalása alkalmával felszólalt magyar képviselők oda nyilatkoztak, hogy a nemzetiségi kérdés kölcsönös igazság, méltányosság s testvériség alapján fog megoldatni, Tisza László képviselő, pedig azon nyilatkozatot tette, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása, habár Babesiu Vincze képviselő nr óhajtása szerint soha, de azon nemzet kielégítésére fog megoldatni, melynek Babesiu Vincze is tagja, s Tisza László urnák ebbeli nyilatkozata a házátalános helyeslésével találkozott: kezdtem némileg re- | ményleni, hogy a nemzetiségi kérdés valóban a szabadság, egyenlőség s testvériség, ugy kölcsönös igazság s méltányosság elvén fog megoldatni. Azonban most, tekintve a nemzetiségi kérdés megoldása s a nem magyar nemzetek jogos kívánalmainak kielégítése iránt eddig tett lépéseket, ugy a bizottság munkálatát, nemkülönben a t. Deák Ferencz képviselő úr által beadott külön véleményi munkálatot, mely kettő elvben s lényegben semmiben s csupán szavak- s stylistikában különbözik, miért is én a külön papíron nyomatott két munkálatot csakis egynek tekintem, tehát tekintve e munkálatot s abban mindenütt érvényesíteni szándékolt azon veszedelmes elvet, hogy Magyarország tisztán s csupán magyar állam, s hogy ezen polyglot országban politikai nemzet és nyelv csupán s kizárólag a magyar lehet, fájdalommal kellett tapasztalnom, hogy a t. házban is folytonosan hangoztatott szabadság, egyenlőség s testvériség magasztos eszméi a nemzetiségi kérdés megoldásánál, mireánk nézve most. is csak a tengeri kígyóról szóló mese maradtak, melyről sokat s mindig szeretnek beszélni, de valóságban látni nem lehet. Igen, t. ház, tekintve a ház asztalára letett, a nemzetiségi kérdés elintézésére vonatkozó törvényjavaslatot, mely határozottan az általam előbb emiitett elvből indul ki, azon sajnos meggyőződésre jutok, hogy ezen javaslat sem a szabadság, sem az egyenlőség s testvériség, sem az igazság s méltányosság alapelveire fektetve nincsen, s ez, t. ház, nem csak a román képviselőket s a román nemzetet, de az országban nagy többségben lévő más, nem magyar nemzeteket sem elégíti ki , mert e munkálatban ezek politikai nemzetisége elismeréséről említés nem tétetik, és mert abban általok ép ugy, mint a magyarok által szeretett saját nemzeti nyelvük elnyomása és a magyar nemzetnek és nyelvnek azok feletti suprematiája világosan látható. S ezen törvényjavaslat a nem magyar nemzeteket ki sem elégitheti, mert — mint mondám — a bizottmány munkálata nincsen fektetve sem a szabadság, sem az egyenlőség elvére, mert ugy ezek, mint a természetjog ellenére, az országban politikai nemzetnek s nyelvnek kizárólag a magyart decretálván és ez által a többi nem magyar nemzetekre a magyar nyelvet s nemzetiséget reájok erőszakolván, ezeket nemzeti nyelvűk és nemzetiségűk fejlődésében gátolja, és igy ez által a magyar nemzet részére, a többi nemzetek rovására, oly szabadalmat alkot, mely a szabadság, egyenlőség s testvériség eszméjével egyátalában össze nem egyesíthető. Továbbá nem igazságos a bizottmány javaslata, mert mig a magyar nemzet részére, nemzetiség és nyelv tekintetében, kizárólagos politikai szabadalmat alkot, addig a többi nem magyar nemzeteket ezen igazságtalan s korszerűtlen szabada-