Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-336

416 CCCXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 7. 1868.) a melyeken az utolsó időben keresztül mentünk, nem adtak alkalmat ily éles és ily hosszas discussiókra, és épen tegnap forgott fen egy törvényjavaslat, melyre nézve ugy látszott, hogy egyetértés létre nem jöhet, és mi történt? tudtomra ezen törvényjavaslat visszavétetett. Tehát azon vád, hogy a jobb oldal azért nem akar belebocsátkozni ezen törvényjavaslat tárgyalásába, mert átalában nem akarja, hogy e tárgyban törvény keletkezzék, és az idő rövidségével csak takaródzik : talán nem egészen alapos vád; hanem, az én nézetem szerint, a jobboldal azért nem akarja ezen törvényjavaslatot tárgyalni , mert az előterjesztett törvényjavaslat hiányos. Ha előbb lett volna az incompatibilitásról törvényjavaslat beadva, nem kételkedem, hogy ezt tárgyaltuk volna. Az előterjesztett törvényjavaslatban az ineonipatibilitás csak egyesegyedül a kormány hivatalnokaira terjesztetik ki. De méltóztassanak meggondolni, hogy itt talán több is van mondva, mint a mennyit mondani akarnak. Minő okok hozattak fel a törvényjavaslat mellett? A függetlenség hiánya, és az, hogy egy ember két munkát nem teljesíthet. Ezen két érvben van központositva az egész okoskodás: az volt mondva, hogy a kormány által fizetett egyén nem lehet független, és hogy két hivatalt egyszerre nem viselhet, vagyis két helyet egyszerre be nem tölthet. Berzenczey László: És két fizetést nem húzhat! Szlávy József: A mi a függetlenséget illeti, az már jobbról is balról is megvitattatott. Mi tulajdonképen a függetlenség? En nem tudom jól definiálni, mert azt hiszem, oly ember, ki valóban független, teljesen, tökéletesen független, hála Istennek, talán nincs is, mert megbomlanék a természet vendé, ha sok ilyen ember volna. Ilyen ember azonban igen kevés van, és meglehet, hogy nincs is. Az egyik függ hivatalától, a másik függ mástól; de nem akarom ezt részletezni; függünk körülbelöl többé-kevésbbé mindnyájan. Ha itt csak anyagi függésről akarunk szólni, azon függésről, melyben áll az, a ki kenyeret vesz attól, a ki a kenyeret adja, e tekintetben is csak azt mondhatnók függetlennek, a kit az úr Isten anyagi vagyonnal áldott meg, hogy a magáéból megélhet. Nem hiszem, hogy a függetlenségnek csak ezen nemét értjük: mert akkor igen sokan nem ülhetnénk itt, pedig talán nem is volna kivánatos, hogy mindazok, kik némi függésben vaunak, kizárassanak. A függetlenséget illetőleg felhozottak tehát engem nem győzhetnek meg. Azon érvet, hogy egy egyén egyszerre két hivatalt nem viselhet, elfogadom : mert igaz, hogy kevesen vannak a kikben annyi lelki és phyzikai erö található, hogy az egyiket is, a másikat is meggyőzik ; de a mint már Tisza Kálmán képviselő úr is elismerni szives volt, lehetnek tán egyes kivételek, a kik megfeszített szorgalommal az egyiket is, a másikat is teljesíthetik. De ha ezen érv áll a hivatalnokokra, akkor állani kellene nemcsak az államhivatalnokokra, hanem a megyei hivatalnokokra is, állania kellene a magán-társulatok hivatalnokaira is, a kik közöl némelyek — a mint tudom — szintén az egyiket is, a másikat is teljesitik. Várady Gábor t. barátom kijelentésére, hogy az ő helye, és a másik alispánnak helye is be van töltve, legyen szabad — a nélkül, hogy bókot akarnék neki mondani — megjegyeznem, hogy az nem mindegy, ki tölti be azon helyeket? és a I mintegy részről meg vagyok győződve, hogy ugy [ a jobb, mint a bal oldal igen örvend azon, hogy Mármaros megyének két alispánját van szerencsénk itt tisztelhetni, hogy itt hallhatjuk előadásaikat ós épülhetünk rajtok, és hogy jelenlétök az országnak nagy hasznára van, ugy másrészről: Máramaros vármegye bizonyosan szintén ugy sinleni fogja, hogy nem ők vannak az administratió élén. Mint mondám, mindezen okok nem győznek meg engem, de tökéletesen capacitált Tisza Kálmán beszéde. Azt monda ő, hogy nem akarja a parlamenti kormány mellett megakasztani a kormányzat gépezetének folytonosságát. 0 nem kívánja, és nem tartja jónak és üdvösnek, hogy valahányszor változik a többség és azzal együtt a kormány, mindannyiszor a kormánynak minden közege is változzék. O kívánja, hogy azon községek, amelyek az administratió mindennapi munkáját viszik, állandóan megmaradjanak. Ebben tökéletesen egyetértek vele; tökéletesen egyetértek vele továbbá abban is, hogy ő nem képzelheti azt. hogy azon kormányhivatalnokokkal, a kik ma bármiféle párt alatt, mondjuk a tory-párt alatt szolgálnak, és mint képviselők e mellett szavaznak, a tory-párt megbukása, és például a végpárt kora.ányra jutása esetén, miként íog ezen utóbbi kormányozni? Ezen érv előtt meghajlok; és magam is azt hiszem, hogy van egy neme a hivatalnokoknak, kiknek állásával összeférhetlen a képviselő állás. De nem akarnám ezzel együtt kimondani. hogy mindenki a ki bármi, czim alatt fizetést huz a kormánytól, képviselő nem lehet: mert itt tul megyünk azon, a mit a függésre nézve felállíthatunk, és túlmegy ünk azon, a mi a két hivatalnak halmozását illeti, és átmegyünk oda, a hol talán több kárt, mint hasznot fogunk a képviselőház — ha nem is függetlenségének — de alkalmatosságának, képességének, okozni; ez által megnehezítjük— a mi pedig felette kivánatos—hogy a képviselőházban minden érdek képviselve legyen, hogy