Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-336

412 COCXXXVÍ, ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 7. 1868.) elfogadni a t. eultustniniszter ur nézetét, és azért mondtam előadásom kezdetén, hogy ezen tárgy bár rendkívüli fontos, de tökéletesen meg is érett. Én a függetlenség .szempontját részemről egé- i szén mellőztetni kivánom. A parlamentális kor- | mánytól nekem is határozott, és még eddig meg j nem döntött nézeteim vannak; de épen a parlia- 1 menti kormány érdekében gyakorlati szempontból óhajtom azt, hogy ámbár nem vagyok egészen ki­elégitve a törvényjavaslat által, de ami már benne van, némimódositásokkal fogadtassék el. Nevezetesen az administratio tekintete kimé- i ritőleg tárgyaltatott tisztelt barátom Tisza Kál­mán által. Én ezen dolognak még egyik másik oldalát ki­vánom a tiszt, ház figyelmébe ajánlani: azt t. i. hogy ben van a mi javaslatunkban is. hogy a miniszter és az államtitkár választhatók legyenek. Ez nézetem szerint szükséges; szükséges azért, hogy azon pártnak, melyből a kormány van, le­gyenek vezérei és vezérszónokai. Mert vagy a mi­niszter bevégzett szónok, és akkor az államtitkár [ p. o. ha ezen előnyt is egyesíti tulajdonai közt, az administratiót viszi; vagy megfordítva : szükséges, léhát mondom, hogy kiváló szónok legyen a kép­viselőházban, ki a kormány nézeteit védje : de azt, hogy egy sereg középszerű szónokra legyen a kormánynak szüksége, azt én az ő érdekével meg­egyeztethetőnek nem tartom; hanem azt szüksé­gesnek tartom, hogy hivatalában legyen megbíz­ható embere. Nem való tehát, hogy az alárendelt hivatalnokokból ily hivatali cuuiulatiók rendeztes­senek azért, hogy a kormány netalán nagyobb tömegben nyerjen, mert a tömegben nincs nyere­ség, hanem az egyes kitűnőségekben. Másik praktikus oldala ennek az. a mit Yu­kovics Sebő képviselőtársunk megpendített, és méltán nagy súlyt helyezett erre, mert fontos : ez a pénzügyi tekintet. El volt ismerve, még pedig I irányadó helyekről és irányadó személyek által, volt elismerve, hogy az egyes minisztériumoknál a központi vezetés igen sokba kerül. Azt körül­belől az egész ház elismerte, hogy azért kerül sokba, nem, inert az egyes hivatalnokok volnának túlságos dúsan fizetve — ez vitás kérdés maradt — de ismétlein. irányadó helyekről és egyéniségek által ismertetett el. hogy azért kerül igen sokba, meri igen túl vannak tömve a hivatalok, mert igen-igen sok egyént nélkülözhetne a minisztérium, s ha bizonyos tekintetek nem volnának, nélkülöz­hetné centralis vezetésében alkalmazott hivatalno­kainak nagyobb számát. Mármost kérem, ezekből igen sok képviselő tölti be mindkét helyet; egyenlő buzgósággal nem töltheti be: mert ha szükség nem volna rá, vagyis, ha nem volna képviselő, nem kellene egy alteregojának hátramaradni a bureauban, a ki körülbelül azon fizetést húzza; ez akkor, ha az incompatibilitásról határozat vágy törvény hozatnék, megszűnnék, és nem lenne itt két fizetéses hivatalnok egy helyett. Tisztelt bará­tom Tisza Kálmán erre nem kíván nagy súlyt fektetni, mert azt mondotta, hogy felteszi, hogy vannak oly egyének is, kik két hivatalnak megfe­lelnek. Nem tagadom, hogy lehetnek ily egyénekis; hanem csak óhajtom, hogy lenne egyszersmind oly spártai jellem abban, a ki érzi magában,hogy mind­két hivatalnak meg nem felelhet, hogy egyik vagy másikról mondjon le; de vajon lesz-e, és volt-e erre példa? Es itt eszembe jut azon mondás, mely a bizalom tekintetében hozatott fel a kormányhiva­talnokok képviselősége mellet, hogy t. i. bizalom­nak nyilvánítása az. ha a nép a kormányhivatal­nokot megválasztja. Emlékeztetem a t. házat, hogy volt egy ország, melyre épen e tekintetből lehet hivatkozni: abban is történt hivatkozás arra, hogy a bizalom választottai a követek, bár a kormány hivatalnokai, és addig történt ezen hivatkozás a bizalomra, mig maga az a kormány, mely azt védte, értem a Guizot kormányát, Lajos Fülöp kamráját, mig maga a kamara, maga a kormány, maga Lajos Fülöp is a romok alá temettettek. A mélyen tisztelt vallásügyi miniszter úr előadására visszatérve, elismerem, hogy rendkívül fontos a kérdés, de rendkívül meg is érett, s nem vagyok barátja annak, hogy valamely dolgot csak elvben mondjon ki a törvényhozás, melynek érett­ségét maga is elismerte, vagy ha el nem ismerte is. de legalább annak megtámadása vagy halasz­tása nagy bajjal jár, némi részlet fizetésbe egy­szersmind bele ne avatkozzék. Elvben az 1848-iki tőrvényhozás is sokat kimondott. Kimondotta pél­dául az ősiség eltörlését. Ki hajtotta végre ? Az ab­solut kormány. {Helyeslés a haloldalon,) Kimondott elvben még sok mást, péíd, az egyetemről implici­te azt, hogy államintézet, és részletezés hiányában ezen országgyűlésen ez uj vita tárgya lőn. Épen azért, mert fontossága mellett is megérettnek tar­tom a kérdést, oly megérettnek, hogy csak kezün­ket kell kinyújtani érte, hogy a gyümölcs abba essék, én azon törvényjavaslat mellett, melyet Nyáry Pál t. barátom beterjesztett, nem pártol­hatom az elvi elismerést, hanem részfizetést kí­vánnék, azon részfizetést, mely a törvényjavaslat­ban kívántatik. Nem mondom, hogy ott ki vau merítve a dolog: mert nézetem szerint sincs kime­ntve. Ugyan kérem, t, ház, ha a vallások viszo­nossága tekintetében nem pusztán elvi elismerést hozott volna törvénybe a 48-ki törvényhozás, nem volt volna-e megkönnyítve magának a cultusmi­niszternek feladata most, ha már ott részfizetésként bizonyos törvényczikkek megszavaztattak volna V Azt hiszem, igy van ez minden praktikus dolognál,

Next

/
Thumbnails
Contents