Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-324

42 CCCXX1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 25. 1868.) ból 5-ik szakaszában megígérte, hogy Erdélynek mindazon külön törvényeit és szabadságait, melyek a teljes egyesülést nem akadályozzák, elfogadni és fentartani kész lesz. Tudva van, hogy nemzetiségem jogosítva van , anyanyelvét nem csak községi és törvényhatósági minden tanácskozásaiban , hanem a közigazgatás és törvénykezés minden ágaiban is, érintkezéssel a főkormányszékkel és főtörvényszékkel, mindenütt használni és gyakorolni. De fájdalommal veszem észre, hogy nemzetiségemnek eddig élvezett törvényes municipális és nyelvbeli jogai most Magyarország által kérdésbe vannak hozva oly időben, mikor biztosan vártunk, hogv Magyarország az 1848-ik törvények ereje és azok iránti tiszteleténél fogva ígért szavát be fogja váltani. Ezek törvényes okok , melyek köteleznek engemet ezen törvényjavaslat ellen nyilatkozni; de ha históriai törvényes jogomat nem nézem is — ámbár Magyarország olyan jogokat mindig tiszteletben szokott tartani — még akkor is ezen törvényjavaslatot sem igazságosnak, sem czélszerüuek nem tarthatom : mert ellenkezik a természeti joggal. Maga a természet minden embernek , minden személynek jogot ád a maga sajátságában élni és létezni. Ezen sajátságokhoz tartozik első rendben a nyelv , és jogosítva van minden ember a maga anyanyelvét nem csak egyénileg . hanem azon testületekben is, melyekben él, használni és gyakorolni. Tudjuk mindnyájan, hogy az állam és a kormány a népért alkottattak és a népért léteznek , nem forditva; kötelessége tehát az államnak is ezen természeti jogát az embernek elismerni, és megengedni, hogy a nemzetiségek, érintkezésben az állammal is , anyanyelveket egyénileg és testületileg használhassák. Ezen természeti jogból következik , hogy az államnak is, mint legfőbb testületnek, joga van a maga tulajdon nyelvét is mint ügykezelési nyelvet használni . de mindamellett köteles a nemzetiségektől egyénileg vagy testületek által beadott iróniáitokat és mindenféle Írásokat, ha azok nem állami nyelven Írattak is. elfogadni és a maga tulajdon nyelvén ellátni és a néppel közölni. De ellenkezik továbbá ezen törvényjavaslat a törvényes jogegyenlőséggel, mely jogegyenlőség csakugyan aztkivánja,hogy anemzetiségek.nyelvre nézve is egyenlő joggal bírjanak a magyar nyelvvel, mely azt kivánja.hogy nem-magyar ajkú községek és törvényhatóságok épen ugy használhassák anyanyelvöket.mint a magyar törvényhatóságok és a magyar állam a magyar nyelvet: mert a törvényhatóságok és a községek nem állami testületek, nem állami intézetek , különben elvesztenének a nemzetiségek minden befolyást, minden jogot. Ez nem volna csak nyelvbeli előny, ez jogvesztés volna a legfontosabb ügyekben. De a jelen törvényjavaslat azt követeli a törvényhatóságoktól. hogy az ügykezelési nyelv kizárólag mindenütt a magyar legyen, hogy továbbá a jegyzőkönyvek, más nj elvek mellett, mindenesetre magyarul is írassanak , és ezen követelést indokolja az állam felügyelő jogával. Ez az állítás merőben igazságtalan és helytelen, az okoz legnagyobb zavart a fogalmakban. Hiszen, uraim, eddig is gyakorolta az állam felügyelő jogát a nélkül, hogy az ügykezelési és jegyzőkönyvi nyelv minden törvényhatóságoknál vagy kizárólag magyar , vagy magyar is lett volna: hát vajon nem gyakorolhatja ezen jogát továbbra is ugy, mint eddig történt? Vajon nem követelhetnek a nem- magyar ajkú törvényhatóságok annyit. hogy az állam az ő nyelvűket is értse? Hiszen az állam a népért létezik és nem a nép a kormányért! Hát mi lenne a törvényhatóságok autonómiájából ? A nemzetiségek háza a községek és törvényhatóságok : ott, azt gondolom, őket illeti a jog az ügykezelési és jegyzőkönyvi nyelvet meghatározni. Nem akarom ezt tovább fejtegetni. Hiszem, hogy magától értetődik, hogy az állam felügyelő jogánál fogva, nem rendelkezhetik maga az állam a törvényhatóságok házában is ; s tudjuk azt is, hogy az állam Horvátszágban közösügyi dolgokban gyakorol felügyelő jogot a nélkül, hogy a horvátországi törvényhatóságok a jegyzőkönyveket és feliratokat magyarul is irnák. Ezen törvényjavaslat ellentétben áll továbbá nem csak a tényleg fenálló viszonyokkal. hanem saját elveivel is. 1. Magyarországban és Erdélyben, oly nagy különbség létezik épen a népnyelvre nézve, hogy tán épen lehetetlen egyformaságot követelni és létre hozni, s a mi egynek jó , rósz volna a másikra nézve , mert magok a viszonyok igen különbözők. 2. Ellentétben áll magával ezen törvényjavaslat , mert megengedi a több nemzetiségi nyelvek használatát községi és törvényhatósági tanácskozásokban, de ezen jogát a nemzetiségeknek nem akarja elismerni országgyűlési tanácskozásokban, ámbár ezen jogot is elismerte Horvátországra nézve. 3. A törvényjavaslat továbbá szükségesnek tartja a soknyelvű hivatalos ügykezelést az alsóbb hatóságoknál és alsóbb törvényszékeknél, de nem ismeri el ezt a szükséget vagy kötelességet a főhatóságoknál és törvényszékeknél, ámbár ezen hivataloknak is ugyanaz feladatuk, mert mindnyájan csak a népnek érdekében működnek. 4. A községeknél tovább nem tarja szüki ségesnek, hogy a jegyzőkönyvek magyarul is vi-