Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-324
CCCXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 25. 1868.) 4l országot földarabolva, a különféle ajkú népiségeket egymással szemközt állítja, nem a nemzetiségi szabadság eszméjének hanem a reactiónak kifolyása. Óhajtom hinni, hogy e teremben senki gines, ki a nemzetiségi kérdést mint eszközt akarná fölhasználni bizonyos tendentiák, annál kevésbbé azon álmok létesítésére, melyeknek közlése által némely román lapok oly szánandóan nevetségessé tették magokat; de ha mégis volnának , azokat figyelmeztetem , hogy a mi a hatalmas osztrák absolutismusnak az erdélyi románok és szászok, s fájdalom! más népfajok segedelmével sem sikerült, t. i. Magyarország államiságának megsemmisítése, annál kevésbbé sikerülbet az ma , midőn már a Lajtán tul is tapasztalják, hogy bizonyos tendentiák pártolása gyorsan megboszulja magát, midőn a Lajtán tul is átlátják, hogy az önmagára támaszkodó Magyarország érdeke azonos a dynastia érdekével, annál kevésbbé létesülhet, mondom, ma, midőn Magyarországnak törvényesen megkoronázott királya van, ki az ország államiságát és épségét esküvel biztosította. E küzdelmet, melyben vagyunk, kiállotta Európa minden nagyobb állama. De kérdem, melyik állam története mutathat fel annyi loyalitást az idegen ajkú népek irányában , mint Magyarország ? Hol van példa rá, hogy bizonyos befogadott népcsoportnak status in statu engedtetett volna? akár ha tekintjük az 1848-iki, akár a jelen törvényhozó testületet, mely minden engedményekre kész a külön ajkú népek irányában, az államegység veszélyeztetése nélkül. Igen, t. ház, mi küzdöttünk az ország közös szabadságáért, nem kiméivé semmi áldozatot vérben és vagyonban, s mindamellett, hogy ázsiai népfaj vagyunk, nem követjük azon szokást, mely Ázsia nem egy néptörzsénél ma is fönáll, mely szerint ha valaki valamely bűnt követ el, annak sirjára minden elmenő követ dob, hogy bűnének emléke örökittessék. Mi, t. ház, fátyolt, és ha kell, pokróezot dobunk a multakra; s miután győztünk, baráti jobbot nyújtunk azoknak is, kik ellenségünkkel szövetkezve küzdöttek e hon szabadsága ellen, a sikert pedig ugy tekintjük mint közvagyont, melyből a hon minden lakója érdeme szerint osztozik, nem csak, hanem azon felül is. Hisz ismerek számosokat, fényes hivatalokban , kik bizonyára nem foglalnák el azon állást, melyben vannak, ha magyarok volnának. Annál fájdalmasabb, hogy találkoznak ezen emberek közt olyanok, kik feledve, hogy ezen állást azon nemzet kormányától nyerték , melynek szándékolt üdvös reformjait a helyett hogy elősegítenék, mi elutasithafJan kötelességük volna, gátolni törekszenek. KKPT. H. NAPLÓ. 186 5 / 8- SIEzen tényekkel szemben nem igazolható eljárás tőlök tagadni azt, mi tagadhatatlan: hogy e földön, melyet Magyarországnak nevezünk, melynek államiságát annyi vészteljes százdokon át fentartottuk, hogy, mondom, e földön tagadni akarják azon állást, melyet egy ezred év bizonyitványa szerint megérdemeltünk , s mely minket elvitázhatlan jog és törvény szerint megillet. Mert valamint nem ismerek államot meghatározott politikai nyelv nélkül, ép ugy nem képzelhetem Magyarországot magyar közigazgatási nyelv nélkül. De követeli ezt a magyar államjogon kívül a gyakorlati szükség, a politikai egység , a helyes közigazgatásnak pedig conditio sine qua non-ja. A mondottakból világos, hogy a kisebbségi javaslatot nem pártolom. Midőn ezt ismétlem, négy pontra figyelmeztetem az aláirottakat: az első, hogy minden túlzás önmagában hordja kimaradhatlan vesztének elemeit ; másodszor, hogy történeti múlt és geographiai fekvés hatalmasabb kapocs mint a nyelv, mert az egyiknek alapja vér, a geographiai fekvés pedig hatalmunkon felül álló törvény, mely előtt mindenkinek capitulalni kell; harmadszor, hogy a történelmi jog oly szent az államok életében, mint a tulajdonjog a magánjog körében,az egyik vagy másiknak megsértése a társadalmi rendnek felbomlása lenne: negyedszer figye 1 meztetem különösen , a mit egészen elfeledtek, hogy minden hozandó törvénynek egyetlen egy biztosítéka van, mely mindem támadásnak, jőjön az fölülről vagy alulról ellent áll, a már hozott törvények szentül megtartása. Ezek után pártolom a bizottság többségének javaslatát. mert ez által biztosítva látom hazánk minden ajkú polgárainak minden nemzet s valláskülönbség nélkül a polgári jogok teljes élvezetét, s továbbá tágas tért látok engedve minden ajkú népeknek nyelvök gyakorlatára az ország politikai egyeségeinek megóvása mellett. (Helyeslés.) Eitel Frigyes: T. ház! Kötelesnek érzem magamat, a szőnyegen levő tárgyhoz szólani : mert azt sem igazságosnak sem czélszerünek nem tartom. Nem uj jogok megszerzésére emelem szavamat, hanem csak megtartására annak, mire nemzetiségem már jogosítva van. Az 1791-beli XIII. törvényezikk, a Leop. diploma 3 dik pontja, valamint az első art. 1847ből a szász németet Erdélyben nem csak átalában minden municipalis jogok megtartásáról biztosítja, hanem különösen arról is , hogy anyanyelvét minden közigazgatási és törvénykezési ügyeiben használhassa. A magyarországi Vll-ik törvényezikk 18486
