Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-324
CCCXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 25. 1868.) 39 —- fejlődése előmozdítására nézve — igen korlátolt tér engedtetett a n} r elvnek; mi több, néhány pontozat nyíltan azt czélozza, hogy a nemzetiségek idővel ez országban elenyésztessenek. Az egész törvényjavaslatot bizonyosan a haza jövőjére nézve veszedelmes szellem lengi át, melyet nekem — nem tekintve nemzetiségi állásp jntoinat — mint e haza polgárának meg kell támadnom ; e szellem : a merev centralisátio szelleme. Igen, uraim ! csak ha a merev centralisátio lenne ez országnak meg nem változtatható politikai programja, csak akkor volna elfogadható e törvény, mert ekkor ugy kellene hangzania. De én részemről kétségbe vonom e tendentiák czélszerüségét, jogosságát és szükségességét. Önök ez által világos ésnyilt ellentétbe jönek és pedig nem csak hazánk múltjával, mely a decentralisátióban s a selfgovermentben találja fenállása és függetlenségének garantiáját. Önök hatalmas szellemeket provocálnak harczra: az idők szellemét hiyják ki önök a küzdtérre ; egyenlőtlen és minden remény nélküli harczot kezdenek oly ellenfél ellen, mely előtt még eddigien minden hatalom — bármily nagy volt legyen is az — meghajolt, visszalépett. A centralisátio, mint szabadságellenes kormányforma felett kárhoztató Ítéletét márkimondá a történelem. E centralisátio ma-holnap sehol sem ütheti fel már sátorát, hol a népek szabadok akarnak lenni; annál kevésbbéegypolygloít országban. Hogyan, uraim ! minkef, kik a politikai okosság és belátás példányképeiül akarunk tartatni, minket került volna ki azon figyelemreméltó jelen- I ség' k ? azon jelenség,, mely szerint már egész Európában , a legtöbb centrálisát államban: Francziaország-, Olaszország-, sőt magában Poroszországban is inogni kezd a föld a centralisatiónak vas lábai alatt, s hogy ott, hol lassankint a centrali- i satió ellen reagáltatík, ez, azon decentralisátió felé hajol, mely a népek szabadsága s anyagi jóllétére nézve a legtörhetetlénebb. S önök akarják azt ma mint jót és szabadelvűt elfogadni, mit a polgáriasuk világ közvéleménye elitélt? önök kísérlik ezt meg a legválságosabb pillanatban ? veszélyeknek közepette, mi minden oldalról fenyeget bennünket, az elégedetlen nemzetiségek haragjának közepette merészelnek önök oly experimentáláshoz fogni, mely egy absolut katonai állam összes erejének nem sikerült? s ezen experimentumot önök egy alkotmányos állam szerény s a szabadság által korlátolt eszközei által akarják elérni ? T. ház! Ha a négyvennyolczadiki törvényeket csakugyan komolyan fen akarjuk tartani; ha a személyszabadságot, a sajtószabadságot s az egyleti jogot becsülni akarjuk; s ha végül a municipiumok s megyéknek csak árnyát is akarjuk megőrizni: akkor ezen nemzetiségi törvényjavaslat keresztül vihetlen. Miért teremtsünk hát ujolag egy provisoriumot ? Hisz bírunk az eddigi helyhatósági és megyei autonómiában, mely ugy is kicsinyben és nagyban a nemzetiségek szerint van felosztva, ezeknek kielégítésére biztos eszközzel, a nélkül hogy az államegységet veszélyeztetnek. Terjeszszük a nyelvnek jogát a municipiumban ép ugy, mint a megyében; terjeszszük a törvényszékeknél legalább a második fellebbviteli bíróságig: s ekkor e kielégített s kibékitett nemzetiségek Magyarország nagyságát és jövőjét minden időkre biztosították. Mi, uraim, egy baljóslatú forduló ponton állunk. A szokott eszmékhez való szoros ragaszkodás, s annak törvény általi biztosítása, mi csakis szabad erkölcsi erő és művelődési képesség által biztositható — tudniillik néptörzsének jövője — önöknek ép ugy. mint nekünk keserű csalódásokat eredménvezhet. Ne feledkezzenek'meg önök ama szabadságot nem szivelő ellenekről, kik fáradhatlanúl és ernyedetlenül működnek a hatalom elnyerhetésén, kik — higyék el nekem — sötét terveik megvalósításában sokkal erősebbek és előhaíadottabbak, mint önök hiszik, s kik azonnal kész kárörömmel használnák fel tévedéseinket. Higyék el nekem, uraim, hogy távol a multak reminiscentiáitól, ép ugy a miként egykor én loyalis ellenfelük voltam, ma szintén annyi loyalitással a testvéri megértést és egyetértést óhajtom, s ennek létesithetésén fáradozom. De ép azért, mivel ezt óhajtom, nem engedhetem meg, hogy öncsalatás és öncsalódá3nak tegyék ki magokat, s ez akkor volna, ha azt hinnék önök, hogy csak egyesek, hogy csak egy roszindulatn agitátió opponál e törvénynek: ellene van ennek az egész szerb nemzet, mert jogait s nemzeti érzelmeit látja benne sértve. Ezen, a mi sorsunkra felette fontos pillanatban arra kérem önöket. legyenek igazságosak, hogy megmenthessék a szabadságot. Én azouban nemzetbelieim közvéleményének adván kifejezést, sem az előttünk fekvő központi bizottságnak törvényjavaslatát, sem Deák Ferencz t. képviselőtársam javaslatát el nem fogadhatom. Befejezésül még csak azt jegyzem meg, hogy a szerbeknek államszerződéseken alapuló különös állására, és jelesül a határőrvidéki kérdésnek remélhetőleg nem sokára bekövetkező megoldására való tekintettel, a törvényhozás részéről nemzeti jogainknak különös figyelembe vételét remélem. Jankovich Antal: T. ház! Elismerem, hogy a t. háznak ideje soha se volt oly drága,
