Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-336

CCCXXXV1. OBS'ZÁGOS ÜLÉS. (December 7, 1868. 413 r En azon kimerítő' modificáló eljárásnak és iránynak barátja nem vagyok. Én az organismus fejlődésének, midőn magát valami szükség igazolja és kimutatja, ezen alapon való építésnek vagyok barátja. Azt hiszem, magából ezen tanácskozásból is meggyőződhettünk . hogy fontossága mellett oly érett is ezen dolog, hogy már kezd hozni hajtásokat. En tehát, t. ház. elfogadom a törvényjavaslatot, melyet Nyáry Pál benyújtott, a részletes tárgyalás alapjául. [Nagy zaj. Egy tag a jobb oldalon közbekiált: Jól van!) Azt, t. ház, hogy mindenkinek tessem, természetesen elérni nem akarhatom, de nem is akarom ; azonban igényelhetem hogy közb ekiálfásokkal, melyek csak az elnököt illethetnék, ha ez „kiabálva" megszakasztani az előadót illőnek tarthatná, közbeszólásokkal előadásomban ne hátráltassanak , annál kevésbbé, mert az sem az előadás rövidítésére, sem a kérdés felvilágosítására nem vezet. Elfogadom tehát, t, ház, mint mondám, Nyáry Pál t. képviselő ur javaslatát; de ha elfogadtatik, fentartom magamnak. hogy a részletes tárgyalásnál formulázott módosításokkal, vagy kibővitőleg. vagy megröviditőleg, hozzászólhassak. (Helyeslés a hal oldalon.) PaCZOlay JánOS: T. ház ! Én azon kérdéshez, mennyi nehézséggel van összekötve e tárgy megoldása, többé szólani nem akarok, mert az máieléggé ki van fejtve, Ahhoz sem akarok szólani: mennyire szükséges az, hogy a ház kimerítő törvényjavasalatot hozzon az összeférhetlenségre vonatkozólag? hanem, ha mi most a 48-diki V-dik törvényczikket változtatni nem akarjuk, a tett in dítványt egyátalában el nem fogadhatjuk. A mi az 1848-ki törvényezikkeket illeti, azok ueni tiltják el a képviselői állást még a gyilkosok, a rablók ellen sem, ha azok már büntetéseiket kiállották; és én valóban nem tartanám czélszerünek a tisztviselőket a házból kizárni. De tovább menve, t. ház, az incompatibilitási törvény nem most fordul meg először a t. ház előtt: mert az 1840.1843., sőt mondhatom, a 47-ki országgyűlésen is egész márczius 2-ik napjáig az volt a panasz, hogy egyik párt között tömérdek tisztviselő foglal helyet. Midőn azonban megfordult a koczka, nem jutott eszébe az oppositiónak az incompatibilitási kérdést megoldani; pedig hol lett volna jobb módja és alkalma erre. mint épen azon a helyen, hol a megválasztandó képviselők, qualificatióját állapította meg ? Azt hiszem, miszerint ez nem másért történt, hanem azon okból, mert maga az 1848-diki törvényhozás belátta azt, hogy az incompatibilitás kérdése nem olyan, mely egy tollvonással elintézhető. Vegye figyelembe az előttem szóló Vukovies t, képviselő ár, hogy Angliában meg vannak határozva azon hivatalos állások, melyek a kormány változásával szintén változnak, s ezek a parlamentnek is lehetnek tagjai, mig azok, melyek a kormány változásával nem változnak, nem lehetnek. De. kérdem, hol van itt megírva, hogy melyik hivatal tartozik a kormánynyal elmenni és melyik nem? Kérdést nem szenved, hogy tehát ez okból itt helyet foglalhatnak. De tovább menve, ugyancsak az előttem szóló előadása nyomán, Angliában a képviselőknek bizonyos qualificatiójais megkívántatik. Méltóztassanak csak megtekinteni és összehasonlítani azon qualificatiőt, mit Anglia a képviselőtől kivan, és azt, mit az 1848-diki törvények kivannak. Ezek otyan csekély qualifieatiók, melyek figyelmet sem érdemelnek. És el merem mondani, hogy alig van olyan tisztviselő, ki kormányhivatalban van. a ki legalább is annyi függetlenséggel nem birna. mint a mennyit az 1848-ki V-dik törvény czikk a képviselői képesség megállapitására követel. Ez okokból kiindulva, pártolom a központi bizottság javaslatát. Várady Gábor: T. ház! Nyáry Pál barátom javaslatát a részletes vita alapjául elfogadom nincs is szándékomban azt indokolni, eléggé indokolták azt Nyáry Pál és Tisza Kálmán bará taim. Azonban Pulszky Ferencz barátom egy néhány megjegyzést tett. melyeket hallgatással nem mellőzhetek. {Halljuk!) Ugy látszik, Pulszky barátom nem kellően tanulmányozta, vagy ha tanulmányozta, nem fogta fel Nyáry Pál indítványának szellemét és horderejét; különben nem állította volna, hogy ezen törvényjavaslat által a választási jog meg van szorítva. Ezen téves felfogásból indult ki a központi bizottság és ezen téves felfogás nyomán haladt Paczolay tisztelt barátom is. Mert itt arról van szó. hogy a megválasztott képviselő, ha hivatalnok, köteles arról lemondani; a választási jog tehát egyátalában nincs korlátolva. Azt mondotta Pulszky barátom, hogy azon hivatalnokok, kik ezen törvény elfogadása esetében meg nem választatnának, meg lennének ez által bélyegezve. Én nem teszem fel róla, hogy ezt akarta volna ez által mondani — mert nem lett volna igaza — hogy azon képviselők, kik azon országgyűlés folyama alatt kormánykinevezéstőí függő hivatalt vállaltak el, a leköszönés által megbélyegeztettek volna. Pedig ez lenne Pulszky barátom nyilatkozatának valóságos értelme. Az országgyűlés Nyáry Pál barátom javaslatának egy részét már gyakorlatba is vette az által, hogy a képviselőre nézve erkölcsi kötelességgé tette, hogy ha kormánykinevezéstől függő hivatalt vállal el, képviselői állásáról mondjon le. E gyakor-