Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-324

40 CCCXX1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 25. 1868.) mint az országgyűlésnek a vég perczeiben; azért bár röviden, de mégis kötelességemnek tartom e kérdésben fölszólalni, s tekintettel a vidékek külön igényeire igen röviden Mosony megyét megemlíteni, mely megye hazánk végső szélén fekvén már helyzeténél fogva minden kereskedési és üzleti viszonyaiban a szomszéd örökös tartományok népeivel, és azok fővárosával szorosabb és folytonos összeköttetésben van, mint saját hazánk belsejével. Ezen megyének 75,000 lélekből álló népességének csak igen kevés része, t. i. csak 8000 magyar ajkú, 12,000 horvát, és 54,000-nél több német ajkú, s mégis e megye saját kebelében nemzetiségi kérdést és viszálkodást soha sem ismert , (Éljenzés) sőt a kísértések és üldöztetések idejében is annak minden egyes [polgára legnagyobb büszkeségének tartotta magát szivben és lélekben igaz magyarnak vallani. {Éljenzés) Sőt meg vagyok győződve, hogy a jelen körülmények közt is azon jogokat, melyeket az előttünk fekvő törvényjavaslat a nemzetiségeknek megad, ők azon mérvben, a mint abban foglaltatnak, igénybe venni sem fogják. Részemről tekintve, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatok közül a központi bizottság s Pest belváros nagyérdemű képviselőjének előterjesztett törvényjavaslatai egymással fő elveikben megegyeztethetők , s a köztök levő eltérések megvitatása inkább a részletes tárgyalás alkalmával van helyén : azokat elfogadom. Meg vagyok győződve, hogy hazánkban ezeknek, főképen az utóbbinak minden kielégíthető igényeket kikeli elégiteni, mivel Magyarország, mely alakulásától fogva annyi századon át mindig egy egységes országot képezett, a bevándorolt és itt letelepedett más nemzetiségeknek oly jogokat biztosított , melyeket nem Európa , de széles e világon egyik ország sem adott meg, oly ország sem , mely az utóbbi időben más kisebb tartományoknak elfoglalása s beosztásából alakult; és igy én meg vagyok győződve, hogy kívánni ugyan többet lehet, de jogosan követelni nem. Elfogadom továbbá ezen törvényjavaslatot azért, mert kifelé is ezen törvényjavaslat, mely nem féltékenységet és bizodalmatlanságot foglal magában , hanem méltányos és engedékeny , fényes bizonysága annak , hogy a magyar nemzet 1848-iki és 1867-iki átalakulása által is azon traditionalis jellemét, mely neki „a nagylelkű nemzet" melléknevét megszerezte, el nem veszté, melynek is ezen törvényjavaslat által egy ujabb, sehol fel nem található bizonyítványát adjuk. Azért én ezen törvényjavaslatot méltányolva, a kisebbségi törvényjavaslat ellen pártolom és elfogadom. (Helyeslés.) FabritinuS Károly: T. ház! Távol vagyok attól, ko^y a magyar nyelvnek, mint állami nyelvnek használata ellen legkisebb kifogást is akarjak tenni; de az előttünk fekvő törvényjavaslat által az erdélyi szászok munieipalis nyelvjogát biztosítva nem látom, a mivel, ha azon törvény a szászoknál is mindjárt életbe léptetik , akkor alig lenne egyetlen egy szász tisztviselő és lelkész azon törvény követeléseit teljesíteni képes. A szászok uj jogot nem követelnek, csupán a már 7 századon át munieipalis életükben gyakorolt, s az ország egységével, s a kormánynak s a közigazgatás gyakorlati lehetőségével s czélszerüségével, úgyszintén az igazság gyors és pontos kiszolgáltatásával megegyeztethető jogukban megtartását, 't. i. német anyanyelvűkét, mint szabályozó , hivatalos nyelvét a törvényhatóságok s egyházuknál, hol szászok laknak. A szászok német anyanyelvüket oly buzgalommal szeretik, mint a magyarok a magokét. Ez nekik a legdrágább emiékök, melyet a messze maradt szülőföldjükről, az uj telepitvényekre magokkal hoztak, s itt a legnagyobb viharok közepett, ugy mint a mongolok, törökök s tatárok idejében hűségesen megőriztek. A szászoknál ezen német nyelv egyetlen közbenjárója a szellemkiképezésnek; ezen nyelvet feláldozni, önkéntesen feláldozni nem szabad nem is lehet, mert a hol az elhalt, ott a magyar elemnek haszna sohasem volt,ott ennek helyébe nem a cultura.hanem a vadság lépett. Valamint tehát a német nyelv használata Nagy Lajos és Mátyás király ok uralkodása alatt Magyarország nagyságának csorbulást vagy kárt néni okozott, ugy biztosan remélem, hogy ama dicső koronázott királyok unokái abban semmiféle veszélyt sem a magyar nemzet !sem Magyarországra nézve látni nem fognak, ha a szász törvényhatóságoknál és a szász egyházban , mint eddig ugy ezentúl is a német nyelv, mint hivatalos nyelv, megmarad. Bátor vagyok tehát Börnches Frigyes képviselőtársam indítványát pártolni. Tury Gergely: T. ház! E hon minden ajkú polgárának elutasithatlan hazafi kötelessége e hon területi épségének és államiságának megóvása. Ez okon nagyon kellemetlenül lepett meg engem, hogy a ház által a nemzetiségi ügyben kiküldött bizottságnak lehető legszabadelvübb javaslatát nem méltányolva, oly javaslat tétetett le a ház asztalára , melynek létesülése hazánk területi épségét s ez által azon kapcsot is , mely hazánkat három század óta az osztrák dynastiához csatolta, veszélyeztetné. Oly államban , mint Magyarország, hol egy politikai nemzetiség mellett több apróbb népiség lakik, ezen népek küzdelme önálláságukért nem lehet törekvéseiknek vég czélja : mert a nemzetisé[ gi kérdésnek olynemü megoldása, mely Magyar-