Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-336

428 CCCXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 7. 19B8.) szüntettessék, hanem csak arra nézve is, hogy ezen magánjognak azon részei, mint a melyek legnyomasztóbban hatnak, a melyek a nemzet geniusával legnagyobb ellentétben vannak, megszüntettessenek. Ily körülmények után az én csekély véleményemmel nem járulhatok a központi bizottságnak jelentéséhez, hanem pártolom a külön véleményt, mely itt felolvastatott. Tisza László: T. ház! Igen röviden kívánok e tárgyhoz szólani. Szólanom kell annyival inkább, hogy — mint a központi bizottságban a Vll-dik osztály előadója — én is utasítva voltam a felolvasott kisebbségi véleménynek pártolására. Ha a t. ház figyelemmel méltóztatott meghallgatni a felolvasott törvényjavaslatot, már magokból az aláírásokból láthatja, hogy ez nem pártkérdés ; de láthatja azt abból is, hogy az osztrák törvények hatályának az erdélyi területen való megszüntetésére nézve nem csak majdnem minden törvényhatóság folyamodott, részint a hongyüléshez, részint a minisztériumhoz, de folyamodott azért 1861-ben még maga az erdélyi — a mint nevezni szoktuk volt — fenséges gubernium is, a melynek minden tagját valósággal az unió teljes végrehajtása iránti szeretettel vádolni nem lehet. Hogy szükséges az osztrák anyagi törvénynek az erdélyi részekben mielőbbi megszüntetése, engedje meg a t. ház ennek igazolására néhány példát felhoznom. Szükséges, például : mert midó'n a hazai törvénynek értelmében — ha nem csalódom — az elévülés 32 év: az erdélyi részekben fönálló törvényekben ez elévülési idő hol 30, hol csak 3 év. Szükséges, mert maga a váltóképesség is máskép fog az erdélyi részekben s hazánk többi részeiben állni, ha a törvényjavaslat elvettetik; másképen fog állni Csúcsán, mint a vele szomszédos Feketetón; máskép Magyar-Egregyen, mint Zilahon, a miből eredhető zavart részletesen elősorolni felesleges. Utalok még részletezés nélkül az örökösödési törvényekre; utalok a büntető törvényekre, melyefenek egyéb hibáját nem is emlitve, csak azt emelem ki, miszerint megszabja a büntetések minimumát és igy tökéletesen elveszi a bíróságoktól a bűntények erkölcsi beszámithatásának jogát, s azt, hogy hiában találja meg a kárvallott elorzott vagyonát bárkinél, az neki, az osztrák törvények szerint vissza nem adatik, ha a tényleges tulajdonos egyszerű vásárczédulával igazolni birja, hogy ő azt vette, s az igazi tulajdonos ütheti bottal kárának nyomát. Felemlítem, hogy Erdélyben jelenleg semmi kereskedelmi törvény nincsen, s kérdem : milyen üzlet fog ebből kifejlődni? a vasutakat nem is emlitve, ha az illető fuvaros, ki még Feketetón megengedem a hiányos, de mégis meglevő magyar kereskedelmi törvények alatt áll, Csúcsán már, úgyszólván, Vogelírei lenne. Sem helyes eljárásában nem védelmezi megtámadások ellen senki, sem helytelen eljárásában nem büntetné. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy nem lehetetlen ezen törvényeknek behozatala, t. ház, arra nézve röviden csak arra utalok, hogy vérünkbe átment régi hazai törvényeink századokig fönállottak és egy pennavakarintással behozták helyettök az osztrák törvényeket. Sokat szenvedtünk, sok nyomorúságot állottunk ki, mig azok hatályban voltak; de bajos lenne bebizonyítani, hogy ez épen valami roppant izgalmat vagy zavart okozott volna.De közelebb jövök a kérdéshez. Nem említem meg azt, hogy egyes megyék 1861-en behozták az osztrák törvények ellenében a régi törvényeket Erdélybe, hanem megemlítem a Szilágyságot, melynek Magyarországhoz való visszacsatoltatása által re ipsa minden külön törvény, minden átmeneteli utasítás nélkül azonnal keddről szerdára életbe léptettetett az osztrák törvények helyett az alaki törvény, és hivatkozom magokra a szilágysági képviselőkre, méltóztassék őket megkérdeni s meg vagyok róla győződve, nagyobb részük azt fogja mondani, hogy ez, mint minden változás, talán némi bajjal járhatott ugyan, de valóságos veszedelem belőle semmi esetre sem származott. Azt mondják, hogy nem lehet behozni az itt érvényben levő törvényeket az erdélyi részekben, mert a megyék ott másképen vannak rendezve. Ha figyelemmel megnézzük a hozott törvénykezési szabályokat, azekban ezen különbség ki van egyenlitve, mert pl. a szolgabírói bíráskodás reá van bízva az egyes bírákra, és megvallom, ezen rendelkezésben magában a minisztériumnak azon óhaját látom, hogy az alaki törvényekkel együtt az itt divatban levő anyagi törvényeket is behozza Erdélybe, a miben, hogy csalódtam, fájdalommal kell elismernem. Ezeket egyszerűen felemiitvén, még egy kérdést vagyok bátor a t. házhoz intézni. (Halljuk!) Erintettem a jus eriminálét. Említettem egy néhány hiányát anélkül, hogy a részleteket vizsgálni igyekeztem volna, anélkül, hogy a Magyarországban szokásban levő büntető törvénynek dicsőségét megénekeltem volna. Mindamellett, miután tudjuk azt, hogy maga az ausztriai törvényekre nézve egyedüli illetékességgel biró törvényhozás a Reichsrath, az osztrák jus-criminálénak igen tetemes kijavítását eszközölte, például csak azt az egyet emlitve fel, hogy Mangelan Beweis-féle eljárások megszüntetésével nevezetesen javította azt: bátorkodom kérdeni a t. háztól, vajon a szegény erdélyi részekben — miután, azt hiszem, egy sincs köztünk, ki a reichsrath módosításait akarhatná oda be-