Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-337
446 CCCXXXVII. ORSZÁGOS hogy a 122-dik szakasz a 123-dikhoz esatoltassék ? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Ráday László gróf jegyző (olvassa a 124 — 128-dik szakaszát, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 129-dik szakaszt.) Királyi Pál előadó: A központi bizottság ezen 129-dik szakasz elé a következő kitételt óhajtja ígtattatni: „Ha az elnök azon kijelentésére. hogy szólásra többé senki sincs feljegyezve , szólani kivánó ekkor sem jelentkeznék, a szavazás előtt." Elnök: Elfogadja a t. ház e hozzátélellel 129-dik szakaszt? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik. Ráday László gróf jegyző (olvassa a 130dik szakaszt.) Királyi Pál előadó: A 130-dik szakasznak második sorában a központi bizottság e két szót: „tárgyalás közben" kihagyatni javasolja, és a harmadik sorban e szó után ..végett" hozzá tétetni kívánja e szavakat „a szavazási kérdés feltévése előtt/' Várady Gábor : T, ház! Épen az előző szakaszban fogadta el a t. ház a központi bizottság azon javaslatát, hogy a szakasz elé ezen kifejezés illesztessék : „Ha az elnök azon kijelentésére, hogy szólásra többé senki sincs feljegyezve, szólni kivánó ekkor sem jelentkeznék a szavazás előtt," stb. Ezután következik, annak meghatározása, hogy kik szólhatnak ezen tárgyhoz, kiket illet a zárszó V Itt azonban a 1 30-dik szakaszban kihagyatni véli azon kifejezést „tárgyalás közben" és igy a miniszterek bármikor is szólhatnak. Ez azonban ellenkeznék a 129 dik szakaszszal, mely szerint az utolsó szó a központi bizottság és a különböző bizottságok előadóit s az indítványozókat illeti. Volt már eset rá, t. ház, hogy az ezen tárgyra vonatkozólag felmerült kérdés iránt a ház többsége oly formán határozott, hogy midőn már az inditványozó s a központi bizottság előadói kifejezték zárnyilatkozatukban magukat, a minisztereket aszó többé nem illeti. Kérve a t. házat, hogy a 130-dik szakasz eredeti szerkezetét meghagyni méltóztassék, a központi bizottság részéről javaslóit módosításhoz nem járulhatok. Királyi Pál előadó: Arra. hogy a központi bizottság a 130-dik szakasz második sorában előforduló e szavakat: „tárgyalás közben" kihagyatni indítványozza, a tanácskozások alkalmával tett tapasztalásaink vezettek. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy az 1848-diki törvények ezeket mondják: „a miniszter bármikor kihallgatandó." Nehogy tehát továbbra is kétes maradjon: mikor szólhat a miniszter? és, hogy világosan kifejeztessék, hogy bármikor kérhet szót, de csak a szavazási kérdés föltevése előtt: hozta a. központi bizottÜLÉS. (December 8. 1868.) ság az általam előbb előadott szerkezetet javaslatba. Ghyczy lglláCZ: T.ház! Igaz, hogy a 1848diki törvényekben ben van . hogy a miniszterek kérhetnek bármikor szót; de azon törvényben ben van az is, hogy a ház magának alkothat szabályokat, s a ház nem adta meg a miniszternek az utolsó szót. Ezt igy magyarázta később a gyakorlat is. Annálfogva én részemről az eredeti szerkezet megtartása mellett szavazok. Beák FereilCZ: Azt hiszem, a minisztériumnak s illetőleg a miniszternek épen a parlamentáris kormány s felelősség eszméjénél fogva meg kell adni azon jogot, hogy az utolsó szó az ővé legyen. A miniszteren kivül az utolsó szó az indítványozót illeti. Már most igen könnyen megeshetik, a mi meg is történt: hogy az inditványozó épen azért, mert utoljára szól, oly dolgokat hozhat elő, melyekre a minisztérium szükségesnek tartja felvilágosítást adni, vagy felelni. Ettől akarjuk elzárni ? Hát mi veszedelem van abban, ha a minisztériumnak joga van utoljára szólni ? Attól félünk talán, hogy az utolsó szólás a ház többségét más véleményre fogja birni ? Ha okokkal teheti ezt a miniszter, akkor óhajtanunk kell, hogy ez történjék meg; azt pedig föltennünk nem lehet, hogy ok nélkül más véleményre hajolna a ház. Az én véleményem e tekintetben az: hogy a minisztertől, még az inditványozó utáni is. a szót megtagadni nem lehet. (Helyeslés.) Csanády Sándor: T. ház! Én az előttem szóló képviselő ur nézeteiben nem osztozom: mert ; nem hiszem, ü hogy bárki is csalhatatlan legyen: nem hiszem azt a miniszterről sem. Ha netalán a miniszterek végbeszédükben olyas valamit mondanának, mit az inditványozó, vagy a javaslat előadó képes lenne megczáfolni; ha indítványozó elesik ezen jogától, hogy a miniszter által mondottakat megczáfolhassa: akkor azon esetben talán a képviselőház, megtörténhetik, nem ugy szavazna, mint különben szavazott volna. Én tehát kívánom, hogy a miniszteri felvilágosítás után is, az indítványozónak engedtessék meg a zárszó. Ghyczy Kálmán: Csak arra akarom a t. ház figyelmét felhíui, hogy nem áll egészen az, a mit t. előadó úr mondott: mintha az 1848-ki III. törvényezikk 28-dik szakaszában az mondatnék, hogy a miniszterek bármikor szólhatnak. E törvénynek XVIII.czikke csak ennyit mond: „Aminiszterek az országgyűlés mindegyik tábláján üléssel birnak és nyilatkozni kívánván, meghallgatandók. 1 ' Arról tehát nincs is, de nem is lehet szó, hogy, a miniszter nyilatkozni kívánván, meg ne hallgattassák. A szabályban csak arról van szó, hogy; mikor nyilatkozhatik a miniszter? Az 1848-
