Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-324
CCCXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 25. 1888.) 47 jogban ép ugy, mint a keresztyén vallásban gyökerező' egyenjogúsága, egyik alapelvét képezi országunk alkotmányának, mi egyébiránt onnét is kiderül, hogy Szent István, kinek atyja még a magyarok vezére (dux ungarorum) volt, nem a magyarok királyának (rex ungarorum), hanem eredetileg a „rex Pannoniarum, rex utriusque Pannóniáé" czimét vette fel, mely cziin később a „rex Ungariae" és még később a „rex Hungáriáé" czimmel ló'n felcserélve. Már azon 1836, óta törvényessé vált kifejezés „Magyarország" koránsem fejezi ki tüzetesen a közel egy évezreden át egyedül törvényesnek ismert „regnum Hungáriáé" eszméjét, sőt közelebb vagy legalább ép oly közel áll a „regnum hungarum vagy hungaricum" eszméjéhez; azonban ettől eltekintve, kétségen kívül áll az. hogy a „rex hungarorum, rex hungarus, rex hungarieus" (a magyarok királya, a magyar király) eszméje lényegesen különbözik a „rex Hungáriáé" (Magyarország királya) eszméjétől, a mennyiben amaz mintegy magában foglalja, ez pedig kizárja a magyar nemzetnek a többi nemzetek feletti uralmát; s azért teljes öszhangzásban áll alkotmányunk fenemiitett egyik irányelve a „rex Hungáriáé" ezimmel, s az indifferens bolt latin nyelvnek, mint az ország közvetítő hivatalos nyelvének közel egy évezreden át divatozott használatával. A fen elősorolt nemzetek fenállásáról s egyenjogúságáról tanúskodik az ország alaptörvényeit vagyis alkotmányát bővebben fejtegető hármas törvénykönyv 3-dik részének 25 fejezete is, midőn első bekezdésében a magyar s az evvel idő közben összeforrt, jász-kun (hungari. philistaei et cumani), továbbá a német (saxones et germani), a tót (bohoemi et selavi). a román (valaclii), az orosz (rutheni) és a szexdj (rasciani seu serviani et bulgari) lakosságról emlékezvén, e nemzetek állapotát a második bekezdésben: „Etquanivisomnesbae nationes" eredetileg egj^enlőnek, a paraszt lázadás (seditio rusticana) idejétől fogva azonban annyiban különbözőnek lenni állítja, a mennyiben e lázadás folytán némely nemzetek, ide nem értve a kiváltságos osztályokat, mint például a magyar nemzet, elveszték szabad költözködés! jogukat, mások pedig, mint például az orosz, szerb és jász-kun nemzetek, megtarták azt. Itt megjegyzendő, miként a törvény a paraszt j lázadás folytán nem az egyes személyektől, hanem 1 az egyes nemzetektől mint testületektől vette el a ! szabad költözködés jogát, világos tanúságául annak, hogy az egyes, az épen idézett törvényben felsorolt nemzetek minden időben jogi személyeknek tekintettek; megjegyzendő továbbá, miként evvel öszhangzólag az ugyancsak a hármas törvénykönyv 2-dik részének 3-dik és 4-dik fejezete szerint politikai tényezőként szereplő ország, illetőleg törvényhatóság népe (populus), minden nemzetek kiváltságos osztályaiból állott ép ugy , mint a római köztársaság kezdetén csak a patríciusokból vagyis nemesekből. De már a hármas törvénykönyv azt tartalmazza, miként apopvdus (nép) kifejezés alatt tulajdonképen aplebs (köznép) is értetik, miként tehát csak a fenálló kiváltságok alapján értettek e nevezet alatt improprie az akkori idők szellemében egyedül a kiváltságos osztályok; s igy valamint a római birodalomban befogadtattak később a nép (populus) sorába a nem nemesek is, ugy történt ez nálunk is, s azértképezi hazánkban 1848ótaaz ország öszves lakossága, vagyis minden nemzetek együtt véve a népet, vagyis az ország politikai tényezőjét. Ha nem e nép (populus), hanem ellenkezőleg bármely egyes, jelesül a magyar nemzet szerepelt vagy szerepelhetett volna valaha egyedüli országos politikai tényezőként: akkor Szent Istvánnak az alkotmány körülvonalozásakor nem Krisztusnak a jogegyenlőség szent elvére fektetett tanából, s az evvel mindenben egyező természetjogból, hanem a korán elveiből kellett volna kiindulni; akkor a „regnum utriusque Pannóniáé, Ungariae vagy Hungáriáé" helyett alkotni kellett volna a,,regnum hungarieum" nevet, mint tényleg létezik az „impérium turclcum;" akkor nem mind két Pannoniák, vagy Magyarország királyának (rex utriusque Pannóniáé, rex Hungáriáé), hanem a magyarok királyának (rex hungarorum) czimével kellett volna élni fejedelmeinknek, mint tényleg éltek ily nemű ezimmel a pogány magyar vezérek (dux hungarorum), mint éltek a többi, jelesül a német elemek teljes elnyomása után ilynemű ezimmel a franczia királyok (rex gallorum), s mint tényleg is él ilynemű ezimmel a törökök szultánja vagyis az igaz hívek padisáhja (turcarum zultanus). Akkor az ország alkotmányát fejtegető hármas törvénykönyvünk nem emlékeznék több egyenjogú nemzetekről, és az azok kiváltságosaiból, vagyis előkelőiből álló ország népéről (populus); hanem emlékeznék csak a magyar nemzetről, vagy épen egy politikai nemzetről, mit azonban a 15dik században alig értett volna valaki; s ily kifejezés használtatott volna a „nép" kifejezés helyett minden bizonynyal a későbbi.jelesül az 1848-dik évi törvényekben is, midőn az ország népe soraiba felvétettek a nem-kiváltságos osztályok is. De épen ennek ellenkezőjét találjuk nem csak fenemiitett alaptörvényeinkben s minden régibb okmányokban, hanem a hármas törvénykönyv elfogadása, illetőleg törvénynyé emelése után hozott későbbi törvényeinkben is. Eltekintve ugyan is attól, hogy az önállóvá
