Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-335
S86 GCCXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 6. 1868). túlzott, és ahoz képest ha helyt nem adnának beszédenmek, még később megbánjuk többen. Még azt is hallottam említeni, hogy ha háborúval van fenyegetve a haza, ha háborúnak félelme van, már akkor is van az ostromállapot kihirdetésének helye. Engedelmet kérek, ha fenyegetve van a haza külháboru által, azt nem mi idéztük elő, a kik nem is szoktuk azt előidézni ugy szólván soha; előidézték azt a diplomaták, az idegen seregek s fejedelmek, de a népnek abba beleszólása nincs, hogy legyen-e háború vagy ne legyen.; ily módon a magyar nemzetnek, a törvényhozásnak - joga volna a békekötésbe és hadüzenetbe beavatkozni, de nincs, A fenyegető háború ^nincs sehol nem is látom. En mindezen okoknál fogva, t. ház, e törvényjavaslatot a részletes tanácskozás alapjául el nem fogadom. Ivánka Imre: T. ház! Mindig szem előtt tartva az idő rövidségét, nem untatom a t. házat hosszas előadással. Igen sajnálom, hogy a minisztérium részéről nem találkozhattam azon Ígérettel, miszerint az elősorolt törvényjavaslatokat a jövő törvényhozás elé terjeszteni fogja; ezt tartom a leglényegesebbnek és legszükségesebbnek: és miután ezen ígérettel nem találkozhattam, a jelen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. Elnök: T. ház! Azon kérdést vagyok bátor a t. házhoz intézni, miután szólásra feljegyezve senki többé nincs, csakis az illető indítványozó urak, a kik közöl már Ivánka Imre képviselő úr el is végezte zárbeszédét. Egyedül Simonyi úr van még hátra. Kern tudom, vajon az átalános vitát át akarják-e vinni a délutáni 4 ülésre, vagy pedig még most végezzük be? (Végezzük be!) Simonyi ErnÖ: Meg fogja engedni at. ház, hogy néhány észrevételt tegyek, válaszul azokra, melyek itt elmondattak, részint az igazságügyminiszter által, részint Deák Ferencz képviselő úr által azon törvényjavaslat ellenében, melynek elfogadására bátor voltam a t. házat felkérni. Hacsak egyes szavak módosításáról, vagy értelmének körülírásáról és magyarázatáról lenne szó, akkor igenis elfogadnám azon expedienst, a mit Pest belváros érdemes képviselője javasolt, hogy t. i. a módosításokat a részletes tárgyalásoknál terjeszszük elő, és akkor vitassuk; de én elvben eltérek az ezen törvényjavaslatban tervezettektől, és azért szavazok arra, hogy részletes vita alapjául se fogadtassák el, és ezért terjesztettem elő a háznak egy más törvényjavaslatot. Az igazságügyminiszter úr azzal méltóztatott indokolni törvényjavaslatát — a mennyire hallottam, mert mindent, a mit mondott, hallani kéjjfcö nem voltam, — bogy az edd ; gs törvényekben hiányt látott, nem látja tökéletesen megfelelőnek az eddigi fenálló törvényeket azon czéínak, a melyet elérni óhajt, én nem mondom, hogy minden szükségnek megfelelnek az eddigi törvények. Hanem nem értek egyet a miniszter úrral abban, hogy azon hiányt ostromállapottal kell kitölteni. Azt mondja továbbá az igen t. miniszter úr, hogy az általam beadott törvényjavaslat még kevésbbé szabadelvű, mint az övé. Ennek sem taglalásába, sem vitatásába bocsátkozni nem fogok; csak azt mondom, hogy én. bár elvbarátimat és engem szélső baloldalnak nevez a ház, azon állapotban látom magamat majdnem mindenkor,hogy nem a haladás eszméje, hanem a törvény megtartása mellett, tehát ugy kell felszólalnom, mint egy conservativnek, s arra kellé kérnem majdnem minden*felszólalásomban a t. házat, hogy ne engedjen lerontani egy vagy más törvényt. Én nem licitálok a szabadelvüségre, s nem is követelem, hogy az én törvényjavaslatom szabadelvűbb, mint a miniszter által előterjesztett; hanem azt mondom, hogy ez a mi fenálló törvényeink szellemében van, s hogy elégséges megfelelni azon czélnak, melyet elérni óhajtunk. Azt mondja a miniszter ár, hogy azon törvények, melyeket én idéztem, a G-dik szakaszban felszámolt vétségekre egész a halálbüntetésig terjednek, az ő általa előterjesztett törvényjavaslat pedig egy évtől ötig szabja meg 1 tatárát a büntetésnek. Igaz, hogy e büntetés kevesebb, mint az, a mi a mi törvénykönyvünkben foglaltatik. De mit mond a miniszter úr atörvényjavaslatban V Azt,hogy ezen büntetés csak akkor alkalmazandó, mikor valaki béke idejében ellenséggel czimborál. Hiszen kérem, béke idején ellenség nincs; kémkedés, ellenséggel való egyetértés béke idejében nem történhetik. Azon liberalismus tehát, melyet, itt emleget az igazságügyminiszter, félek, hogy olyan, melyet alkalmazni soha nem lehet. En azt mondom : minden civilizált államban el van fogadva az, hogy például a tetten kapott kémeket, azonnal kivégeztetik. Ez szokás minden államban; de hogy törvény határozzon e fölött, az más kérdés, s az én nézetem szerint törvényhozás rajok fogja bízni, meghatározását annak, hol kell ilyen ostromállapotot hirdetni. Már én azt mondom, hogy ezt nem egyik vagy másik minisztériumra, hanem minden minisztériumra alkalmazandónak vélem. A törvény nem ahoz képest alkDttatik, hogy ez vagy amaz a minisztérium ilyen vagy amolyan fokával bir a hazafiságnak. Ez nem bizalmatlanság a jelen minisztérium iránt, hanem tiltakozás az iránt, hogy a kormányhatalom kellő határon tul ne terjedjen. Mert m örök tapasztalás azt mutatja, hogy minden kormány, tehát nem a mi minisztereink, hanem minden kor-