Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-336

404 CCCXXXVI. OESÁGOS ÜLÉS. (December T. 1868.) hatja fen magát, míg a nemzet akarata szerint és aDnak megelégedésére kormányoz, semmiképen sem akarom megbélyegezni a kormány hivatalnokait, nem akarom rólok mondani, hogy egyetlenül ők azok, kikre nem szabad a népnek szavaznia, kikre nézve a bizalom előre is kárhozatosnak mondatik ki. Mint már mondottam, minden incompatibilitási törvényt a választási jog némi megszorításának tekintem. Egyébiránt átlátom én is, hogy mindamellett szükséges incompatibilitási törvényt alkotni, átlátom, hogy a jó administratió tekintetéből vannak egyének, kiket a képviselőházból ki kell zárni; de épen azért, mivel ez a választási jognak megszorítása, igen óvatosan kell e kérdés eldöntésénél eljárnunk és ugy, hogy specialiter megjegyezzük azokat, kik mindenesetre kiveendők. Ezt, ugy tudom, elismerte előttem szólott Debreczen városának képviselője is. Azt mondotta azonban, hogy habár jól tudja is. hogy az incompatibilitási törvénynek sokkal tovább kell terjesztetnie, mint az előttünk fekvő javaslat terjeszti, jelenleg mégis megelégszik azzal, és jelenleg csak is azokat kívánja kizáratni, kik a kormánynyal •összeköttetésben állanak. Ha mi ezt kimondjuk, ez által csakugyan megbélyegezzük azokat, kik a kormánynyal öszszeköttetésben állanak, a kik pedig csak azt akarják, mit a nemzet képviseletének többsége akar, és én e szerint egyátalában nem látom át: hogyan adhatnánk magunk magunk ellen ily bizalmatlansági szavazatot? (Nyugtalanság balról; helyeslés jobbról.) Megértettem volna én e felfogást azon időkben, melyekben régebben éltünk, akkor, midőn a kormány és az országgyűlés egymással ellentétben élő két íestület volt. Igen jól tudom, hogy akkor mindenki, ki a kormányhoz állt, egészen más nézeteket vallott, mint az országgyűlés, másokat sokszor, mint a nemzetnek többsége. Ez azonban most nem történik, nem történhetik, mert parlamenti kormány alatt élünk, és épen azért azt óhajtom, hogy vagy alkossunk az incompatibilitásról kimerítő törvényt, vagy azt, a mely előttünk fekszik, vessük el. Az előttünk fekvő törvényjavaslat sokkal tovább megy azoknál is, miket l'isza Kálmán képviselőtársunk előadott: mert hiszen világosan kizárja azokat, kik bármily czim alatt fizetést vagy nyugdijt húznak a kormánytól. Reménylem, hogy mostani védrendszerünk és honvédszervezetünk következtében sok jó hazánkfia tábornok, ezredes lesz, kik talán a hazát is meg fogják menteni, és ezek már most azért, mert nyugdijt fognak húzni, nyugdijt, melyet nekik minden ember szívesen megszavaz, mert kötelességöket lelkiismeretesen teljesítették, mert szolgálataik a hazára nézve üdvösek voltak, mert talán hazájukat is megmentették, az előterjesztett törvényjavaslat elfogadtatása esetében örökre ki lesznek zárva a képviselők terméből (Élénk helyeslés job'felöl); pedig ugy látom, hogy Nyáry Pál képviselőtársunk indítványa szerint örökre ki volnának zárva e teremből. Engedje meg a t. ház, hogy még egy példát hozzak fel. (Halljuk!) Igen sok kisebb helyen postamester alig lehet más ember, mint a földes úr; mert e czélra azon helyeken alig találni más alkalmatos egyént. Már most, ha a kormánya földes urat 20, 30 frtnyiéví fizetéssel e hivatalra kinevezi, ez örökre ki lesz zárva a képviselői teremből? a mi méltóztassanak megengedni, képtelenség. (Helyeslés jobb felöl.) Az mondatott és szépen bebizonyíttatott, hogy a bíráknak a politikai küzdelmekben semmi esetre sem szabad részt venniök. Ez szent elv, de ha ezt elfogadjuk, azt akarom, hogy ne csak azon bírákra nézve mondassék ki, kikről ott szó van, hanem terjesztessék ki mindazokra is, kik megyei választásoktól függenek. (Helyeslés jobb felöl.) Annál inkább megkívánom ezt, mert megtörténhetik, hogy a szolgabíró saját kerületében akarván magát megválasztatni, tiszti állásának egész befolyását is a mérlegbe veti; ezt pedig sokkal veszélyesebb nyomásnak tekintem, ez sokkal inkább megingatja a bizalmat, mint az, ha a kormányhivatalüok képviselőnek választatik, a kiről minden ember előre tudja, hogy a kormány hivatalnoka és a ki oly közel összeköttetésben nem áll választóival. (Helyeslés jobbról; nyugtalanság balról.) Mindezeket nem azért hoztam fel, mintha azt akartam volna bebizonyítani, hogy nem szükséges az incompatibilitásról törvényt alkotni. Igenis szükséges az; noha, megkell vallanom, hogy e házban még egyátalában az eddigi gyakorlat nem mutatta ily törvénynek szükségét; (Nyugtalanság ba'ról) nem mutatta: mert először is nem látom, hogy az országgyűlésnek egy tetemes része hivatalnokokból állana; nem látom, hogy a köztünk élő hivatalnokok mind egy oldalon ülnének ; látok hivatalnokokat baloldalon épen ugy, mint a jobboldalon, és láttam nem egyszer, hogy hivatalnokok, kik ezen az oldalon ülnek, nem egyszer egyenesen miniszterük ellen opponáltak ; és így nem lehetne állítani, hogy azok nem mutatták volna meg, hogy tökéletesen függetlenek. Mint mondám, ezeket csak annak kimutatása végett hoztam fel: minő sok ága van ezen törvényjavaslatnak ; hogy megmutassam: hogy csak a tapasztalásból merített példák megvizsgálása, és csak hoszszas tanulmányozás után lehet e kérdéshez hozzányúlni. Nézzük a külföldi törvényhozásokat, tekintsük : mik ott a legfőbb kivételek ? «