Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-336

CCCXXXVL ORSZÁGOS ÜLE^. (December 7.1868.) 421 íási jognak megszorítását kellene kívánnunk, mint a törvényhozó-testület függetlenségének csonkítá­sát. (Helyeslés a baloldalon.) Nem folytatom, t. ház, mert tudom, hogy van­nak még utánam felírva, a kik szintén nem állanak el a szótól, és ha nem jelenteném is ki, magától ér­tetik, hogy Nyáry Pál javaslatát pártolom. De en­gedje meg a t. ház, utoljára kifejeznem azt, mi talán beszédem elején lett volna helyén, hogy én e törvényjavaslatot még egy mondattal szeretném megtoldatni, azzal t. i.: hogy a papok is rekesztes­senek ki a választhatóságból. (Elénk tetszésnyilvá­nítások a baloldalon.) Elnök: Nyáry Gyula báró a főrendiház ré­széről üzenetet hozott át. (Halljuk!) Nyáry Gyula b. főrendi jegyző (az elnöki szék elé áll): Mélt. elnök, t. ház ! A főrendiház a képviselőház által tárgyalt és elfogadott törvény­javaslatokat, nevezetesen a tiszavidéki vaspálya­társaság tartozásának törlesztéséről, az 1861. évi államköltségvetésről, továbbá a vasutak és csator­nák építésére felvett kölcsön hovafordításáról, végre a Ljonsko-polje terület ármentesitési költségei be­szedésére az 1868. évi XXV. törvényczikknek kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatokat tárgyal­ván, azokat mind lényegben, mind a részletek­ben elfogadta: az erre vonatkozó jegyzőkönyvi ki­vonatokat van szerencsém tiszteletteljesen át­nyújtani. Mihályi Péter jegyző (olvassa a főrendi ház jegyzőkönyvi kivonatát) Elnök: Tudomásul vétetik. A pénzügyi bizottság részéről fog jelentés tétetni. Pulszky Eerencz előadó: T. ház! Van szerencsém a pénzügyi bizottság jelentését beadni a kereszthegyi vízvezeték tárgyában, melyre néz­ve Stoll Károly képviselő interpellátiót adott be, (Olvassa a pénzügyi bizottság jelentését.) Elnök: Nem tudom, a t. ház kinyomatását rendeli-e el a bizottság jelentésének, és azt kí­vánja-e, hogy a t. képviselő úr által beadott in­ditványnyal együtt tárgyaltassék ? (Helyeslés.) A függő-adósságok ellenőrzése tárgyában végbement szavazás eredményének kihirdetésére vonatkozó jegyzőkönyvi pont fog hitelesittetni. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa.) Elnök: A méltóságos főrendekhez Paiss An­dor jegyző úr fogja átvinni. Most folytatjuk a napirenden levő törvény­javaslat fölötti tárgyalást. BeniCzky Gyula: T. ház! Nem akarván ') Lásd az Irományok 447-dik számát. olyanokat ismételni, mik e tárgyban már elmon­dattak és szerintem a túlsó oldalról tett ellenvetések elvtársaim által eléggé megczáfoltattak, még csak egyetlen egy érvet vagyok bátor at. barátom Nyá­ry Pál által beadott törvényjavaslat mellett fel­hozni. (Halljuk!) Elvitázhatlan és az egész világ ál­tal elfogadott jogi elv az, hogy senki maga magának bírája nem lehet. A parlamenti fogalom és gya­korlat szerint a kormány birája a parlament. Ta­gadhatatlanul az országgyűlés joga és kötelessége a kormány eljárása felett ellenő'rködni; e felett roszalást vagy helyeslést mondani ki. Ezek után kérdem, t. ház : nem szatira-e, midőn az ország­gyűlésen a kormány eljárásáról vau szó, ha a kormánynak 40 — 50 alárendelt hivatalnoka az országgyűlésen, mint képviselő ül, és ha, a mig incompatibilitási törvényt nem alkotnak, tekin­tetbe véve azon számtalan módot és eszközt, mely a kormánynak rendelkezésére áll, hogy saját embereit képviselőkül választassa, félni lehet attól, hogy ezen szám még tetemesen szaporodni fog? Nem szatira-e, mondom, a hivatalnokok légiója a képviselőházban, mind megannyi képviselő, a kor­mány eljárása és így közvetve, saját tetteik és Íté­leteik felett maguk mondják ki a helyeslést ? To­vább nem akai'va a t. ház kegyes türelmével visz­szaélni, azon óhajtásomat fejezem ki, hogy Nyáry Pál t. barátom törvényjavaslata részletes tárgya­lás alá vétessék és törvény erejére emeltessék. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra többé senki sem levSn fel­írva, az indítványozó úr a zárszót fogja meg­tenni. Nyáry Pál: Keveset fogok szólani az egyes ellenvetésekre, de keveset még átalánosságban is, mert a hol a közvélemény megszólalt, egyeseknek csak viszhangozni lehet a közvéleményt, de in­dokolásukra többé szükség nincs. Mily erős, mily hatalmas e részben a közvélemény, bizonyítja az, hogy a tárgyalásoknál kitűnt, miszerint az ellen­véleményüek mindenike a közvélemény, nyomása alatt érezte magát, s ez volt oka annak hogy egy sem támadta meg a törvényjavaslat lényegét,hanem azt állította egyrészt, hogy ez a törvényjavaslat nem elegendő a törvényhozás függetlenségének biztositására, s ezért még több megférhetlenségi esetet kellene a törvénybe felvenni; másik része pedig azt állította, hogy sokalja azon eseteket is, melyeket én kívántam ez úttal törvénybe igtatni. Mit jelent ez, t. ház, egyebet, mint azt, hogy min­denki meg van győződve, hogy a törvényhozás­nak függetlennek kell lenni. A függetlenség pedig az által eszközöltetik , hogy a törvényhozásba másnak, mint független nemzeti képviselőnek, be­folyása ne legyen. Figyelemmel hallgattam a megtámadok elő-

Next

/
Thumbnails
Contents