Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-324
CCCXX1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 25. 1868.) 48 tessenek, de ezt szükségesnek tartja a törvényhatósági jegyzőkönyveknél, fel- és átiratoknál, pedig az állam gyakorolja a felügyelő jogot a községeknél is. minden magyar jegyzőkönyv és magyar előterjesztés nélkül. 5. A községekben és törvényhatóságokban a minoritás joga meg van óva, de nem élhet hasonló joggal a minoritás az országgyűlésben; itt csak a majoritásnak joga érvényes.; 6. Horvátországban és a közös^ minisztériumnál gyakorolhatja az állam felügyelőjogát a nélkül is, hogy a jegyzőkönyvek magyarul is vitetnének ; de Erdélyben és más törvényhatóságoknál ezen jogot csak magyar jegyzőkönyv és magyar felirat mellett gyakorolhatja. Mindezek, uraim, előttem ellentétek, melyeket nem tudok megmagyarázni. De lássuk továbbá az érveket is, melyek a bizottmányi jelentésben ezen törvényjavaslatnak támogatására felhozattak. Azok közé tartozik a tekintet a jó és gyors közigazgatásra és törvénykezésre. Elismerem én is, hogy rendes állami életben jó és gyors közigazgatás és törvénykezés nem nélkülözhető kellékek; de tagadom, hogy ezen czél a jelen törvényjavaslat által átalában és a többségre nézve elérhető volna. Előnyös és könyebbitést nyújt ugyan minden magyar polgárnak hivatalos ügykezelésben, de hátrányos és terhel és nehezit minden hivatalos működést nem magyar ajkú polgároknál; tehát jó lesz 5 milliónyi magyarnak, de rósz lesz 7 millió különféle nem magyar ajkú polgároknak. De van még más szempont is, melyből tagadnom kell, hogy ezen törvényjavaslat jó és gyors igazgatást és törvénykezést eszközölhetne: mert átalában szaporitja, sőt megkétszerezi az alsóbb hatóságoknál és törvényszékeknél a hivatalos ügykezelést az által,hogy egy tárgyat még két vagy több nyelven is kidolgozni és kiadni kötelez: olyan tárgyak az Ítéletek, végzések, át- és feliratok, jegyző könyvek, mellékletek és igy tovább. Ez átalában nem könnyiíés, ez nagy terhelés és szaporítás, ez jó ^ á gy ors közigazgatáshoz és törvénykezéshez nem fog vezetni. En is kívánom a több nyelvű ügykezelést; de nem ugy, hogy egy tárgyat két vagy több nyelven Írjunk, hanem ugy . hogy egy tárgyat mindenkor csak egy nyelven , a közigazgatásban a többség nyelvén, és perekben a felek nyelvén vagy az illető bíró tetszése szerint akár melyik országos nyelven írjunk ; ez nem lesz ügyszaporítás, nem lesz költséges, de lesz igazságos. A bizottmányi jelentés még egy fontos érvvel támogatja a jelen törvényjavaslatot: ez az állami vagy nemzeti egység. Ezt az egységet, mtlyet én is fentartani kívánok , én magamnak nem képzelem másképen, mint az egész Magyarországnak egységét, magában foglalva minden nemzetiségeket is. Ezen nemzeti egység annál erősebb, annál tartósabb fog lenni, minél nagyobb lesz a hazaszeretet a sok ajkú népnél, és minél szívesebb lesz az egyetértés a sok ajkú nép között; de sajnosán még kell vallanom , hogy a jelen törvényjavaslat nem fog közelebb vinni azon czélhoz. Nem veszt semmit Magyarországnak egysége, ha a főhatóságok és főtörvényszékek a népnek több országos nyelvén szerkesztett írásait elfogadják és a magok nyelven ellátják; nem veszt semmit, sőt nyer, ha a nemzetiségekkel kibékül, valamint Ausztriával is kibékült a nélkül, hogy jogaiból vesztett volna. FŐ czélja ezen törvényjavaslatnak az volt, hogy nyugtassa meg a nemzetiségeket, hogy adja és hagyja nekik is, mi az övék: mert a munka által szerzett jogok épen oly érvényesek , mint az örökségi jogok; ezeket kívánja az igazság, ezt igéri a felirat 1866-bol a legmagasabb trónbeszédre, azt ígérvén Magyarország, hogy Erdélynek külön jogait elismerni és megtartani fogja. Sz. István magyar király azon nyilatkozatának : „unius linguae regnnm fragile et imbecillum ," még ma is van értelme, mert Magyarország csak azon sok nyelvek és nemzetiségek segítségével lett az, a mi most, és azokat még ma sem nélkülözheti. Jól tudom, hogy a nemzetiségek is Magyarországnak nagy hálával és köszönettel tartoznak, hogy Magyarország táplálta őket és Magyarországgal együtt felvirágoztak: erről a mostani pillanatban sem felejtkeznek meg, és a magyar nemzetnek elsőségét és vezérletét most is örömmel elfogadják; de követelik drága anyanyelvűk használatát hazájokban a testvériség és jogegyenlőség megigért alapján. Nem akarok több politikai okba bebocsátkozni , de hivatkozom e tekintetben igen tisztelt cultusminiszter urnák „a nemzetiségekről" szóló munkájára és teljesen helyeslem ebbeli nézeteit. Hiszem és elvárom, hogy a t. ház ezen tárgyra nézve is épen azzal a megfontolással és előrelátással fog eljárni, mint a kiegyezkedésben Ausztriával, mert ez hasonló fontos tárgy. A felhozott okokból a központi bizottság törvényjavaslata ellen nyilatkozom. Plachy TamáS : T. ház! A mélyen t. Deák Ferencz képviselőtársunk által tegnapi napon a ház asztalára letett törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, s azt pártolva, kötelességemnek tartom felszólalni, hogy kifejezést adjak azon hálaérzelemnek, mely szlávajku, de ma6*
