Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-336

422 CCCXXXV], ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 7. 1868.) adásait, és miután azok osak két részre oszoltak, azokra, t. i., kik keveslik vagy sokalják azt. mi általam javaltatik, természetesen az annyira diósért logika követelményei szerint nem várhattam egyebet annál, hogy törvényjavaslatom részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Tehát itt is bebizonyult az t. ház, a mí az életben igen sokszor megtörtént, az t. i., hogv az emberi logika sokszor csütörtököt, mond, és most itt is az történt. (Derükség.) A ki kevesli azt. a mit én kívántam, vagy sokalja, íagadhatlan, ,hogy az lényegére nézve helyesli javaslatomat. Es az átalános tárgyalásoknak mi czélja, ha nem az. hogy a hozandó törvénynek szüksége elismertessék? Es ez esetben ki merné ezt tagadni'? Én legalább nem hallottam, hogy valaki felszólalt volna az ellen, hogy erre szükszég van. De ha szükség van ily törvényre. miért nem fogadják el az átalános tárgyalásnál azok, kik azt hiszik, hogy sok, a mi benne van. Hiszen előttük áll a részletes tárgyalásnál azt megnyirbálni. S miéit nem fogadják el azok, a kik keveselik'? Ki akadályozza őket, én legalább nem, ha mindazon esetet be akarják is igtatni, melyek például az angol megférhetlenségi törvényben előszámlálvák. T. barátom Pulszkynak uem sok felelni valóm van: mert ő igaz ugyan, hogy terjedelmesen beszélt, de mindjárt a pálya kezdetén kitörvén. nem is számíthatott arra, hogy jutalmat nyerjen. Kitört pedig valóban: mert azon kezdte, hogy törvényjavaslatom által a választók joga van korlátozva ; én ezt egyébnek nem tulajdonithatom, mint annak, hogy az eredeti szerkezetet olvasta el csak és azt hitte, hogy én az eredeti szerkezetbő] puskázva, plágiumot követtem el, vagy hogy az első indítványozók szánalomból, azért, hogy egyszer már én is terjeszszek elö egy törvényjavaslatot, kölcsönözték azt nekem, melyben az mondatik, hogy akik királyi kinevezéstől függő hivatalokat viselnek, nem válszthatók. Ha figyelmesen olvasta volna át a niódositványt, nem hiszem. hogy ily állítással állott volna elő', mert ezen módosított törvényjavaslat épen az ellenkezővel kezdődik, azzal t. i , hogy a választó választható is, tehát a választók jogát nem akarja korlátozni. Pulszky Ferencz: De korlátozza. Nyáry Pál: Megint kitört! (Derültség.) Igen tisztelt barátom Eötvös József előadásából kitűnik, hogy ő a valóságos, az igazi szabadelvüségnek szinvonalán állt most is ; mert figyelmeztette a házat, hogy egy megférhetlenségi törvény alkotása nem lehet pártkérdés oly országban. mely parlamentáris kormányzattal bir: mert a parlamentáris kormányzatnak természetéből foly, hogy a többség sem mondhat egyebei, mint a kisebbség: „ma nekem, holnap neked/' Én tehát épen nem jöhetek azon gyanúba ezen törvényjavaslat előterjesztése által, mintha a mostani többséget akarnám megtámadni általa,roert hiszen,ha azt akarnám, akkor magát a parlamentárismus fóelvét kellene előbb megtámadnom. Eddig tökéletesen egy értelemben vagyok a t. cultusrninister úrral; de sajnálom — ámbár örömest megengedem — miszerint szép lelke a fensőbb regiókba ragadta, hogy a prózai valóság s az emberi természet gyarlóságáról megfeledkezve, azt monda, hogy utoljára is a függetlenség nem biztositható törvény által, s az egyedül az individualitástól függ. Ez állítás által önmagával jött ellenkezésbe : mert, ha nem csalatkozom, beszéde kezdetén azt állitá, hogy a megférhetlenségről hozandó törvény elmaradhatlan egy alkotmányos országban. Igaz! vannak magasztos lelkű egyéniségek, vannak, kik, mint Curtius, a haza javáért a megnyílt föld torkába vetik magukat, semmi reménynyel arra, hogy megmeneküljenek ; van példa arra is, hogy egyBrutus sokkal jobban szeretvén hazáját, mint gyermekeit, miután azok részesekké lettek a köztársaság* elleni összeesküvésben, elitéltetésöket nem bizta idegen bíróra, sőt még a halálos Ítéletet is rajtok önmaga hajtotta végre s igy megfeledkezett benne a polgár az atyáról. T. ház, azt kérdem, vajon t. barátom, ha összeesküvést büntetni kell, kivánná-e rendszerint az eljárást oly törvényszékre bizni, melyben mindig atyák legyenek gyermekeik birái ? Én ezt nem hiszem, annál kevésbé hiszem, mert ily törvényszékekből törvény által nem ok nélkül rekesztettek ki az atyák . testvérek és atyafiak. Mi ebből a következés? Az, hogy egy állam ily rendkívüli, ily csak századok hosszú során is csak ritkán feltűnő egyéniségekben rendszerint nem keresheti biztositékát, hanem kell keresnie biztositékát a közönséges . emberiségtől is megkívánható kötelességérzetben. T. ház ! Sokkal fontosabb ezen törvényjavaslat, semhogy nézetem szerint azon alapeszmén, mely e törvényjavaslatban foglaltatik, oly könynyen átsikamoíhatnánk. Fontos ezen törvényjavaslat épen ez órában. Ezen törvényjavaslatnak czélzata az, hogy egy parlamentáris kormányzattal biró országban a képviselő-testület függetlensége biztosittassék. Csak néhány perczczel az egész ház felkiáltással fogadta t. igazságügyi miniszter urnák nyilatkozatát, mely szerint tegnap a katonai bíróságra vonatkozólag a ház elé terjesztett s már egy részben tárgy akis alatt volt t. javaslatát maviszszavette. (Zaj. Nem áll!) Visszavette, t. ház, és visszavette azon törvényjavaslatát, melynek tárgyalásakor e házban — nem jól mondottam — a ház legnagyobb részében, a kisebbségnek ellenvéleményét már türelmetlenül hallgatták s némileg -