Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-335

CCCXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 6. 1868.) 393 mégis, ha tiszt találtatnék ily állapotban, lehetet­len, hogy a katonai kar ez ellen fel ne szólaljon, és hogy ő fegyelmi eljárás alá ne vonassék. (Mozgás). Fölösleges ezt bővebben indokolnom • a ki­nincs meggyőződve róla, hogy a fegyelmi eljárás a katonai önérzet föntartására okvetlenül szüksé­ges, azt hiába igyekezném capacitálni. Nekem kötelességem kijelenteni,hogy kény­telen vagyok ebez, mint lényeges ponthoz, ragasz­kodni ; és kérem a t. házat, hogy módositványo­mat elfogadni méltóztassék. Simonyi Ernő Igaza van t. igazságügy­miniszter urnák, hogy felesleges neki beszélni azon érvek ellen, melyek itt felhozattak : mert minden tehetsége mellett sem sikei'ült neki csak egyet­len egy érvet is megdönteni azok közöl, melyek Bónis, Tisza és Nyáry képviselő urak által előho­zattak. Nem akarok azok isméfl'ésébe bocsátkozni, csak azt mondom : fontolja meg a t. igazságügyi miniszter úr, mennyire fér össze a kormány az or­szággyűlés méltóságával, és mennyire compromit­táltatik maga ő felsége neve, midőn oly törvénye­ket akarunk módosítani, melyek csak néhány hét előtt megszavaztattak, és szentesítve csak tegnap adattak a ház elé. Fontolja meg at. igazságügy­miniszter úr, mi lesz annak következése, ha a világ megtudja, hogy egy törvényt ma megszava­zunk, és holnap már módosítani akarjuk. Nem az lesz-e a következés, hogy az ily villámtehetséggel haladó legislatió csakugyan nem olyan, a milyent az ország függetlensége megkíván. Nem kell-e tehát elismerni, hogy azon törvényjavaslat, me­lyet csak a minap fogadtunk el, éretlen törvény­javaslat volt, és azon tanácsot adják ő felségének, hogy szentesitvén azon törvényjavaslatot, most ismétujra életbe hozzák a szavazást,és azt módositani akarják. Én ez okoknál fogva azt hiszem, magának a kormánynak érdeke és a t. képviselőház méltósága azt kivánja, hogy Bónis képviselő úr indítványát elfogadjuk, és ezen szakaszt kihagyjuk. (Helyedét bal felöl.) Várady Gábor: T. ház! Csak arra nézve vagyok bátor megjegyzést tenni, a mit az igen tisztelt igazságügyminiszter úr mondott a szigorúan katonai vétségekre és bűntényekre nézve, különö­sen a katonai kar becsületét koczkáztató cselekvé­nyeket illetőleg. (Halljuk!) Nem csak azt sorolják, a mit az igen tisztelt miniszter úr mondott a kato­nai kar becsületét koczkáztató és büntethető cse­lekvények közé, hanem igen sok mást is, és épen ezért veszedelmes, mert igen tág, a törvényjavas­latnak erre vonatkozó kifejezése. Csak egy példát hozok fel. Ha a szabadságon levő katona egyen­ruhában, tehát fegyverben insultáltatott, vagy ezen katona azt hiszi és ráfogja, hogy insultáltatott, KÉPV. H. NAPLÖ. 186 5 l s XI. ha a katona azon polgári egyént, ki őt insulálta, — főképen ha ez nyilvánosan történt — össze nem vagdalta, akkor a k atonaságnál feleletre von­ják őt. De hát ha összevagdalta az illetőt, kérdem, t. ház. hogy ezen büntetendő cselekvényeért is a katonai bíróság bíráskodása alá tartozik-e a katona ? Átalános panasz az országban, hogy béke idején a katona fegyveresen jár, és ezzel felzavarja a polgárok nyugalmát; és íme, most törvényt aka­runk alkotni: hogy a katona, midőn a békés pol­gár nyugalmát otthon felzavarta, midőn testileg is bántalmazott, ily cselekvényeért a katonai törvény­székek bírósága alá tartozzék ! (Igaz ! balfelöl.) Egyébiránt azt mondotta az igen t. igazságügy­miniszter úr, hogy a katonában növelni kell azon önérzetet, hogy ő katona. Hisz eddig is az volt a szerencsétlenség, hogy a hadseregben ezen önér­zetet növelték; én óhajtanám, hogy azon önérzet neveltetnék a katonában, hogy ö is a haza egyik polgára, akkor erős fogna lenni a hadsereg! (Za­jos helyedes hal felöl.) Csiky Sándor: T. ház ! (Eláll!) Azt majd magam fogom mondani,hogy elakarok-e állani,vagy sem ? mert én prókátornak nem fogadtam fel sen­kit ! (Derültség) Tehát, t. ház! Én teljesen meg vagyok győződve, hogy midőn az igazságügymi­niszter úr ezen törvényjavaslatot a képviselőház elé elfogadás végett terjesztette, bizonyos erkölcsi pressio, magasabb hatalom alatt állott: mert az ő hazafiúi érzelme, mert az ő szabadsághoz vonzó szelleme nem engedi róla feltenni, hogy ő ily tör­vényjavaslatot terjeszszen a ház elé elfogadás vé­gett, különösen most, mikor az átalános védtör­vény ö felsége által szentesitve van; nem lehet róla feltennem, akármiként akarom lelkem meg­győződését scrutininm alá venni, hogy ez az ő valódi meggyőződésének kifejezése. Hiszen ha a má­sodik pontot ugy, a hogy a törvényjavaslatban áll. a törvényhozás sajátjává teszi, akkor minek al­kotjuk a polgári törvénykönyvet? Hiszen a hon­nak minden fia katonai hatóság és bíráskodás alá fog tartozni mindaz ideig, míg a hosszas szolgá­lati idő alatt fiatal, virágzó korukat le nem élték, miután az átalános hadkötelezettségi törvénynél fogva katonáskodni köteleztetnek. En tehát ezt sem az alkotmányos élettel, sem a szabadsággal, sem a fejedelmi ház érdekével, de magának a kor­mánynak tekintélyével sem lehetvén képes össz­hangzásba hozni, oda nyilatkozom, hogy untatni a t. házat tovább ne:u akarván, ezen 2-ik szakaszt, mely minden erőteljes honfitársunkat egész ifjú korára a katonai kivételes bíróság alá helyezi, Bónis Sámuel kénviselőtársunk indítványa szerint, hagyjuk ki. Somogyi László: Engedje meg nekem a t. ház, hogy én a jogismeret terén annyi sok bő ta 50

Next

/
Thumbnails
Contents