Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-324

CCCXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 25. 1868.) 53 az előrelátónak szabad jó akarata kifolyásaként jön tekintetbe. A mi pedig a nem-magyar nemzetek jövendő megmagyarosodását illeti, ennek kivibetőségét én azon töredékekre nézve, melyek elszórva a magyar nemzet által tömegesen lakott vidékeken találtatnak, nem tagadom, kivált ha a magyar nemzet, mint azt mi kívánjuk, a többi nemzetnek nem elnyomója, hanem vezéreként szerepelne, s igy a béke, az egyetértés áldásait élvezketnők; a nemmagyar nemzetek milliónyi és milliónyi tömegeinek megmagyarosithatását azonban, tekintettel nem csak azon lényeges körülményre, miszerint e nemzetek teszik az állam lakosságának többségét, hanem tekintettel geographiai helyzetünkre is, teljes lehetlennek tartom, ugy levén meggyőződve, miként Magyarország ép oly kevéssé lesz vagy lehet valaha magyar, mint Törökország lesz vagy lehet valaha török. Pártolom a Mocsonyi Sándor barátom által beuyujtott törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) JankOViCS Álltai: Az előttem szólott t. képviselő úr azt állitotta, hogy én a nemzetiségeket idegen csoportnak neveztem. Nem szükség ezt tagadnom; csak előadom saját szavaimat. Azt mondottam, hogy : „Magyarország külön származású honfiai;" ds meg vagyok győződve, hogy valamint a külön származást sem megbántásnak venni, sem kétségbe vonni nem lehet, ugy a honfiúi elnevezés is olyan, melyet mindenki közülünk magára vállal.(Helyeslés.) Makray László : T. ház ! Komoly megfontolással kell a nemzetiségi igények kielégítéséhez nyúlnunk oly időben, midőn az ország törvényhozó termében ilyen, állami életünket aláásó szónoklatok tartatnak; oly időben, midőn hírlik, hogy Oroszország fejedelme, Románia fejedelmével Erdélynek Magyarországtól való elszakítása iránt egyezkedtek. Elismerem, hogy a czár hatalmas befolyással bír Európa sorsának intézésében, de nem ismerhetek el oly jogot, melynél fogva a mi államig örökünket idegen örökösök közt földarabolhatná. Óhajtom, hogy mielőtt a románok az ilynemű hitegetéseket magokévá tennék, ismerjék az orosz birodalom politikáját. Oroszország vég czéijához tartozik ugyanis a Duna torkolatja és igy Konstantinápoly elfoglalása által a Dardanellák, tehát a keleleti kereskedés urává tenni magát. Elzárni Európa müveit népeit a Fekete tengeren való kereskedéstői annyit tenne, mint Európát meghódítani az orosz birodalom számára. Ezen czélját igyekszik Oroszország érvényesíteni, mikor a románokat Erdélybe, tehát Magyaroszágba való betörésre ingereltéti. (Nem áll! a szélső ha loldalon). Oroszország jól tudja, hogy a magyar, országa megcsonkítását nem tűrné, s épen az által véli czélját könnyebben elérni, ha két nemzetet véres tusába vezet, mely fajrokonsághoz nem tartozik, s mely két nemzet geographiai fekvésénél fogva, mint Európának előőrse, hivatva lenne, Oroszországot ilynemű törekvéseiben megakadályozni. Ezen ábrándos törekvés mellett van az orosz birodalomnak egy lidércz nyomása is, azt. i., hogy ha a magyar nemzet régi hatalmas állami létét a nemzetiségi súrlódások kiegyenlítése által érvény esitené, régi szomszédos társát, a lengyelt bilincseinek, melyekbe Oroszország zsarnoksága által veretett, széttörésére és szabadsága kivivására segítené : mert a magyar nemzet oly szabadságéi'^ küzd, mely az emberiség érdekeivel megegyez, s oly alkotmányt akar érvényre emelni, melyet nem egyedül, hanem az emberiséggel közösen kíván élvezni; Lengyelország helyreállítása pedig Európa békéjét s nyugalmát hozná meg s ez által létesítené az áldást, melyben Európa nemzetei a közös szabadságban egyesülhetnének. De ez annyira veszélyes az orosz birodalomra nézve, mint veszélyes volt ama nyil, mely Achillest sarkon találta, mert a szabadság sugara behatván Muszkaország sötétébe, könynyen a birodalom összeomlását eszközölhetné, vagy legalább megrázkódtatná. S ime ezen veszély ellen a román nemzetet kívánja pánczélul használni. I1}

T politikai nézetből indultam ki akkor, a midőn ajánlottam, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásához óvatos kézzel nyúljunk, nehogy egy téves fogás által ama tervezetében a magyar nemzet maga segítse Oroszországot; azt pedig, hogy a magyar nemzet állami létének öngyilkosa legyen, nincs Európa érdekében, s a nemzetiségek józan része sem kívánhatja, mert a magyar nemzet által ápolt szabadságot könnyen örökös szolgaság válthatná fel. A magyar nemzet, a magyar faj, nem csak nemzetiséget képvisel, hanem egyszersmind nemzetet is egyaránt. A magyar nyelvnek azért van megállani jogosultsága, mert megvan a nemzetnek, mely az államot alkotta, vannak elvek, melyek semmi ürügy alatt, semmi körülmények között nem változhatnak. A magyar nyelv ekliptikája az államnak, melynek rendszeres pályát futnia kell, a magyar nyelvet a magyar földnek bármely területéről leszorítani annyit tenne, mint a gondviselés által felállított rendszert megzavarni, mint az inakat elmetszeni, melyek az állam izmait összetartják. Én is akarom, hogy a magyar államban a nemzetiségek nyelvűket műveljék, ápolják és sokban érvényesítsék is, de a magyar államhoz oly viszonylagosan, mint az égi testek körében az őket külön pályán, de mégis elválhatlanul kisérő holdak ; azért előadásom ne vigye azon téves foga-