Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-324

4: CCCXX1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 25. 1868.) külön udvari kanezelláriát is (cancellaria illyrica) nyert, mint ezt egyébiránt az annak szamára 1690., 1691. és 1695-dik évben kiadott négyrendü szabadalmi leveleken kivül, az 1790., 1791. és 1792-diki országgyűlési tárgyalások, valamint az 1790—1791. XXVII. t. ez. és az 1792. X. törvényezikkek igazolják. Tudva van a t. ház előtt, miként a műveltség egyik fő emeltyűjének tekintendő német nemzet, melyről mi, a közoktatási tisztelt miniszter úr álliíása szerint, nem szoktunk soha megemlékezni, el is tekintve az ország nyugati részeitől, melyekre az 1588. XXXVIII. és más törvényezikkek vonatkoznak, el is tekintve az általa lakott számos királyi városoktól, melyekben nemzetiségét biztositá, valamint a Szepességen,ugy Erdélyországban is nemzeti területet s önkormányzatot nyert, mint ezt számos hazai törvényeinken kivül, a szepesi szászok számára 1271., 1312. és 1778-dik években, az erdélyi szászok számára pedig 1206., 1211., 1224., 1289. és 1317-dik években kiadott királyi szabadalmi levelek kétségen kivül helyezik. Tudva van a t. ház előtt, miként a jász-kun és az orosz nemzet a történelem tanúsága szerint, részint már a magyarok bejövetele előtt lakták, részint pedig a magyarokkal szövetkezve közösen szervezték e hazát, s azért, mint a magyar nemzet első szövetségesei kezdettől fogva külön területekkel, nemzeti önkormányzattal birtak, és az 1498. XLVII. t. cz.-ben együtt említtetvén (philistaei, cumani et rutheni) figyelmeztetnek, hogy a mennyiben a területeikkel szomszéd megyékben a békét felzavarni, illetőleg a jobbágyokat jövőre nézve is felszabadítani merészelnék, a nádor bírósága elé fognak idéztetni. Kétségen kivül helyezik ezen állítást a jászkunokra nézve számtalan, jelesül az 1407-dik évben Zsigmond király által kiadott, Albert, Korvin Mátyás, II Lajos királyok, végre Mária Terézia királynő által 1745-dik évben megerősített szabadalmi levél, valamint az 1485. XI., 1655. XLIV., 1659., LXL, 1751. XXV., 1791. XXV. és más törvényezikkek; az oroszokra nézve pedig mindenekelőtt azon ősi szokás, mely szerint területök „Ducatus" nevezete alatt adományoztatott s ezim gyanánt is használtatott ugy Szent Imre által, ki első hozta be az oroszoknak a királyi udvarnál évszázadokon át divatozott kitűnő befolyásos szolgálatát, s a történelem szerint mint dux ruissorum halt meg , valamint I-ső András alatt Béla, később Korvin János és az oroszok felett uralkodott erdédélyi fejedelmek által, kik a „dux de Munkács et Makovieza* czimét viselték. Igazolják ezt az orosz nemzetre nézve, el is tekintve berezeg Korijatovics Tódor és más vajdáinak történelmi jelentőségétől, azon királyi okmányok, melyeken a ,,dux ruthenorum" aláírva találtatik, valamint azon okmányok is, melyekben az oroszok vajdájának tisztjei említtetnek. Ilyen a többi között azon Fejér munkájában is (Codex diplomaticus) felvett György beregi főispán által 1299-dik évben kiállított igen érdekes okmány, melyben ez maga magát az oroszok vajdája tisztjének nevezi: „Nos Georgius eomes de Bereg, offieialis lenducis ruthenorum." Igazolják e'.t az oroszokra nézve a Magyarország szent királyaitól nyert szabadalmaknak többször, jelesül 1562., 157 3. és 1648-dik években kelt megerősítései; a királyoknak az orosz nemzet közönségéhez (universitati populorum ruthenorum) intézett leiratai, melyek közt az 1552-dik évben kelts a „notitiafundationisKoriatovicsianae" czimíí munkában is közzé tett, a nemzet közönsége és a hierarchia közötti viszonyokra vonatkozó leirat igen jellemző; továbbá Bereg megyének a rnunká.csi monostor alja megadóztatására vonatkozó 1747-dik évi hivatalos irományai, és számos hazai törvényeink: jelesül az 1500. XXIX., 1572. VI.. 1574. IV., 1613. XXXVL, 1618. XLV.IL, 168L LIL, 1687. XXVII. t. czikkek; kivált pedig a fenemiitett 1498. XLVII. t. czikk. Ezek szerint a tót és a román nemzet már a magyarok bejövetele előtt önálló állami életet éltek e hazában; a szerb és a német nemzet nagy részt később telepedtek le ugyan e hazában, de letelepedtek a nemzeti önkormányzat feltétele alatt; a magyar nemzettel eredetileg szövetkezett jász-kun és orosz nemzetek pedig, mint a magyarok első szövetségesei s a haza szerzésében részesei, kezdettől fogva külön nemzeti önkormányzattal birtak. Mind e nemzetek pedig, habár külön szerződések, vagyis szabadalmi levelek alapján, mégis miután ezek, tartalmok tanúsága szerint, a nemzeti egyéniség megóvására valának irányozva, mindig és mindenben egyenjoguaknak tekintettek, ősi alkotmányunk, Steph. decr. I. cap. 6. §. 3. azon elve szerint: „nam unius lingvae, uniusque moris regnum imbecille et fragile est," mely tovább magyaráztatik a 4-dik szakaszban : „Propterea jubeo te, fili mi, ut bona voluntate eos nutrias et honesté teneas, ut tecum libentius degant, quani alibi habitent." Megjegyzendő itt, miként azon ellenvetés, mintha itt a regnum a régimen helyett hibásan lenne használva, épen ez utolsó citatio által meg van czáfolva, de megezáfoltatik az a „lingva et mos" (nyelv és szokás) különbségének megérintése által is, miután e különbség igen helyesen fejezi ki azt, mit jelenleg is a külön nemzetek nemzetiségének szoktunk nevezni; s azért bátran állithatom, miként az ország külön nemzeteinek a természet-