Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-336

CCCXXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 7. 1868.) 405 Van példa, hogy a felsőtábla tagjai, azok, [ kiknek a törvény már itt helyet adott, nem lehet- | nek az alsóház tagjai. Ez, azt hiszem, helyes elv; erről azonban egy szót sem hallottam. Másutt az a törvény van, hogy a papoknak nem szabad képviselőknek lenniök. Ez nézetem szerint nem .helyes elv. (Felkiáltások baloldalon: Igenis az!) Részsmről szívesen látom őket itt. Ha azonban a papokat, is ki akarjuk zárni, mert azt hiszszük, hogy más eszközökkel, más fegyverekkel t. i. állásuk pressiója által ki tudják magoknak vivni a választók bizalmát, az esetben oly autonomicus országban, mint a minő a miénk, az egyházi cu­rátorokat is ki kellene zárni; ki kellene zárni : mert azokról is áll az, a mi a papokról, és ha az egyiket ki akarjuk zárni, ki kell zárnunk a mási­kat is; noha én. mint mondám, egyet sem zár­nék ki. Angliában pl. mindenki, ki a kormánynyal szerződést köt, akár legyen az bérletre vagy köz­munkára vonatkozó, eo ipso megszűnik képviselő lenni, vagy meg sem választatik. Ezt nálunk is meg kellene fontolni. Ha a bíróságokról szólunk, meg kellene — mint már emiitettem — fontolni: vajon az incorn­patibilitást ne terjeszszük-e ki a vármegyei bírákra, a választott bírákra is? Ha ig'az az, hoyry jó ad­ministratio nem képzelhető ott, hol minden conci­pista, seeretarius megválasztathatja magát képvi­selőnek, hogy ez állását magasabb hivatal elnye­résére grádusnak tekintse, kérdés támadhat: vajon lehetséges-e jó administratió oly vármegyében, melynek mind két alispánja, főjegyzője, tehát fő­tisztviselői két esztendeig Pesten ülnek ? Ez utóbbi esetben a vármegyék administratiója más kezekbe kerül, és jobban tennék a tisztviselők, ha a helyett, hogy helyettesittetik magukat, lemondanának me­gyei hivatalukról. Ez is oly kérdés, mely megér­demli, hogy gondolkozzunk felette. Szóval, az incompatibilitásnak annyi ága vau, hogy azt pár szóval könnyedéti elintézni nem lehet. Ellenben részemről nem nyughatnám meg abban, hogy a nyugdíjas, ki előléptetést nem re­mélhet, kinek nyugdiját senki el nem veheti a nélkül, hogy bűnt követne el, ki a lehető legfüg­getlenebb ember, mert sem földjét a jég el nem verheti, sem háza el nem éghet, e helyről kizáras­sék. En, mint mondám, azt helyeselni nem tudom, hogy ily nyugdíjasak, kik már nem várnak sem­mit, nem vágyódnak semmi után, kizárassanak; ellenben részemről szükségesnek tartanám azon kérdés megfontolását, hogy: vajon némely orszá­gokban fenálló törvény példája szerint ne zárjuk-e ki azt, ki infammans bűntett miatt el volt zárva, ha képzelhető oly képtelenség, hogy ily egyén megválasztatnék. Mindezek oly kérdések, melyeket bővebben meg kell vitatnunk, ha az incompatibilitásról tör­vényt akarunk alkotni. Ugyanazért : miután ezen kérdésnek annyi ága van; miután azt néhány szóval el nem végez­hetjük ; miután az esetben, ha Nyáry Pál képvise­lőtársunk indítványát elfogadnók, kizárnánk olya­nokat, kiket pedig, mint például az egyetemi taná­rokat, kizárni nem akarunk: véleményem szerint jelenleg egyebet nem tehetünk, mint hogy elfogad­ván a központi bizottság véleményét, ezen kérdést a jövő országgyűlésnek hagyjuk fen. (Élénk helyes­lés jobbról; nyugtalanság balról.) Berzenczey László: ügy látszik, hogy aa ablakokon ugyancsak fűj a szél. En nem is vádo­lom ezért az ellenvéleményüeket mint itt Tisza Kálmán képviselő társunk mondta, tegyék be az ablakot; ők szívesen betennék , hanem mi nyitva tartjuk, az a közvéleményé, mi nem engedjük be­zárni. Azt mondom, hogy ezen az utón nem fog­ják bezárni az ablakot. (Derültség.) Ezek után bátor vagyok legelőbb is, az igaz, megfordítva, mert ő legutóbb szólott, Pulszky képviselőtársamnak felelni. Nagy baj, mikor az embernek nincs argu­mentuma, s azt mondja, hogy ma nincs, de hol­nap majd lesz. Nagy baj, ha valaki midőn itt felhozatott a honvédek nyugdíjaztatása, és Pulszky úr is egyi­ke volt azoknak és nem akart nyugdijat adni a honvédeknek. Igen, de hát még honvédek nincse­nek ; elfeledte, hogy voltak, és ha lesznek, akkor azok kaphatnának gyugdijt. (Helyeslés balról.) Árra nézve hogy a kormányhivatalnok vagy pedig a választott hivatalnok függetlenebb-e csak azt felelhetem, hogy minden kormánytisztviselő őszintén bevallja, hogy neki függnie kell a kor­mánytól, és azt hiszem, senki sem fogja e házban mondani, hogy ő terjesen független, én legalább kinyilatkoztatom, hogy én a közvéleménytől, választóimtól és azok érdekeitől igenis függni akarok és a ki népképviselő, bátran mondhatja magát függőnek a nép érdekeitől, és azt hiszem, hogy ilyetén függés épen feladata azon törvény­hozó testületnek, mely a nép érdekeit képviseli. De ez nem megszoritása a függetlenségnek. En is függni akarok, és azt hiszem, a ki népképviselőnek mondja magát, annak feladata a függés a nép érdekében ; s a mint ez áll egyes népképviselőkről, ugy áll azon törvényhozótestről is, mely a nép ér­dekét képviseli. Ez nem megfordítása a kérdé­seknek. Hanem tovább fogok menni (Felkiáltások: Kár !) Azt mondják, nincs elég idő reá, mert annyi ága

Next

/
Thumbnails
Contents