Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-324
CCCXXIV ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 25.1868.) 45 kivül megilleti az aránylagos többségben levő magyar nemzetet; miként tehát kiválólag a magyar nemzet érdekében fekszik a nemzetiégi kérdés tüzetes, minden oldalról megvitatása, nehogy e részben oly határozatok keletkezzenek, melyek a honpolgárok egyetértésének megzavarása folytán hazánkat bizonyos előrelátható eventualitások esetére veszélybe dönthetnek. Vegye tekintetbe a t. ház, hogy azok után, miket tegnap és ma hallottunk, hogy mi idegenek vagyunk itt, hogy mi törekszünk az állam eldarabolásán, alkotmányunk felforgatásán sfb., kétszeres kötelességünk bővebben kifejteni álláspontunkat. Ezek előrebocsátása után bátor vagyok kijelenteni, miként én a nemzetiségi bizottság többségének akár a központi bizottság, akár Deák Ferencz igen tisztelt képviselő úr által lényegesen, s megvallom, igen czélszerüen javított törvényjavaslatát nem pártolhatom; hanem ennek ellenében a kisebbségi javaslatot kívánom a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatni, ugy lévén meggyőződve, miként ez inkább megközelíti a nem-magyar nemzeteknek, többrendü petitiókban nyilvánult, egyébiránt hazánk positiv törvényekben, sőt alkotmányunk irányelveiben gyökerező jogos igényeit. Eltekintve ugyanis a részletekből, melyek a részletes tárgyalás alkalmával módosíthatók, a többségi javaslat nem abban tér el a kisebbségi javaslattól, hogy a törvényhatósági területek kikerekitését, a nyelvek bizonyos területhez kötött uralmát, és a hivatalok, méltóságok, a nemzetek közötti aránylagos megosztását eVnem fogadván, az egyéni szabadság alapján kívánja megoldani a nemzetiségi kérdést, hanem abban tér el elvileg a kisebbségi javaslattól, miként hallgatással mellőzvén az ország nemzeteinek tényleges s törvényes létét, az egyéni szabadságnak a nyelv használata körüli lényeges korlátozására szoritkozik, s ez által alapját veti meg azon a legújabb időben mindinkább elharapózó törekvésnek, mely egyenesen tagadásba vévén a nem-magyar nemzetek létét, egyedül a magyar nemzetet ismeri el nem csak, hanem azt mint állítólagos politikai nemzetet igyekszik az ország népének, tehát az állam politikai tényezőjének, helyébe állítani. Én ezen eljárást a tisztelt ház és a törvényhozás eddigi eljárásával ellenkezőnek, az államra nézve nem csak veszélyesnek, egyébiránt méltatlannak, a positiv joggal, sőt magával ezredéves alkotmányunkkal is megférhetlennek tartom. A törvényhozás eddigi eljárásával ellenkezőnek azért, mert a törvényhozás kimondá 1861-iki felirataiban, hogy a nemzetiségek érdekeit kielégíteni, illetőleg azok érdekében mindazon engedményeket meg fogja tenni, melyek az ország egységével s integritásával megférnek, holott jelenleg, mint azt Dimitrievics barátom helyesen monda egészen más alapon indul a t. ház. Veszélyesnek azért, mert ez az emberi önző természetnél fogva kiirtja, vagy legalább nagyban apasztja az ország nem-magyar nemzetei kebelében a közös haza iránti szeretetet; s ezen az áldozalkészséget feltételező szeretet hiánya megfosztja a koránsem czél, hanem eszköz gyanánt tekintendő államot leghatalmasb, veszély idejében bármely nagyszámú s költséges hadseregek által ki nem pótolható támaszától. Méltatlannak, a positiv joggal, sőt magával j ezredéves alkotmányunk irányelveivel megférhetlennek azért, mert az ország nem-magyar nemzetei nagyobbára, mint ilyenek már léteztek e hazában a magyarok bejövetele előtt , némi részben a magyarokkal együtt szervezték, minden esetre pedig egy évezreden át közös erővel, egyaránti vér- s pénzáldozatokka] ótalmazták e hazát; mert ebből kifolyólag nem csak minden nemzet maga magát nevezte s nevezi nemzetnek itt is, Erdélyben is, Horvátországban is, hanem ugy nevezték azt hazánk positiv törvényei, s e nevezet alatt szerepeltek mindig s szerepelnek e mai napig alkotmányunkban, mint ezt nem csak a történelem, s az egyes nemzetek számára kiadott szabadalmi levelek, hanem mindenek fölött törvényeink kétségen kivül helvezik. Tudva van a tisztelt ház előtt, miként a 2 T / 2 millió lelket számitó tót nemzet a magyarok bejöveteléig független államot képezett, azóta superior Hungária, superiores regni partes nevezete alatt az ország törvényhozásában, igazgatásában s ótalmazásában mindig kitűnő részt vett, olykor, mint például Trencséni Máté, Korvin János (Sclavoniae, Oppaviae etLypthoviae dus) és a török foglalás idejében kiváló szerepet is játszott hazai történelmünkben. Tudva van a tisztelt ház előtt, miként a hasonlólag számos román nemzet már a római császárnak idejében hatalmas szerepet vitt, később a polgárokkal szövetkezve önálló államot képezett, a magyarok bejövetele után pedig sok ideig saját nemzeti vajdái által (vajvoda transalpinus, dux de Ordas et Fogaras) igazgattatott, és több ízben, kivált a Kun László király idejében történt tatár berohanáskor kiváló szolgálatokat tett a hazának. Tudva van a tisztelt ház előtt, miként a vitéz szerb nemzet, melynek egy része már a magyarok bejövetele előtt itt lakott, s törvényeinkben előforduló nemzeti despoták által kormányoztatott, és melynek másik része I-ső Leopold király által az ország védelme czéljából hivatott be, a törökök elleni harczban tett kiváló szolgálatainak elismeréséül, territóriumot, külön nemzeti igazgatást, sőt
