Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-335

392 CCCXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 6. : 1&68.) den bűnvádi és rendőri ügyben polgári törvé­nyek és hatóságok alatt állanak. Már ez addig is, mit felolvastam, ellentétben van a kérdés alatt le­vő 2-dik szakaszszal; de hogy ama vezéreszme a védrendszerről szóló törvény alkotásakor össze volt kötve azon eszmével is, hogy a katonaságot ezután kötelező törvények sem lehetnek ugyan­azok, melyek azelőtt voltak, kitetszik abból, hogy ugyanazon szakasznak következő pontjaigy szól: „Addig is, mig a katonai törvények az átalános védkötelezettség igényeinek megfelelőleg annak utján átdolgoztatnának, előzetesen már most ki­mondatik, hogy a törvény hatályba lépte napjától testi fenyíték és rabláncz büntetés az állandó had­seregben (hadi tengerészetben) és honvédségben többé nem alkalmazható." így tehát már elvben ki van mondva, minők kell, hogy legyenek a véd­rendszer szerint kiállítandó katonaságot kötelező törvények, s miután azok még meghozva, meg­állapítva nincsenek, ebből önkényt foly, hogy ezen törvények nem lehetnek azon régi törvények, melyek az előbbi rendszer szerint kiállított katona­ságot kötelezik. Ez maga elég arra, hogy Bónis képviselőtársam inditványa-ik szerint a 2 szakasz kihagyása el fogadtassák. Berzenczey László: Az igen tisztelt igaz­ságügyminiszter oly törvényjavaslatot terjesztett elő, mely tökéletesen elég arra, hogy vele hazánk legszentebb érdekei, a polgárok, sőt egész csalá­dok kitétessenek a leglelkiismeretlenebb zaklatá­soknak, ha a katonai hatalomnak épen ugy tet­szik. Mert, kérem, ha mi nem specifikáljuk azon bűnöket és vétségeket, melyeket e törvényjavas­lat egész átalánosságban előad; ha nem határozzuk meg, melyek azon kihágások, mik a katonai tör­vényszékek hatásköre alatt állanak : az átalános hadkötelezettség behozatala által tönkre teszszük azon polgári biztosságot, melyre a polgár méltán jogot és igényt tart. Azt mondottuk.]íegyen a katona ép olyan polgára a hazának, mint bárki más, osz­tozzék a nemzet örömeiben, bújában és fájdalmá­ban, vegyen részt a polgárok jogaiban, kötelessé­geiben, és midőn ezt teszszük, oda dobjuk őt min­den esetben a katoni karhatalomnak, mely saját kénye-kedve szerint járhat el velők. Ks ezt teszi azon országgyűlés, melyre a nemzet legszentebb jogait bízta, melytől a polgárok, e haza összes né­pe megvárja, hogy saját sorsa felett ugy intézked­jék, mint azt a haza üdve, boldogsága s a polgárok egyéni biztossága kívánja és pai'ancsolólag köve­teli. Katonai karhatalom alá helyeznők ez által az ország minden egyes polgárát annyiszor, a mennyiszer nekik tetszik, s tért engedne az or­szággyűlés arra, hogy az auditorok belenyúlja­nak szentségtelen kezekkel a családi élet legszen­tebb belsejébe, s visszaéljenek az ily tág körre sza­bott törvény rendelkezésével. Hisz e szerint, ura­im, oly korszakba vettethetünk Vissza, mely mél­tán vetekedni fog a haynaui rémuralommal, s melynek markába maga a töWény, maga az or­szággyűlés fogja adni az eszközt, mely a családok békéjét zavarhatja meg. Én tehát, uraim, részemről ezen törvényja­vaslatot, mely oly határozatlan, hogy tágas tért nyithat a leghajmeresztó'bb önkénykedésre, mely nem szabja meg a határt, a hol a polgári bírás­kodás végződik s a katonai Tfenyiték kezdődik, semmi szin alatt nem fogadhatom el. ' Horvát Boldizsár igazságügy miniszter: Sajnálom, de kénytelen vagyok a második sza­kaszra nézve beadott módositványomhoz ragasz­kodni. ! Nem akarom a besorozott katonáknak polgári jogait kétségbe vonni, őket polgári jogaik gyakor­latában akadályoztatni;' de ! lehetetlen tagadásba venni azt, hogy a ki be van sorozva, mindaddig, mig a katonai szolgálatra nézve törvény által meghatározott évek le nem járnak, a katonasághoz tartozik. Nem akarván a katonákat polgári jogviszo­nyaiktól elvonni, azon időre, mely alatt ők a zászló alatt nélkülözhetők, hazaeresztjük; de szük­séges, hogy azon önérzetet, mely a katonát lelke­síti, otthon is keblökben hordozzák. Módositványomban kihagytam az úgyneve­zett katonai bűntények és vétségek közöl mind­azokat, melyeket a szabadságra bocsátott katona, a helyzet természeténél fogva, nem követhet el; de kénytelen vagyok, mint lényeges pontokhoz, azok­hoz ragaszkodni, melyeket a szabadságra bocsátott katona is elkövethet és melyekre nézve a közönsé­ges büntető törvények semmi büntetést magukban nem foglalnak, ha ilynemű bűntényeket sem a ka­tonai bíróság, sem a közönséges biróság nem fe­nyíthetne 5 a szabadságra bocsátott katona pél­dául két ujját vághatná el, hogy többé katonai szolgálatra képes ne legyen. (Mozgás.)Mindaddig, mig ennek lehetősége fönforog — pedig ezt néni vonhatja senki kétségbe — minden lehető esetről tartoznak önök gondoskodni. Vagy példán! : ha a szabadsággal hazabocsá­tott katona megunván a katonáskodást , idő közben megszökik, vagy például, ugy vélvén, •• hogy az alatt, mig ő a zászló alatt volt, valame­lyik elöljárója által bizonyos séreleai követtetett el rajta, szabadságidejét arra használja fel, hogy katonai elöljárója ellen boszuját büntetlenül töltse. Vannak, t. ház, bizonyos vétségek, kihágá-' sok, melyekre a közönséges büntető törvény setix-í mi büntetést nem szab; ilyen például az, ha 1 valaki megittasodik és a közuton találtatik, ily ki­5 , hágásra á kftstörvény nem. szab böntetéét, .'é$

Next

/
Thumbnails
Contents