Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-324

4 4. CCCXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 25. 1868.) gyár hazájokat forrón szerető, választó testvéreim kebelét eltölti az igazságosság azon szelleme iránt, mely e javaslatot átlengi. A kor vezéreszméjének egyik jelszava a nemzetiségi tömörülés. Ezen eszmének bomlasztó és alkotó hatását az európai államszervezetre eltagadni nem lehet. A kötelességek ezen harczában, az uj közjog birkozandik a régivel, a fenálló régi egész erejével harczoland a felküzdó' uj ellen. Ezen eszme meg fogja akarni rendíteni a positiv állam kötelékeit, hogy foszlányaiból felépíthesse diadalának templomát; de a positiv állam Enrópaszerte már is ellenszerekről gondoskodik, a mint gondoskodik jelenben hazánk bölcsének törvényjavaslata. Ezen eszmének -— egész a méltányosság beihatáráig — nem szabad ellenállással találkoznia; félre azon politikával, hogy: „a ki téged kővel, te őtet mennykővel!" minden appellálás az erőre kihívás volna, mert ezt az eszmét, akarva nem akarva, elébb vagy utóbb, ki kell elégíteni. A műveltségben előre haladt állam, mely az észt és munkaerőt emelte mérvadó tényezőkké, megadta s megadni készül a nemzetiségeknek mindenütt lételök s művelődésük feltételeit: ez a XIX. század szabadelvű haladásának egyik mozgató ereje ; nem egyéb az, mint biztosítása az egyén ősjogának, akár az absolut uralkodók, akár az absolut parlamenti többség által lehető elnyomatása ellen. Pártolom Deák Ferencz képviselő úr nemzetiségi javaslatát, mert az helyzetünk s a kor igényeinek bölcs kifejezése, s mert látom benne azon elv valósítását, hogy a nemzetiségi igényeknek ott kell végződniök, a hol a haza integritása kezdődik ; pártolom e javaslatot, mert benne sem az egyes nemzetiségek praerogativáit, melyek az elérni szándékolt egyenjogúság helyett a korunk által antiquált privilégiumokat galvanisálnák uj életre, sem a nemzetiségek szerinti területek kikerekitését nem látom, de látom benne a nemzetiségi égető kérdésnek, legtermészetesebb alapon megoldását : az egyéni szabadság biztosítása alapján. A nemzetiségi területek s nemzetiségi zászló túlzott követelőinek boldogult Kazinczy Gábornak i életbőlmeritetthasonlatával felelek: a haza a nemzetiségi kérdésben hasonló a szivhez, mely szeretetében részesítheti az egész világot, de megosztva elvész. Nem kell állítanom, t. ház, mert ezt igen mélyen tisztelt cultusminiszter úr igen bölcsen bebizonyította, hogy aMocsonyi képviselő úr óhajtása szerinti, nemzetiségi területek kikerekitése, a nemzetiségek szétszórt geographiai helyzeténél fogva hazánkban biztosítaná a nyelv absolutismusát a kisebbség ellen, s igy szomorú anomáliák alapját vetné meg. Meg vagyok, lelkem mélyéből vagyok meggyőződve, hogy a nemzetiségi eszme ilyetén kielégítésével el lesz véve annak térj- és fesz-ereje, el lesz tompítva éle, mely e sokat szenvedett közös édes hazánk szivét járhatná keresztül; de igy bántatlanul fog elvonulni fejünk felett e villanyerő is, mint elvonultak a vallási viszályok. A kielégített, méltányosságig kielégített nemzetiség abban az arányban csillapodik, melyben műveltsége nőni fog, mely igy haszonleső izgatóitól menekülvén, elébb-utóbb belátja, hogy a politikai s társadalmi tényezők azonossága, az ezredéves történelmi együttlét, s ennek alapján kifejlett állami egyéniség, végre a közös jogi s a balsorsban testvéri megosztás erősebb kötelék., az állati fajrokonságnál. A nemzetiségi ügy ilyetén megoldásával, Isten kegyelméből s a nemzetiségek józanságából, teljesülni fog hallhatatlan Battyhány Lajosunk jóslata: „Magyarország addig fog élni, a meddig jogot adni s azt biztositani képes lesz.

44 A jövő majd fátyolt boritand azon korra, midőn a költő szerint „azon fáról tördösték a nemzetiségek a zöld gallyakat, melynek árnyékában pihentek hosszú századok alatt," s nem sokára minden egyes kijózanodott nemzetiség fáradhatatlan munkásává leend a közös édes anya, a haza jólléte s boldogságának. En , és ugy hiszem, hogy többi felföldi igen tisztelt képviselőtársaim is, örömmel megmondandjuk romlatlan érzelmű s egyszerűen nemes szláv testvéreinknek: íme a magyar, az édes testvér, nem nyúlt bele a haladás kerekébe , a magyar alkotmányosság hajnala meghozta a szlávnak is azt, mit tőle a 19 év sulycs éjszakája kegyetlenül elrabolt. Pártolom átalánosságban e javaslatot. (Helyeslés.) Dobrzánszky Adolf: T. ház ! A nemzetiségi kérdés szerencsés megoldásától függ, felfogásom szerint, hazánk belbékéje, tehát azon kelléke, mely nélkül állam czélját el nem érheti, hatalmassá, szabaddá nem lehet, sőt Európa jelen viszonyai között fen sem tarthatja magát. A nemzetiségi kérdés tapintatos megoldása tehát életfeltétele hazánknak, s azért buzgón kérem a t. házat, méltóztassék türelemmel kihallgatni bennünket, kik eltérve a többség nézetétől, annak ellenében saját nézetünket törekszünk érvényre juttatni. Vegye tekintetbe a t. ház, miként azon közös haza biztosítása forog kérdésben, melyet az ország minden nemzete egyaránt sajátjának szeretne ugyan vallani, melyben azonban a vezérszerep kérdésen