Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-336
CCCXSXV1. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 7. 18(58.) 415 fogadva, akkor két kérdés fordulhat még elő: t. i. az, hogy vajon a Nyáry Pál képviselő úr által beadott törvényjavaslat jó-e vagy nem? a másik pedig: vajon a jelen idő alkalmas-e arra, hogy egy ily törvény most alkottassák ? En azt tartom, hogy Nyáry Pál indítványa felett ítéletet mondani nem az átalános, hanem a részletes tárgyaláskor lesz ideje; de miután ily törvény alkotását már most elkerülheti en szükségesnek vélem, kivánom, hogy az elv elfogadása után, kezdjük meg a részletes tanácskozást. Az incompatibilitás elvét elfogadom. Nem kivánom a házat sokáig untatni, hanem megjegyzem azokra nézve, melyek itt mondattak, a következőket: Az mondatott, hogy az idő rövidsége végett a most hozandó törvény nem lenne tökéletes. Ugyan kérem, nem volt-e ezen országgyűlés folyama alatt számtalan ily eset? Szabad legyen hivatkoznom arra, midőn az országgyűlésnek legnevezetesebb momentuma volt, t.i.midőn az 1867-ki XII-ik törvényczikk megszületett. Az idézett törvénynek a bázba való behozatalakor volt e valaki, a ki azt mondta volna, hogy az tökéletes? Nem azt méltóztattak-e a képviselő urak mondani, maga a központi bizottság, mely akkor jelentést tett, nem azzal indokolta-e a törvényjavaslat elfogadását, hogy az ugyan nem tökéletes, azt tovább kell fejleszteni, hanem a jelen körülmények közt elfogadandó ? A másik argumentum, a mit Várady János képviselő mondott, hogy milyen anomália lesz az, ha az alsóház kitiltja kebléből a kinevezett tisztviselőket, mig a felsőház legnagyobb része kinevezett tisztviselőkből áll: ez szerintem nem ok arra, hogy ki ne tiltsa az alsóház a kinevezéstől függő hivatalnokokat; hanem igenis ok arra, hogy ujjal mutassunk annak szükségére, hogy a felsőház mielőbb újra rendeztessék. A t. cultusminiszter úr igen szépen jellemezte: minőnek kell lenni egy tisztviselőnek; ismeretes országszerte jelleme és hazafiassága, nemes tulajdonai, s nem csoda, ha mindenkit önmagából kiindulva ítél meg; de szintén ha minden ember, minden hivatalnok olyan volna, minőnek azt a miniszter úr festé, ha az emberek tökéletesek volnának, akkor törvényre sem volna szükség. A mi a cultusminiszter urnák azon megjegyzését illeti, hogy ő nem találna okot arra, hogy ha egyik vagy másik minisztériumában alkalmazott egyén ellene szavazna, hogy azt azért hivatalától elmozdítsa: figyelmeztetem a házat, miszerint ha a miniszter alárendeltjeit nézeteik nyilvánításában nem gátolja, hogyan történik mégis, hogy a pénzügyminszterium tagjai a pénzügyminiszter által körlevélben hivattak fel, hogy tartózkodjanak hírlapokban bár mi néven nevezendő írástól és nyilatkozástól ? Ez köztudomású dolog-; nem is lehet, nem is szabad azt rósz néven venni: mert, nézetem szerint az máskép nem is lehet. Igen természetes ebből az a conseqentia, hogy e házban a kormány hivatalnokai a kormány ellen nem szólhatnak. Pártolom Nyáry Pál képviselő módositványát. Szlávy József: Ha akkor, midőn magamat a szólásra felirattam, tudtam volna, hogy még annyian szólnak előttem, talán nem is írattam volna fel magamat; de minthogy már felirattam magam, legyen szabad a fenforgó tárgyra nézve némelyeket elmondanom. {Halljuk!) Én feszült figyelemmel szoktam kisérni a t. ház tanácskozásait, figyelemmel kísérni a ház egyes szónokait. s ezek közt különösen Halász Boldizsár tisztelt képviselő urat is ; mégis, daczára megfeszített figyelmemnek, ezelőtt egy órával elmondott beszédéből nem bírtam egyebet megérteni, mint. hogy jobb a valami a semminél. Ebből ugy látszik, nagyon könnyen lehet megítélni, hogy annyira ki van már fáradva a háznak figyelme és türelme, hogy legkitűnőbb szónokait sem hallgatja már meg. Nem értvén egyebet beszédéből. mint hogy jobb valami a semminél, kénytelen vagyok ezt ugy kiegészíteni, s hiszem is, hogy ez volt az ő okoskodásának lényege, bog}- ő sem ismeri el ezen törvényjavaslatot tökéletesnek, de mivel mindig jobb a valami a semminél, és mivel időnk sincs egy tökéletesebb törvényjavaslat alkotására, elégedjünk meg azzal, a mi előttünk fekszik, mert ez legalább valami, s így jobb a semminél, (Helyeslés.) Helyeslem ezen elvet, sőt azt hiszem, nemcsak a jelen országgyűlésen követjük azt, hanem követtük ezelőtt is, s követni fogják a jövő országgyűléseken is. És valóban nagyon csodálatosnak is tűnnék fel, ha azon elvet követnők, hogy azért, mert nem alkothatunk egyszerre minden tekintetben tökéletes müvet, ne csináljunk egyátalában semmit. De bátorkodom kérdeni, vajon jobb-e egy netalán létező hiányt ugy pótolni, hogy azáltal egy másik roszat idézünk elő? Mert itt nemcsak pótlásról van szó, vagy talán egy már létező műnek kiegészítéséről, hanem oly törvényről, melynek életbeléptetése által, ha szabad ezen német közmondást alkalmaznom: fürdővel együtt tán a gyermeket is kiönthetnők, ha t. i. véletlenül többet mondunk, mint maga Nyáry Pál és Halász Boldizsár képviselőtársaim akartak mondani. Azt kérdik, miért nem akarja a jobboldal az incompatibilitás kérdését tárgyalni, és miért hivatkozik mentségül az idő rövidségére, holott más törvényjavaslatokon az utóbbi napokban oly hamar keresztül ment? Bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni, hogy mindazon törvényjavaslat.
